...

Egy számomra kedves ismerősöm filozófiája a következő: „nem játszunk mi lenne ha-t”. Megtörtént megtörtént, és ezt most már magamévá kell tennem és nem rágni magam, hogy s mint lehetett volna ha pl. nem jövök ki Angliába.

Elbúcsúztam, és most már lassan de biztosan le is zártam. Jót tett ez az egy hét itthon ilyen tekintetben.

If it’s meant to be, it’ll be, ha valaminek úgy kell lennie, akkor úgy lesz. Nagyon remélem, hogy valamikor a jövőben ismét együtt leszünk majd…

Alattam felhőtenger, előttem meg a satöbbi.

Na, de mindenki megfeddett, hogy nem írok semmit, így most kihasználom ezt a két és fél órát, hogy össze-vissza írkáljak.

Most már stabilan van két munkám, egyik a Roundhouseban, egy koncertes mókában (ahol jelenleg cirkusz van, élvezetes), a másik pedig a Scala, szintén koncertes, még ha kissé fapadosabb kivitelben. Mindenhol csaposkodom, amit élvezek, bár szívesen lennék igazi bartender, aki egy füstös krimóban hallgattja az ittas jancsik monológjait. Majd lesz az is.

Ezenfelül Ádámmal megbeszéltük jól, hogy ez évben rendesen megünnepeljük Szent Patrik napját, talán még az is kiderül, hogy ki is volt ő. A terv, ha esetleg bárkinek megtetszik, nyugodtan szóljon, csatlakozzon, a következő: Elmegyünk Dublinba!!! Bizony, a lehető legautentikusabb környezetben isszuk magunkat butára a rengeteg írrel. Ádám átröppen Londonba, hogy onnan kivonatozzunk a smaragd szigetgyönyörbe. És igyunk dicső módon.

Ettem ismét Arriba ételt, ami nagyon nagyon finom még mindig, ittam magyar sört, ami ugye sör. Meg ötven fokos cigánypálinkát, roncsoló hatással. Elbúcsúztattam Christ, aki hazarepült a karácsonyi mindenfélére. Aztán visszajön Budapestre egy kis időre, aztán pedig Szent Pétervárba költözik angolt tanítani. Egy kicsit irigylem, de ha összejön, megyek meglátogatni. Még úgysem voltam Oroszországban.

Aktívan keresem továbbra is álmaim munkáját, ezenfelül továbbtanulásba is belekukkantottam Londonban. Szerintem beadom a jelentkezést és ottmaradok, ha felvesznek. Ha nem, akkor tovább akárhová.

Két hónap után itthon rájöttem, hogy szeretem Budapestet. Gyönyörű város, imádnivaló. Sokan nem értékelik igazán, de tényleg. Európa egyik legszebb városában laktok. Élvezzétek!

Mi más mi más. Jaj, ugye új lakásban vagyok, valószínűleg csinálok majd abból is videós bejárást. Megmutatom mennyire szép emberegyeddel lakom. Meg a macskákat. Spoiler, de hát na. Legalább lesz mit várni :)

ezek az apró dolgok

ma, október 7-e óta hallottam először a hangját. Csodás élmény volt…

egy lány története

No, ez egy full disclosure bejegyzés lesz arról, akitől azt a szomorú búcsút intettem szerdán.

Ugye megvettem a repülőjegyet Sziget után, augusztus akárhanyadikán. Egy ismerősöm segítségével lejutottam a SZIN-re (Szegedi Ifjúsági Napok) dolgozóként. A Magyar Kerékpárosklubnál dolgoztam mint önkéntes. Nagyon kellemes volt, jó hangulat és társaság, koncertek, stb.

A Zöld Szín-téren voltunk egy rakás egyéb nonprofit csoporttal (Greenpeace, Amnesty, Fair Trade és a többi). Rögvest mellettünk az Amnesty. Sajnos teendő nem sok akadt, így mindenki jól összebarátkozott a környéken egymással. Így találkoztam harmadik napon Macival (nektek Dorottya :), aki az Amnestynél „dolgozott”. Gyakorlatilag végig játszottunk, beszélgettünk. Olykor-olykor egy sör is lecsúszott. Rögvest megtetszett a lány, aranyos volt, stb. El is kértem a számát nagy merészen egy jövőbeli budapesti kávézás végett – bár akkor már tudtam, hogy az időm itthon meg van számlálva.

Utolsó este össze-vissza csapongtunk, akkor még külön. Én kikötöttem a Tesco Discon, egy magyarok csinálta zenei istenségen. Indie zenék, stb. Jóság. Nem voltam nagyon ittas, éppenhogy 0 forintra jöttem ki, de gondoltam jó ötlet lenne felhívni Macit, jöjjön és mulassunk együtt.

A végére meg is érkeztek, Ő és Szandi, de sajnos pont az utolsó számra. Mindegy, vége volt és midenki fáradt, úgyhogy leheveredtünk a földre, cigizgetni és iszogatni. Egy elég kellemetlen kopasz pasi elkezdett nyomulni Macira, aki kínjában azt találta ki, hogy mi ketten egy pár vagyunk. Egyik dolog a másikhoz vezetett, első csók és aztán a többi. Nagyon kellemes meglepetés volt. Ezután az este ment ahogy ment, találtunk egy afterpartit meg egy dolgozói bulit is, végig együtt. Aztán összeveszett velem valamin, „szakítottunk” és mindenki ment haza.

Pár nappal később van, immár Budapesten. Próba szerencse, írok neki, hátha van kedve találkozni. Volt. Dolgoztam, de amint végeztem rohantam az Irish Catba. Ott találkoztunk, és szerencsémre nem volt ellenne, hogy további csókok és hasonlók legyenek :)

Aztán ritkásan találkozgattunk, egy héten egyszer :) és minden jól ment. Aztán elkezdett hiányozni, ha nem voltunk együtt. Jött egy hét, mikor a műtétje miatt nem találkoztunk. Majd meg bolondultam. Aztán az utolsó hetemen minden nap találkoztunk, ott aludtam, elképesztően jó pár nap volt. Aztán jött a szerda, könnyek és szomorúságos búcsúzás.

Most pedig a táv nagy, így megegyeztünk, hogy mind a ketten lehetünk mással, de csak módjával :) A lényeg, hogy hiányzik nagyon. That's my story.