sigur rós: heima

Aki ismer valamennyire, tudja, hogy nagyon szeretek mindent, ami a Skandináv országokkal kapcsolatos (Finnországba való kiköltözésemet tényként kezelem), mert ezeknél gyönyörűbb és tisztább nincsen. Ezért kötelező mindenkinek megnéznie ezt az előzetest, ami a Sigur Rós Heima (Otthon) koncertlemezről szól.
Már a trailerben is látszik, hogy mennyire csodálatosan van fényképezve az izlandi táj, én most is libabőrös lettem tőle. És mellé jön az a zene, amit a sigur rós csinál... hihetetlen, hogy létezhet ennyire földöntúli csoda. Komolyan, aki még nem hallott egy sigur rós számot sem, az kezdje el őket hallgatni most!
A koncertlemezt láttam már itt-ott a magyar boltokban a neten, egyenlőre más dolgok vannak előtte (pl. Pearl Jam koncertlemez :), de jó tudni, hogy ha akarnám, megvan rá a lehetőség. Addig is, a torrent a barátom :)
Az írásban túlteng a pozitív jelző, a szerző nagyon szubjektív, ha sigur rósról van szó. Bárcsak láthanám őket (is). //

Szalagavatási képek

Fellőve:

Szalagavató 2008

Sziszi apja csinálta, ezért vagyok nemén rajta legtöbbet. Majd még bővítem, ahogy megkapom a különféle cirkuláló képeket. Valaki amúgy feltette a tanártáncot YouTubera. //

Kedd reggel

Az, hogy a Cafén egy balkános-cigányos House of the Rising Sunt hallhatok, nagyban ellenpontozta a felkelés utáni depresszivitást. Jó dolog, ha Nesta csinálja a zenét - már csak érdekesebb műsör kéne hozzá, nem gazdaság :) //

Ma nihil

Máról tegnapra virradóan zajlott a 2007-es szezon Superbowlja, este 11-től reggel 4-ig (kikapott a Pats, de legalább az egyik legizgalmasabb utolsó negyedet izgulhattam végig), ezért úgy döntött az agyam, hogy nem érdemes megpróbálkozni a reggel hét órás felkeléssel, inkább kettő körül volt ideális.
Sokat nem értem ma el. Megnéztem sok Sírhant Műveket (kölcsönkaptam az első három szezont, most függök), és végre szeptember óta kitakarítottam és felmostam (tudom, undorító. Ez van). Most minden szép, jó.

Holnap egy kis suli, semmi megeröltető, aztán este kilenctől Jurij és Muchas Mamas koncert az After Music Clubban, ahol a szalagavató afterpartija volt. Arról írok hamarjában. Nagyon remekül szervezték meg a dolgokat, mert a szerdai napom pihenés, amit az OKTV-re való felkészülésem céljából kaptam. Jó lesz. A koncert. HEJ DE NAGYON. Vúú Jurij.//

Szalagavató after

Szalagavató afterpartijára nyolcadmagammal indultunk el, amint a szalagavatás érdemi része véget ért. Sok részletet nem írok le, mert minek (aki ott volt, tudja, aki nem, hát, az sajnálhatja, hogy kihagyta).
Elmentünk még enni előtte, aztán lementünk az After Music Clubba, ahol mi voltunk az elsők. No, ez minket nem zavart, jól elbeszélgettünk, iszogattunk addig, míg a tömeg elkezdett áramolni.
És kb. innentől már minden összefolyik, volt sok tánc, találkoztam két régi ismerősöm unokanővérével, érzelmes összeborulások sokasága (egyik osztálytársam közölte, hogy bár nem ismertük egymást annyira, azért nagyon örül, hogy osztálytársak vagyunk. Szürreál).
Remek egy buli volt, azt kell, hogy mondjam. Bárcsak lenne még ilyen... talán ezen felbuzdulva szervezünk osztálykirándulást. Én örülnék neki. //

Rövid budapesti nonszensz

Nem szeretem a 4-es metrót, értelmetlen egy izé, de ez már tényleg nevetséges:

A közlekedési hatóság a csatolt szakvélemény szerint nem ért egyet buszsáv létesítésével a Thököly úton akkor, amikor csak egy autóbusz járat marad és a létesítendő metrótól vonhat el utasokat.

Szóval... igen. Ja, és biciklisáv sem lesz. Teljes cikk itt, az Index pedig perel.

Egyébként voltam ma a kálvin téri Californiában Nórával. Majd megírom, milyen volt. De nem most. //

Szalagavatók

Ugye még volt régebben a Szilviéké január 13-án, szerencsétlen módon egy vasárnapon, de attól független remek hangulat volt. Ez is a Körcsarnokban volt, szépség meg minden. A keringő közel 100 emberrel pedig fantasztikus, csodálom a tánctanárt, aki egy ekkora társulatot be tud koreografálni. Nálunk 30 emberrel szinte nem is sikerült.
Visszatérve, szép volt, jó volt. Aztán afterparty a Vogue állóhajón. Hát igen, abban a kevesebb, mint egy órában nagyon jó volt, de hát másnap hétfő, és iskola. Menni kellett. A pluszpoén, hogy nem is mentem be, szóval értelmetlen volt elmenni alapból.

