BKV sztrájk

Most csütörtökön nyit a Zöld Pardon, és egy rakat ember szinte biztos, hogy nem fog eljönni, mert a BKV dolgozói éjféltől egészen biztos, hogy leteszik a munkát, és egész napos sztrájkba kezdenek.

Az álláspontok nem közelednek, a dolgozók biztos megélhetést, több pénzt, ingyen sört akarnak. A BKV zRt. pedig kilábalni az évek óta húzódó adósságbotrány, -spirál, -válságból. Egy nem-állami cég már rég tönkrement volna. De ebbe a nyilvánvalóan botrányos felépítettségű fekete lyukba csak öntik tonnaszám a pénzt, x éven belül már a második fővezér cserélődik, pedig Antalban (Attila, volt vezérigazgató) volt egy kis reménysugár Aba (Botond, az előző) után.

Nincs pénz. Még évekkel ezelőtt beszéltek egy beléptetőkapuról a metrón belül, abból sem lett eddig semmi. Inkább n*4 ellenőrt fizetnek minden lejárónál, akik lassítanak, bunkók (figyeloda BKVfigyelő, volt, akit fizikailag is bántalmaztak). Máshol viszont egyáltalán nem találkozom velük.

Ez nagyon megmondom-a-frankót-osra sikerült, pedig én sem tudok megoldást, mit lehetne csinálni, sajnos. Nyilvánvalóan támogatni kell a tömegközlekedést a személygépkocsikkal szemben, akikre dugódíjat kéne kivetni, de amíg ilyenek az állapotok, addig az egyszerű Józsi inkább ül órákat a sorban, minthogy felüljön a koszos, büdös, tömött villamosra vagy buszra. A bicikli pedig szóba sem jöhet... És így süllyedünk el a kipufogógázban.

Rövid budapesti nonszensz

Nem szeretem a 4-es metrót, értelmetlen egy izé, de ez már tényleg nevetséges:

A közlekedési hatóság a csatolt szakvélemény szerint nem ért egyet buszsáv létesítésével a Thököly úton akkor, amikor csak egy autóbusz járat marad és a létesítendő metrótól vonhat el utasokat.

Szóval... igen. Ja, és biciklisáv sem lesz. Teljes cikk itt, az Index pedig perel.

Egyébként voltam ma a kálvin téri Californiában Nórával. Majd megírom, milyen volt. De nem most. //

Critical Mass2007 ősze

Hát megtörtént a nagy esemény, az Autómentes világnap, aminek szerves építőkockája a Critical Mass bringafelvonulás, mit én nagyon vártam már, mint az emlékezetes.

Sajnos az emelkedést várók csalódtak, mert a tavaszi 50.000 helyett csak 35 ezren jelentünk meg, hogy bringaútra és hasonlókra irányítsuk a köz figyelmét, de szerintem nem olyan húsbavágó problematika ez.

Tudni lehetett azt is, hogy a hídlezárás és hasonlók miatt rövidített lesz az útvonal, no meg az Andrássy is le volt foglalva mindenféle szórakozásra, rendes fűvel volt legöngyölve a kemény és embertelen beton, ezáltal teremtve találkozási pontot Budapest lakosai, és a magányos út között.
Biztos szép volt, én ebből semmit nem tudtam.

No, hát Ágostonnal raktam meg, övétől kölcsönbicaján, mint tavasszal.
Mivel ezen a CM-en már magunkra vállaltuk a szervezés nehéz feladatát, ezért mi már egy órakor, a kritikális masszát jóval megelőzve, lent ejtőztünk az ELTE infókar előtt, a zöld gyepen. A 8 kilométeres utat 15-20 perc alatt abszolváltuk, ez BKV-val kb. 20-25 perc lett volna, nyertünk vagy 10 percet (:

Kellemes, meleg idő fogadott, szerencsére semmit eső még csak a lehelettét nem legyintette felénk, no meg az egész környék olyan laza, feelgood hangulatban úszott, mint egy jó nyári délután. És persze gyönyörű volt a gyep telehintve, mint játékos kis szirmokkal, rikítózöld pólós emberekkel, amiket dobozból osztogattak egy Mátyás fejében a főszervező emberek.

