Gaimanisztika Magyarországon

Minap arról beszélgettünk Wizdoggal, milyen szívesen vennénk mind a ketten, ha Neil Gaimant még többen ismernék itthon, mert tehetsége révén teljes bizonyossággal megérdemli. Ahogy egy könyvajánlóban írja a szerző:

"Nem ígér csodákat, hogy aztán az egész üres ígéret maradjon, nem akar elkápráztatni saját zsenialitásával, mint annyi kortársa, nem áraszt el fárasztó és üres nyelvi leleményekkel.
Egyszerűen érdekes történeteket mond el, érdekes és kényelmesen szerethető vagy gyűlölhető szereplőkkel." [forrás]

Első regényem, amit tőle olvastam, az Amerikai Istenek volt. Ezt még egy régebbi HammerWorld ajánlotta. Íziben letöltöttem (akkoriban még telefonon olvastam el a könyveket), és egy nap alatt kiolvastam, már akkor is angolul. Ez lehetett ... pff, talán 3-4 éve, de már nem igazán emlékszem.
Remek könyv volt, érdekes alaphelyzettel - az isteneket, akiket elfeledtek a modern Amerikában, üldözik és írtják az internet, hitelkártyák és média új istenei, de a főszálba fűzve régi meséket, mondákat és hasonló misztikumokat fűzött bele a szerző. Sajnos nem vagyok olyan jó könyvelemzésben, mint ez az oldal, olvassátok.

Miután letettem, egy jó ideig nem is figyeltem felé, mit csinál, legközelebb talán akkor figyeltem fel ismét, amikor a Bookstationbe kerültem. Onnantól jött a Good Omens, MirrorMask, Stardust, Neverwhere, Fragile Things, és még mindig van jó sok könyve, ami nincs se meg, se olvasva, de törekszem, hogy meglegyenek.

Főnökúron, Gyurin, keresztül ismertem meg Wizdogot ugye, ő mutatta be nekem Gaiman legismertebb művét, amiről én persze mit sem sejtettem addig. Ez pedig a Sandman, egy képregény vagy grafikus novella. Más, mint egy sima képregény, nem gyerekes vagy bármi ilyesmi, ez egy nagyon elszállt és komoly valami, rengeteg utalással, történetszállal. Leírhatatlanul remek művek, az Absolute Sandman első és második kötete listán van, csak egy kicsit drágán mérik.

Magyarországon eddig négy regénye jelent meg: Elveszett próféciák, Amerikai istenek, Tükör és füst, és most, a filmmel egy időben, a Csillagpor is, ami egy remek tendencia, de még lehetne fokozni, ezért remélem, hogy nemsokára magára vállalja valamelyik kiadó, hogy a Sandmant magyarra fordítja, így a magyar olvasókhoz is eljuthat ez a nagyszerű dolog. Én szívesen részt vállalnék benne, ha beindulna.
Addig az időig olvassátok magyarra fordított novelláit, Gaiman oldalán is található egypár. Egyikük különösen tetszett, méghozzá az A Study in Emerald, amiben Lovecraft Nagy Öregei és Doyle Sherlockja vegyül, hogy egy nagyon egyedi fantáziaképet hozzon létre.

200

Hurrá hurrá, örülök egy kicsit, mert ezzel a bejegyzések száma kétszer száz. Juppí.

Boldogszületésnap-kívánós

Én szüleim és Bius szülei viccesen pont úgy párosodtak, hogy majdnem egyszerre szülessünk, egy éves eltérés volt csupán a baj, de a nap stimmel nagyon, még ha az óra nem is.

Ezért is szeretnék itt, a blogon kívánni neki egy nagyon boldog születésnapot és felnőttéválást! :) Bár azt mondta, nehogy merjek írni, mégis vállalom a következményt. Hip hip hurrá!

(További érdekesség: Nagyanyám is e napon született.)

(És még további: Bius nagyszüleinek házassági évfordulója is akkor van :P)

Kerekes Band - Folk Error az A38 hajón

Bartók nemrég felfedezte magának a Kerekes Bandet, lehet, hogy én voltam a bűnös, ezért rábeszélt, hogy menjünk már el koncertelni is, mert miért ne.