Aztán most pénteken tartottuk a mi szalagavatónkat, kicsit meghittebb (szebb szó arra, hogy olcsóbb) környezetben, a Veres Péter Gimnázium aulájában. Sok sok kedves ismerősöm eljött, ahogy én azt szerettem volna, nagyon jó érzés volt ott tudni őket, akik így sokat jelentenek nekem. És persze anyám, nagyanyám is. Húg nem (nevünkön kívül csak a lakcím közös, minden egyéb kapcsolódási pont megszűnőben).
Mit is lehet írni egy szalagavatóról? Mivel mindenki nagyon feszült és ideges volt, ezért az öltözőben elhelyezett stratégikus palackokból fogyasztott lélekerősítők jelentettek megnyugvást. Ezekkel a segítségekkel egyes emberek többet éltek, mint mások. Én inkább kevesebbet, mert nem akartam, hogy úgy végezzem, mint a Rejtő Bence osztálytárs, akinek az egész ceremónia kiesett. Szóval pár korty Fütyülős (hogy ez milyen finom) elég volt, hogy keringésnél, szalagtűzésnél ne izguljak apróságokon.
A műsor felénél jöttünk mi a szalagtűzéssel, bár előtte még leadták a képvetítést, ami keserédes, mert visszatekintéssel összekapcsolódott a búcsúztató szerep is. Miután lepergett a stáblista, felmentünk a színpadra, hogy megkapjuk az igazgatónői lektűrt és a szalagunkat. Én ki lettem emelve, mint örök rebellis elem. Ezt eddig is tudtuk. Levonultunk, aztán egy ének (Oasis Wonderwall) általunk, azután pihenés idegesen rohangászós átöltözés, hogy kész legyünk a keringőre.
Amit, bár minden baljós előjel megvolt, mégsem rontottunk el - annyira. Első körben Nusi beakadt a mikrofonállványba (most még megkönnyezi, ha felhozzuk, de közben nevet. Érdekes lány :) ), így egy kicsit elcsúszott a számolás, másodiknál pedig már olyan jó kedvünk volt, hogy széjjelkacarásztuk az egészet, de azért figyeltünk, hogy ne rontsuk el. Miután lementünk mi fiúk másodszorra is, mint egy őrjöngő tömeg egymásnak rohangálva üvöltöztünk. Hogy miért, az homályos. Ezután még egy harmadik előadás volt, ami átváltott a kérjük fel a szüleinket táncba. Meg az ismerősöket, és akit akarunk. Így 5 lánnyal sikerült táncolni, nagyon jól éreztem magam.

Elpakolás, és indultunk az afterpartira. Stay tuned, majd megírom azt is ;) //

-

Ahogy közeledik az érettségi, egyre inkább erőt vesz rajtam valamilyen hatalmas fásultság. Az egész osztály, a pitiáner kis kavarásokkal, szánalmasan gyermeteg baromkodásokkal annyira idegesít... Ehh. Nem is tudom jól leírni. Valahogy elegem lett. Eltávolodom az emberektől, mert nem tudok/akarok lesüllyedni a szintre, mikor a legalpáribb poénokat lehet csak elsütni, százszor, ezerszer.
Nem baj, hamarosan itt az egyetem, remélem, hogy ott már más lesz. Ha nem, hát újrakezdődik minden. Ez lenne a mai modern reinkarnáció? Ha igen, hol lehet kiszállni? //

last.fm

Ha valaki soksok zenét hallgat, annak javaslom, hogy regisztráljon a last.fm honlapján, szedje le a plug-int a foobar2000-hez (remélem már mindenki ezt használja, ahogyan ajnálottam! de ha nem, van winamphoz és isten ments Windows Media Playerhez is ilyen bizé) vagy használja a hivatalos szoftvert (én nem teszem, de most mégis kipróbálom, hogy elsőkézből tapasztaljam - és már meg is van. Ld. alább).

Ja, hogy arról még nem is beszéltem, mit tud, vagy miért jó? Hát, ez egy zenegyűjtő- és ajánló lap, ami megeszi amit hallgatsz, és azok alapján mutat új muzsikát, emellett ha van fent ismerősöd, akkor láthatod, mit hallgat és viszont, mutathatsz neki zenét, ami neked épp nagyon megtetszett. Ugyanezt meg lehet csinálni különféle koncertekkel is.

Naszóval, hivatalos last.fm program azért jó, mert megnyitáskor egyszerűen megkérdezi, kihez hasonló zenét szeretnénk épp most hallgatni (vagy címke alapján is mehet, nekem hungarianra Ligeti Györgyöt rakta be), és onnantól kezdve megy mindenféle zene. Tehát szinte egy rádió. És néha baromi jó és kényelmes ez. Szóval foobar2000 és last.fm szoftver kéz a kézben.Ha pedig már regisztrált ott valaki, keressen meg. Anzelmus néven (igen, Az arany virágcserepet olvastam, amikor regisztráltam) megtalál.
Hallgassatok zenét! //

ELTE PPK nyíltnap reprise

Igen, most is volt, pénteken. Annyira hasonlított a múlt évire, hogy majdnem elég elolvasni, mi volt akkor.
Tegnap kicsit kevesebb diákos beszéd, de ami vicces volt, hogy Mérő László e évben is csontra ugyanazt adta le, még az anekdota is ugyanaz volt. Na jó, talán az eleje más volt, mert Federer múlt évben nem szerepelt benne.

Viszont én megint biciklvel mentem oda és vissza. Meglepett, hogy semmi biciklitárolási megoldása nincs az egyetemnek, ezért az előadásokat végigaggódtam, ott lesz-e még a bringa, vagy megtalálja egy erővágós gyerek. Szerencsére ott volt. (És hogy több jó hírrel szolgálhassak, már jobban bírtam. Egy pár hét, és fantasztikusan fitt leszek! Vuhúúú!)
Onnan haza, és rohanás, mert szalagavató volt pár órán belül. Hogy milyen volt? Megtudod hamar!