Egy kevés - háromnegyed órás - várakozás és pihengetés után elkezdődött az eligazítás, ami a papírlap felolvasása volt viccesen ("árpádsávos kordont kaptok" és hasonlók, de inkább ott volt jópofa, nem átírva). Aztán a négy felelős (budai oldal, Lánchídtól Bajcsyig, stb.) elosztották maguk közt az emberiséget spontán önszerveződéssel ("ide menjen 50 ember"), ahol mindenki specifikus helyszínt kapott, amit be kellett védenie.
Mink kiválasztottunk magunknak a Parlamentnél az Alkotás utcát, mert Ágoston nézni akarta közben a tüntetőket - hiába, mert senki nem volt ott.

Mivel azt hitték a szervezők is, hogy az lesz egy bajos gócpont, ötünket küldtek egy kétemberes feladatra, ezért nem volt valami nehéz. Odatekertünk, felállítottuk a kordont és néha átengedtük a gyalogosan közlekedőket. Az izgalom annyi volt, hogy egyszer egy csajnak kiment a hátsó kereke, és a mi segítségünk kérte.

Aztán, mikor már a vége közeledett, ránk kiáltottak a szervezők, hogy PAKOLÁS. Pakoltunk, és tekertünk gyorsan, hogy odaérjünk a nagy össznépi emelésre. Sikerült, és bár a Nagymező utcában valamilyen zsidóünnepély volt, zenekar haknizott, ezért torlódás alakult ki, az út nagy részét mégis gyorsan tettük meg. Külön öröm volt a Király utcán száguldani 30-al, cikázgatni a ritkás tömegben.
Kiértünk a Városliget térre, dugig tömve emberekkel - én akkor még azt hittem, többen vagyunk, mint áprilisban. Kb. 1 perccel előztük meg a fél hatot, rögtön emeltünk.

Aztán nem kóricáltunk össze-vissza, rögtön nekivágtunk a Gödörnek, mert az volt a terv, hogy beülünk hideg sörökkel, és megnézzük a Deákos extrém bringát..
Persze az egész borult, mert Ágoston anyjának aznap volt a születésnapja. Csak beültünk egy sörre, ELŐSZÖR A GÖDÖRBEN! - hangulatos hely, aztán tekertünk haza.

Adrienn volt olyan kedves, hogy meginvitált a kisebb összejövetelre, Sanyi is ott volt, hangulatos kis evészet, beszélgetés. Jó volt. Aztán irány a haza, ahol várt egy megérdemelt pihenés, mert a lábam és egyéb testrészeim fájása nagy volt, de az soha nem baj, mert CM a legjobb dolog. Jövő tavasszal ugyanmegint! Gyertek Ti is! (kivétel az, aki most is volt, az az egy darab lány (:)

Képeket megszerzem Ágostontól, és meg is osztom a nyájas olvasóközönséggel. Útvonal pedig itt. A zöld.

Viszont, Sziszinek hála már nem nagyon kell kölcsönbringát használnom, merthogy lomtalanításon nekem adta az egyik már nem használt cangát, amit ma vettem át a szervízből. Most örülök a fejemnek nagyon (:

talán Zeo switch to bringa-lifestyle!

(amúgy nem csak bringát kaptam, hanem egy nagyon fajin kis bőrkabátot, amit rámöntöttek. És annak is örülök.)

ZP utoljáraelőtt - Emil.Rulez

Szerdán a Zöld Pardonban, ebben az évben talán utoljára, az Emil.Rulez zenekar koncertelt, akiket ugye én szeretek nagyon. No meg Bartók is, régebbi osztálytársam még az Árpádban, akivel mentem.

No hát, találkoztunk és nekiindultunk, hogy egy remek koncertélményt szerezzünk magunknak, no meg dumálni és hasonló ilyeneket csinálni, hisz úgyis rég találkoztunk.