Már szeptemberben lett volna a koncert, csak az akkori árvíz elmosta a hajót, és vissza kellett vontatni, ezért csúszott október 23.-ra. Mondhatni, remek napot választottak, el is késtünk amiatt, hogy a városban kialakult vészes terrorhelyzet nem akartak közlekedni a Moszkva és a Nyugati között a villamosok pont akkor, amikor én szálltam volna fel, hogy odaérjünk időben. Így is sikerült, csak 15-20 perces késéssel, és a Folk Error, meglepő módon, már ment, bár reménykedtem, hogy lesz olyan szerencsénk, mint volt annó a Kispállal.

De nem szegte jókedvünket ez a kis malőr, kabátokat gyorsan ledobva bementünk a kissé túl ritkás tömegbe, hogy élvezettel hallgassuk és nézzük, milyen remekek a lány és fiúk. Ez is a Kerekeshez hasonló népzenés katyvalék, de itt több a hangsúly a népzenén, mert a lány az énekes, és .. nincs mit szépíteni a helyzeten, a visítva éneklős vonulatot követte. Bartókkal gyakran egymásra néztünk, és volt, hogy fájt, amikor a lány átment szubszónikusba. Szépek voltak, jók voltak. Őket is szeressük nagyon. Nézzetek el az oldalukra, ott bele lehet hallgatni a demófelvételekbe. Kiemelt számok: Elmentek (én őket erről a számről ismertem meg, amikor Nesta reggel berakta egyszer a Caféban), Indulj el.

Egy hosszabb átszerelés után a Kerekesék léptek a pódiumra. Rájuk már jobban ráindult a tömeg, és jó elől, ahol mi álltunk, már táncolás is volt, amit mi is végeztünk. Kétféle számuk van, az egyik a vígadós-mulatós, a másik pedig az elszállós fajta, mind a kettő remek. YouTubejuk itt van, tele számokkal. Meg az oldal, hallgatnivalóért.

Remek egy buli volt, én szívesen mennék máskor is ilyen magyaros estre. Gyertek Ti is. Következő Folk Error december 13 West Balkán, következő Kerekes október 31 Menta Terasz. Azután pedig november 17 Gödör.

Kerekes Band - Jellyfish:


Folk Error - Indulj el:

Lemaradások

No hát, sok sok mulasztásom jött össze az elmúlt néhány hétben, hát, próbálok valamit összefirkálni. Azért jobb, hogy így, ritkásan írok, mert így mindig összegyűlik annyi, hogy érdeseket lehessen írni, nem kell a semmiről ódákat zengnem.

No nézzük sorjában. Hát ugye, elsőként írok egy kicsit Eszti meglepetés bulijáról, amit a budakalászi Hejben [sic] tartottunk meg neki. Jöttünk egy jópáran, volt, akit ismertem, de többen voltak, akiket nem, bár ott találkoztam osztálytársakkal is, meglepő módban. Jó volt, beszélgetős, sörözős, de én hamar elmentem, mert...

Másnap meghivatalos voltam Ágostonnal a Critical Mass szervezős bulira, Szentendrére (20 kilométer biciklivel, amennyit most mentem először, de remélem nem utoljára). Sajnos nem is mondhatni, hogy erősen bírtam, mert míg a többiek gyorsan lehagytak, még Ágoston is, addig én egy 20 perces késéssel érkeztem meg egyedül a budakalászi Tesco, vagy Sparhoz, ahol megálltunk, vettünk enni,-innivalót, majd tekertünk tova. Sajnos végig kisebbségi érzésem volt amiatt, hogy nem vagyok egy jó, ügyes, gyors bringás, mert az átlagsebességem jó, ha 20 km/h volt, míg a többiek... Hát igen. Be is szólt valamelyik, mert ő, hát ő aztán HMCS.
De nem baj, gyakorolva fejlődik az ember!
Mikor megérkeztünk végre a Dunának partjára, letáboroztunk, tüzet raktak a legények, és mindenki sütögetni kezdte azt, ami éppen nála volt. Volt ott gomba, banán, kolbász és saslik is. Képek, videók itt és itt.

Mához egy hete volt még egy másik kedves lányismerősöm 18.-ik születésnapja, ezért persze, hogy neki is kellett bulit csinálni, méghozzá a Blue River Pub állóhajón, az Erzsébet hídnál. Oda vegyes társassággal mentem, fele táboros, fele osztálytárs. Szerintem nagyon jól sikerült, főleg mert egy fél órával a megérkezésünk után megjött egy váratlan egyén, Julcsi, - szintén táboros - és remeket roptam vele, és barátnőivel is, egészen bele az éjbe. Aztán hazamentünk.

