két poszt egy áráért

két írás amit a repülőn kotyvasztottam össze, élvezzétek:

I’m on a PLANE

No, repülőn ülök épp és írom ezt a fantasztikus bejegyzést. Időm mint a tenger, kb. másfél óra múlva érek földet. Addig pedig vagy alszom, vagy írok.

És most írós kedvemben vagyok, úgyis van mit, no meg az utóbbi nagy rohanásban elhanyagoltalak titeket. Utolsó két napban annyi mindent intéztem, és annyi emberrel találkoztam, mint egy átlagos hónapban szoktam.

Megvoltak a búcsúbulik is, remek mókák voltak bizony. Arribásokkal megittunk egy sört zárás után, meg még párat, aztán irány a Kuplung, ahol szintén sör, táncolás és ennyi.
A másik pedig szintén Arribában kezdődött, összegyűltünk jó páran, ittuk a finom, habzó sört, és onnan Instant. Az estének egészen meglepő vége lett számomra, de kellemes volt. Kb. 4 körül értem haza. Sajnos akit legjobban szerettem volna ott látni, fogügyi problémák miatt nem tudott eljönni.

Mi egyéb… hát, igazából ennyi. Ha van kérdés, akkor írjatok. Én pedig remélhetőleg hamarosan bejelentkezem az első élményekkel ebből a furcsaaa városból :)

Csak kapjam meg a bringámat egyben.

Elbúcsúzni nagyon rossz volt, főleg attól a valakitől szerda reggel. És hiányzik piszkosul.


Étteremkritika – Vörös postakocsi

Utolsó estémen egy medveszerű lánnyal beültem egy étterembe a Ráday utcán, az étteremek utcáján, a Vörös Postakocsiba. Találomra választott hely volt, alant pedig a benyomások.

Leülünk, várunk egy jó ideig, amikor egy nagyon unott fejű hölgy kihozza az étlapokat. Italrendelés felvétele semmilyen formában. Hamutálat sem sikerült kérnünk. Kiválasztottuk a finomságokat, tatárbeefsteak előételnek, hölgypartnerem egy rakott padlizsános nyammot választott, míg én sült gomolyát salátával. Illetve egy palack 2007-es mátraaljai Pinot Grigio-t.

Sikerült kifáradnia egy pincérnek, felvettük a rendelést és boldogok voltunk. Itt volt az első majdnem-baki. Mivel nem vagyok nagy étteremjáró, ezért egy kicsit meglepett a következő szokás:
Amikor egy palack bort hoznak ki, helyben nyitják ki, a pincér megszagolja a dugót, aztán, felteszem ha párral találkoznak, kitölt a férfinak egy picit, és várja, hogy megkóstólja és rábólintson. No, erre én nem voltam felkészülve, de szerencsére gyorsan kapcsoltam. Ezért dícséret is járt partneremtől.

Megjött az előétel, finomságosság volt. A kenyér pesti toast, nem vészes. Viszont maga a beefsteak, hát az valami fennséges volt. Volt még hozzá kis vaj, paradicsom, uborka, lilahagyma. Minden, mi szem-szájnak ingere. Jól befaltuk. Itt volt az első baki a kiszolgálás részéről. Kihozták a főételt, mert hiszen elkészült. Mi még ettünk volna nyugodtan előételt, de így jártunk. Utána 10 percig szemeztünk a megmaradt tányérral, mire végre elvitték.

Mind a két kaja isteni volt, a sajt finom és omlós, a padlizsán meg meglepő módon finom, egy bolognai szósszal hústalanul. Van valami neve, de már elfeledtem. Majd talán beírja az, aki tudja. Mondjuk mert ott volt. BRÉKING: A SZÓSZ NEVE MILÁNÓI SZÓSZ!

All-in-all, finomat ettünk, de a kiszolgáláson látszott, hogy hamarosan zárnak, ezért sietősen dolgoztak. A legjobb az volt, mikor a pincér elvitte a tányérokat, megnézte, hogy mennyi bor van, aztán kérdés nélkül rátöltött. Akkor már biztos volt, hogy nincs jatt :) Evvan.