A koncert nagyon jó volt, a rendes zenekar kiegészült egy négytagú (3+1 Fekete-Kovács) fúvósszekcióval is, hogy ők muzsikáljanak jól nekünk. Volt sok jó szám, bár a Zazie az ágyban elmaradt most. Volt helyette Pattanásos Asszisztens, Zazie a Metrón, Zanga!Zanga!, Szexplanéta egyebek között. No de ami nagyon tetszett, az a Zita által előadott M323, ami szerintem még Hajós hangjával is a legjobb Emil-dal, de így egyszerűen fantasztikás, lúdbőrözgető, csodálatos élmény volt.

Persze, mivel egy spontán bandáról van szó (vagy csak nagyon jó színészek (:), volt egy Hajósos magánszám, amit a közönség egy hangos tagja váltott ki belőle, a következőképp volt:

Hajós kérdésére, miszerint mindenki rendben van-e, egy nagyhangú bekiáltotta, hogy "nem, meg vagyok fázva". Hajós visszakérdezett, félig tréfásan, hogy akkor miért jött el, mire az emberke üvöltve: "KORNÉL!" Szegény Andrisnál elszakadt a cérna, és eljátszotta az Utállak Kornél dalt, így reagálva a kialakult Kornél-kultuszra, amit a kedves blogolvasó is megfülelhet YouTube segítségével.

Szóval, koncertélmény nagyszerű volt, 7/7 pont, mert kutya jó volt! Még sok emilt nekünk!

...vagy sem?

No, eljött a második rész is. Szóval, másnap szombaton úgy tettem, ahogy megígértem. Mármint kimentem a Keletibe. Ott elbúcsúzás hosszú hosszú folyama, főleg azért, mert nem nagyon tudtunk dűlőre jutni, mi legyen velünk eztán, mert egy oldalon ott volt, hogy nagyon összeillünk és stb.
DE 630 km hosszú és széles válaszfal húzódik köztünk. Az, hogy nem láthatom, stb. stb., az úgy nem egy kapcsolat, amire építeni lehet.

Még mindig nem tudunk semmit, csak mennek oda s vissza a kedves hangú levelek, de nem tudom.. Nem hiszem, hogy jó lesz ez így, főleg azért, mert ... de erről még nem szólok. Mert ez tényleg titok.

Szóval, most - életemben először! - több nő között (nem nagyon) őrlődöm, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy érzelmileg mit akarok. Ezt hívják bonyolult helyzetnek az okosok.
Engem szimplán idegesít, mert én e téren (érzelmi) az egyszerűség elkötelezett híve vagyok, de a Sors mást tartogathat. Valami lesz, amiről persze, hogy tudni fogtok - talán még arról is, amiről nem írtam.
Köszönöm, hogy olvastok (:

Conny ...

Nos, kettőnk közt EU-s tagországok közti barátságot megszégyenítő kapocs alakult ki. Nagyon jól össze voltunk hangolódva, és két remek estét töltöttünk el együtt, melyet most megosztok, mert miért ne?

Az első persze a balatoni volt, mikor, bár logikai kapcsaim összessége azt üvöltötte: "Ne tedd!" mégiscsak megcsókoltam, miután az ágyba lefektettem (és Ő marasztalt ott, minden sanda feltételezést kikérek magamnak). Ő pedig visszacsókolt, és ez egészen így ment reggel fél hatig, mikor valahogy elaludtunk, majd szép új napra keltünk együtt. Jó érzés volt, de furcsa volt, hogy úgy éreztem, mintha mindig is így lett volna. Vagy legalábbis így kéne/kellett volna lennie. Érdekes..

No, a pénteki nap jól telt, hisz végül is együtt voltunk (is, meg nem is - a strandon nem nyaltuk faltuk egymást), de a legjobb az este volt. Mivel Conny soha nem látta még a csodás Budapestet, rám hárult a nehéz feladat, hogy én őt körbemutatgassam a Vár-Halászbástya-Parlament-Hősök tere vonalon mozogva, amit követtünk is, pontosan így.

Stupszi szülei pont arra mentek, amerre lakom, ezért nagyon hamar és kényelmesen hazajutottunk, ahonnan sebtében nekivágtunk a városnak, mert ránk járt már az idő, esteledett nagyon. Felpattantunk a sárga villamosra (volt ott hű és há, hogy itt ilyen is jár), és a Moszkváig villamosoltunk. Gyorsan gyorsan tizes (vár)busz, és jól megnéztük magunknak mind a Halásbástyát, a Várat.