Ehhez a bejegyzéshez a legfrissebb koncertélményből merítek, egy olyan bandától, akik valami egészen különlegeset tettek, és tesznek le a magyar zenei életben. Magyar népzene és funky keveréke (ők ethno funknak nevezik). Nagyon egyedi, mindenkinek ismernie kéne. Egyik legjobb számuk, a Csángó Boogie következik (koncertről hamarosan):

Foobar2000 0.9.5 béta

Megjelent a minap a Foobar új, és eddig legjobb verziója, szerintem legalábbis. Le is írom, miért gondolom így:

Eddig hatalmas csend honolt a programozóknál, csak nagyon apróságos javítások jöttek ki, lehetett számítani egy nagyobb fejlesztésre, ami a .9.5. Jóságát az adja, hogy a saját stílus kialakítását roppant egyszerűvé teszi. Míg a korábbi verzióknál könyökig kellett turkálni beállításokban, különféle Columns és Panels UI nélkül, addig itt egy jobb klikk, és máris kiválasztható, mi hova.

És ez még nem minden. Van egy Quick Setup opció, ahol pár, gyakori és használható előre elkészített beállításra lehet kattogni, így lesz pici kompaktból teljes méretűre állított lejátszó - semmi programozói tudással!

Leírva kicsit bonyolultan hangzik, hogy is működik ez, de ösztönzök mindenkit, aki nem gyöpösödött bele a Windows Media Player/Winamp duóba, hogy nézze meg, próbálja ki, mire képes az én kedvencem, a Foobar2000 itt.

Kép

Ez a kép nem elképesztően aranyos?

Coming soon to your screens:

Igen, úgy tűnt egy darabon, hogy most már tényleg hozzákezdek ismét a rendszeres íráshoz, és aztán mégse. Ennek okai sokrétűek, bár a fenyegetettség elmúlt, ismét a biztonság meleg karjaiban érzem magam.
De nem kell aggódni, holnap vagy holnapután lesz már időm tengernyi, tudok is majd írni. A témák pedig: Esztinek a születésnapi bulija, CriticalMass szervező találkozó és Stardust kritika. E mellé jön a most vasárnapi Petra születésnapi buli, tehát arról is írni fogok.
Ma pedig voltam World Press Photon, immár negyedik éve folyamatosan, kihagyás nélkül, és még mindig nagyon jó! Vasárnapig van rá mód, hogy megnézzétek, én ajánlom.
23-án pedig Bartókkal Kerekes Band és Folk Error koncert az A38-on. Aki szereti az etnofunkot, annak ott a helye.
És betűtípust is váltok, mert a talpas elegánsabb.

És zárásképpen mi más, ha nem egy szám, méghozzá egy újonnan felfedezett zenekartól, az Okkervil Rivertől (amúgy most olvastam, hogy nem mindig kell idegen szavaknál kötőjellel toldalékolni. Mekkora balga voltam). Az új albumuk nemrégiben jelent meg The Stage Names címmel. Erről kapjátok most meg az Our Life Is Not A Movie Or Maybe-t. Van más jobb szám, de ennek csináltak klipet.
Hallgassátok szeretettel:

Életveszélyben

Nem írtam már egy jó ideje, ez két okra vezethető vissza. Két különálló ok, rajtad múlik, melyiket akarod. Az egyik dráma és thriller, a másik a valóság.
Legyen az első a valóság, hogy a szürke unalmat majd felváltsa az izgalom, ami a félfiktív történetem.

Hát, valóságban azért nem írtam, mert iskola sok, munka mellé még sokabb, kevés idő jut mindenre - teszem én azt a sorozataimra. És ha egy metafizikai mérlegre kéne helyeznem blog-, és sorozatfüggőségem, hát, a blog elviselhetetlenül könnyű (igen, befejeztem Kunderát, elképesztő... Kötelezővé tenném mindenhol, mindenkinek). Amúgy pedig, olyan sok figyelemre méltó dolog nem történt nagyon, hogy egysorosakkal piszkoljam be blogom, de végre történtek dolgok, amik megérik, hogy írjak róluk. Akár még ma.

A kalandos pedig a következő. Az alábbi sorok tartalma (félig) kitalált, fenntartással kezelendő.

