...vagy sem?

No, eljött a második rész is. Szóval, másnap szombaton úgy tettem, ahogy megígértem. Mármint kimentem a Keletibe. Ott elbúcsúzás hosszú hosszú folyama, főleg azért, mert nem nagyon tudtunk dűlőre jutni, mi legyen velünk eztán, mert egy oldalon ott volt, hogy nagyon összeillünk és stb.
DE 630 km hosszú és széles válaszfal húzódik köztünk. Az, hogy nem láthatom, stb. stb., az úgy nem egy kapcsolat, amire építeni lehet.

Még mindig nem tudunk semmit, csak mennek oda s vissza a kedves hangú levelek, de nem tudom.. Nem hiszem, hogy jó lesz ez így, főleg azért, mert ... de erről még nem szólok. Mert ez tényleg titok.

Szóval, most - életemben először! - több nő között (nem nagyon) őrlődöm, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy érzelmileg mit akarok. Ezt hívják bonyolult helyzetnek az okosok.
Engem szimplán idegesít, mert én e téren (érzelmi) az egyszerűség elkötelezett híve vagyok, de a Sors mást tartogathat. Valami lesz, amiről persze, hogy tudni fogtok - talán még arról is, amiről nem írtam.
Köszönöm, hogy olvastok (:

BB (BalatonBuli) parto secundo

Na, hát ott hagytam abba történetem, hogy jó nagyon strandoltunk, röplabda és a szokásos. Aztán visszamentünk a telekre, ahol felkészültünk a sütéshez (Lecsó!), beszélgettünk, iszogattunk és a többi hasonló tevékenység.
Tervbe volt véve egy jó nagy berúgás - legalábbis ivászat - amiből maradt: egy pohár eperturmixvodka megivása.

Itt a társaság már kettévált, lányok el pletykálni, mi néhányan pedig az asztal körül beszéltünk sok furcsaságról. Én szívem szerint összetartottam volna a társaságot, de vállamon pihent Conny feje már, akit nem nagyon volt gondolatom felrázni azzal, hogy megmozdulok.

Nos.. most jön az elbeszélés kényesebb része. Szentelek is neki egy teljesen új bejegyzést majd.

Szóval, másnap lett hirtelen... Lementünk még kicsit partra, rendet raktunk, aztán haza és hogy mi volt? Olvass feljebb.