Nagyon tetszetős volt a bazári hangulat, amit beárnyékolt cseppet az egyre terjengő hír: Jön a zivatar, pakolás! De vásáron kívül volt még valamiféle néptánc előadás, ami kedves volt. Hangulatunk persze olyan magasan volt, hogy mi is táncra perdültünk, és nem néztek hülyének, kivételesen. Utána koccintottunk egy-egy pohárka [valami édes fehérbor]-ral, amit a színpad alatti kis másodsétányon mért a kedves lány nekünk.

De rádöbbentünk, hogy bár már láttuk az egyik leghíresebb látványosságot, van másik, és az idő nem fiatalodott, ezért turisztikai szempontból megválasztottuk a Sikló-féle leközlekedést (és itt jegyzem meg halkan, hogy elég nagy pofátlanság 700 forintot elkérni érte, akkor is, ha turista a célközönség), és máris lent termettünk a Clark Ádám téren és velünk szembe, ímhol, a Lánchíd, aminek egzisztenciáját és célját kielégítettük és átmentünk rajt', hogy eljussunk a Parlament épületéhez.

Én, mint arra ritkán járó - legutóbb a Nagy Magyar Tüntetés 2006 alatt voltam ott - nagyon meglepődtem a betont szemérmetesen eltakaró műfűn, a kiemelkedő világításon, amin feküdni is lehet s ami nagyon tetszett, a hangsugárzókon, melyek nyugalmas patakcsobogást és madárcsicsergést játszott természetre.
DE! nem csak ez volt a kellemes meglepetés. A Kossuth téren egy komolyzenekar (nyelvújítás: komolyzenei zenekar) tartott főpróbát, a fűben mindenhol párok és családok üldögéltek, varázslatos hangulat libegte be azt a helyet, ahol nemrég még vaskordonok voltak és a legszínesebb elem a rendőrruházat kékje volt.
Követtük a többiek példáját mink, és leültünk, feküdtünk a fűbe, átadni minket a zenének. Sajnos nem tartott sokáig, mert a galád vihar (ami sehol elő sem tűnt) itt is megsiettette a befejezést, szóval záróakkord után felemelkedtünk és elindultunk következő állomásunk felé, ami a Hősök tere volt.
Sajnos arra csak kevés idő jutott, de ott is valamiféle hatalmas színházi próba volt lovakkal kiegészítve.

Sajnos innen már hamar véget ért kis utunk együtt. Még beültünk a SubWay-be (mostanság nagyon megkedveltem, pedig aranyárú szendvicseik vannak sajnos), ott elhülyült egy fél órát, megismertettem vele a The Polyphonic Spree-t, és egyből meg is lett a mi számunk, a Hold me now, ami egy olyannyira jó szám, hogy hát na. Ezt aki meghallgatja, megerősíteni tudja csak. Hallgasd meg! YouTube-on van még talán fanvideó hozzá.
Onnantól már csak a hazáig (Stupszi szüleinek ideiglenes lakóhelyéig) tartó utat tehettük meg közösen, ami közben megígértem, hogy kint leszek az állomáson másnap, búcsúztatni. Ezzel intettünk agyőt, s mondtunk istenhozzádot a remek napunknak.

Amiről most egy pár gondolat: csak később jutott eszembe egy remek allegória, ahogy le tudnám írni az estét.
Olyan érzés volt, mintha az egész város csak azért lett volna ott, hogy nekünk kettőnknek egy külön kis buborék teremjen, aminek az összes többi ember, hang, zene, látvány az aláfestés. Tényleg, ilyen tökéletes napom ... szerintem még nem volt nagyon, három vagy négy órába sűrített tömény boldogság. No persze az, hogy lassan egy éve barátnőtlen vagyok, segített felfogni a helyzet jóságát, de mégis (:

Kicsit hosszú ez, de még nincs vége. Folytatás következik (kezdem túl sokat használni ezt a szót).