Ajánlom? NEM :)

Vörös postakocsi
ráday akárhány
nem ajánlott

Kérem kövessék nyomon étteremajánló kalauzunkat a jövőben is, hogy könnyebb legyen kiválasztani a megfelelő zabáldát – sajnos már csak Londonban. Illetőleg ha tettestársam vállalja, akár Budapesten is :) Aki esetleg fizetne ezért nekem, nekünk, hát hajrá: call.me.zeo[kicsikukac]gmail.com

és egy megkésett kritikaféleség

Skinsre visszatérve… az első rész kellemes volt, a hangsúly az új szereplők bemutatásán volt, a történetből csak nagyon keveset villantottak (bár látszik, hogy Freddie és Cook között még bajok lesznek Effy miatt, no meg Naomi is érdekes).

Mivel ezek elsőévesek, gondolom kevésbé lesz sötét, mint mondjuk a második évad volt. Nagyon érdekel, milyen irányokba fognak elmászkálni. A JJ karakter néha ütögetnivaló, talán kinövi. Meg az ikrek közül a ribancabbik, a neve most nem jut eszembe. Na őt egy szívlapáttal köszönteném, de a testvére aranyos – lábtörlő, akit Effy talán kezelésbe vesz.

Jól indult az új bagázs, már alig várom a csütörtököt a következő adagért. 8/10 mondjuk.

Két film röviden

Valami Amerika 2:

Jópofa, visszaidézi az előző hangulatát, vicces. Ajánlott pároknak, de haveri köröknek is.

Rocknrolla:

Nem írom le magyar címét. Guy Ritchie ismét nyeregben, bár még van egy kis gond, főleg időkezelés terén. Sok lassú menet van a filmben, a sztori sem ragadott magával annyira. Aki szerette a Blöfföt és a Ravasz, az agyat, annak ajánlom. Lányoknak talán nem annyira (:

Pubspotting: Kaledonia (no meg egy történet)

Erről a jó kis helyről először a Kispadon olvastam. Csak a megfogalmazás elvitte a hátán a helyet, így látatlanban is sokszor ajánlottam külföldieknek Arribában, akik jó bulizási lehetőséget kerestek.

Így tettem egy skót csapattal is nemrégen. (És itt most csak egy sztori jön, nem pubspotter!) Este betértek kajálni és sörözni, aztán jött a szokásos kérdés: Merre menjünk? Mondtam nekik a Morrison's-t és a Kaledoniát. Jó, elindultak, aztán gyorsan vissza is tértek, egyik helyre sem térve be. Csak ott üldögéltek és söröztek az ablak előtt, alatt. Hát jó, ha nem, akkor nem.

Zárunk Évivel, ők még mindig ott. Jövünk kifele, kérdezem őket, hogy mit csinálnak még itt, miért nem szórakoznak? Rád várunk. Ja, jó. Hát akkor irány, nézzünk le a Morrison'sba, úgysem voltam még ott - csak a 2-ben. Gyorsan ki is basztak, mert az egyik skót megütögette a szekus fejét. Hülye dolog volt. Akkor inkább el sörözni, Mozsár utca úgyis közel van.

Betérünk kettő körül, gyanúsan kevés vendég, felpakolt székek. Szendén érdeklődöm, hogy nyitva vannak-e még. Persze, hogy nem voltak, egykor bezártak, de mindig megvárják, míg az utolsó vendégek elmennek. De sört már nem kaphatunk... Kis rábeszéléssel - bevetettem adu ászként, hogy ők skótok, na - sikerült kapni egy Bestet, aztán pedig egy 80-t (ejtsd: Éjti /eighty/). Best kellemesen finom volt, az 80 pedig életem egyik legfinomabb söre - és azóta megszűnt, mi ittuk meg az utolsó két üveget Ádámmal. No meg a pultos lány is rendkívül aranyos volt.

(Ez már nem pubspotter, de a történethez tartozik, hogy még átmentünk a Morrison's 2-be, ahol zárásig elvoltunk. Aztán jó éjt mondtunk egymásnak.)

Szóval nagyon megtetszett a hely, és elcibáltam egyszer Ádámot egy jó sörre ARC után. Mint sörkedvelő egyén, neki is nagyon bejött a hely, amit gyakran tervezünk látogatni. És tegyetek ti is így. Még a konyhát akarom valamikor kipróbálni, de az árak nem olyan barátságosak pénztárcám számára.