Én kis szubjektív felmérésemből a környezetem között azt szűrtem le, hogy a kötelező olvasmányok kötelezőségi mivoltukban taszító hatást gerjesztenek, sőt, vannak olyanok, akik büszkén, boldogan, balgán vállalják, mint tiszti rangjelzést, hogy ők még soha egy kötelezőt sem olvastak ki. Pedig, és most az egyszeri gimnazista, kire eme leírás illik, készüljön fel, VANNAK JÓ KÖTELEZŐK!
Vegyük példának Jókai Az arany emberét, amiről régebben is írtam, hogy jó. Ezért nem írom megint. De Az ember tragédiája sem rossz, sőt, beleásva magunk érdekes és jópofa filozófiai gondolatok vannak ott, csak a szöveg megfogalmazásán kell túltenni magunk. Segít, ha jól elképzeljük, mi is zajlik.
Most hirtelen nem tudok több ilyen gyors példát felhozni, de ne aggódjatok, nekem is kijutott a másik oldalból, azokból, amik nem tetszenek, de legalább el-, vagy beleolvastam - néhányukat, Faust még -, hogy legyen fogalmam. Bánk bán, Besterce ostroma, Iliász, Egri csillagok. Mind klasszikusok, de legalábbis kötelező tananyag, mégsem nyerték el tetszésem, nekem megfogalmazásban, témában nem illők.
Ezért is örülök annak, hogy egyre inkább a kortársak felé haladunk, első volt Kosztolányi Dezsőtől az Édes Anna. Rövid kis könyv, az én - Exit-nél kisebb könyvemben - 200 oldal. Viszont ahhoz képest, hogy tananyag, mégsem szívbajos. Az emberi életet, párosodást is, bemutató lélektani regény Annáról, a szolgálóról szól, aki (SPOILER: jelöld ki, ha olvasni vágyod a végét) az embertelen bánásmód hatására össze-vissza gyilkolja a családot, ahol szolgál. Külön érdekesség nekünk még a korabeli Budapest hangulatának leírása azután, hogy a tanácsköztársaság megbukott.
Sok szónak sok az alja, olvassatok, mert az jó. Én hamarosan egy Kundera regényt fogok forgatni, amit Kaffka követ majd. Aztán Móricz, de rá pont nem várok.
Bejegyzések