Rettegve élek. Nincs nyugovásom. Mióta azt a levelet megkaptam, állandóan hátra, hátralesek, várom a találkozást a végzettel. Nem tudhatom, mikor és hol talál meg a Géza.
A Géza egy kedves lányismerősöm, Emőke, volt barátja, kapcsolatuk nagyjából 2-3 hónapja érhetett véget. A Géza kicsit instabilnak mondható a sok elfogyasztott pálinkák hatására - amit még anyja ivott meg, miközben őt várta.
Nem is olyan rég Emőkével kapcsolatunk máshová csápolt, mint ami barátságnak mondható, de ki lehetne rám emiatt mérges? Emőke individuum, egyedi személy, barát nélkül és kölcsönös vonzalom van - volt - lesz - köztünk? Ez itt még nem biztos, de lényegtelen történetemhez.
Kaptam minap Gézától egy levelet. Szöveghűen idézek:
"Teljesen hülyének nézel?

Évek óta örök vesztes, senki, sunyi, tenyérbemászó, helyezkedő patkányként gondoltam rád, de puszta illedelmességből(amiért tedd össze a két kezed) nem foglalkoztam veled, mert minek...

...most,gerinces emberként, megadom neked azt, amit megérdemelsz, szóval te meg ne jelenj ott, ahol én vagyok,ne kavard a szart, és ne haverkodj, mert letöröm azt a hülye mikrofon fejedet és belehúgyozok!

Remélem elég érthető voltam!

És tanulj meg köszönni!" [a levél nem teljes]

Remélem mindenki kiérzi a fenyegetés komolyságát. Megérthetitek, kedves olvasóim, miért félek még ide is írni. A kör óta félek attól is, hogy keze a monitorból kinyúl, hogy a feljebb vázolt cselekvést végrehajtsa. És én féltem mikrofon fejem, úgy hozzászoktam. Sajnos nincs rá módom, hogy felbéreljek egy biztonsági kontingenst, akik életem védik e vadállat ellen, ki már kimutatta foga fehérjét. Ami rosszabb, hogy nem csak bennem indított el lelki változást, hanem egyéb érintett személyekben, amire viszont kicsit jobban morcos vagyok.
A klimax ... egyre közelebb és közelebb van.

Egy év távlatából

Holnap lesz egy éve, hogy eddigi életem szerintem legnagyobb hibáját elkövettem.Ha valakit érdekel, miről beszélek, legfeljebb visszalapoz.

Nehéz már ennyi idő után objektívan, nosztalgia hályogjától mentesen, visszatekinteni, de hiába próbálok, csak a jó és jobb pillanatokra tudok visszagondolni. Amikor boldogság volt. És hát, hiányzik eléggé, de (vigyázat, klisék!) hát az életben semmi nem egyszerű vagy könnyű, így meg kell tanulni élni ezzel, elengedni, örülni, ha valaki mással boldog - ami nekem remélem sikerült valamennyire.

Most viszont, e nap környékén, csak az jár egyre-másra a fejemben, mi lett volna, HA. Persze valóságérzékelésem, mint már írtam, az év homálya már fedi, ezért nem valóságosan, csak nagyvonalakban, hézagosan.

Boldog évfordulót, Anett...

Terjed az U3

Nagyon nagy örömmel jelentem be, hogy az U3 elkezdett szép lassan, viral módszerrel terjedni (ismerős ajánlja másik ismerősnek), ma teszem azt húgom hozott haza egy két gigás kék példányt.
És azért, mert én boldogan használtam az enyémet. Azután közölte, hogy van már legalább egy, de feltételezhető, hogy több barátnőjének is.
Ez azért jó, mert így talán észreveszik magukat az mp3 gyártók, és rájönnek, hogy a legtöbb népnek nem kihangosítós, színes, videólejátszó kell, hanem egy egyszerű, sokat bíró egyszerű kis játékos. Mint az én szeretett U3-mam.

Egy hét alatt..

Hát, elég fura egy hét áll a hátam mögött, amelyben egy rövid párkapcsolat-szerűség zajlott le, amiről boldogság címen írtam korábban.
Röviden és tömören annyi volt a lényeg, hogy valószínűsíthető, hogy agyamban túlidealizáltam ezt a lányt, és kiderült, hogy nem nagyon (vagy nagyon nem) illünk össze. Sajnálom, de mit tegyek, ha nem alakult ki semmiféle "kapocs"?
Persze hozzá sem állok utálattal vagy haraggal, csak furcsa volt. Kíváncsi vagyok, ő hogyan vélekedik rólam meg erről az egészről - méreggel vagy közönnyel.

Két filmelőzetes

Az egyik Michel Gondry (Libidó, Makulátlan elme) új filmje, a Be Kind Rewind, míg a másik Richard Kelly (Donnie Darko) Southland Tales-je.
Nézzétek meg az előzeteseket most!