Bringázz a munkába, pénzválság, stb.

Régen írtam, gyorsan tudatom veletek, mik zajlanak. Vasárnap megnyitottuk a Bringázz a munkába! kampány tavaszi fejezetét egy hatalmas rendezvény keretében a WestEnd előtt. Én mint aktivista-segítőember voltam ott, és remekül éreztem magam.

Három városi túrát vittem le olyan embereknek, akik szeretnek biciklizni, de nem mernek egyedül az úttesten, ahol menni kéne, mert félnek az autósoktól. Mentünk körúton, mert az a legjobb gyakorlóterep, onnan Király, Kazinczy, Wesselényi, stb. Kellemes, bár elég unalmas volt 15-ös átlagtempóban sort zárni. Főleg háromszor.

Viszont ami utána volt, hát az még jobban emelte a nap fényét. László János minden szervezőt meghívott egy jó kis szódázásra a Margitszigetre, ahová nem mindenki jutott le, de akik igen, azokkal remekül éreztem magam. Plusz egyre jobban belefolyok úgy érzem a bringás életbe.
Beléptem a belvárosi részbe, hogy idebent segítsek azon, amin lehet. Megismertem Vivit, Mikit, Derst, László Jánost. Lényeg a lényegben: jó kis nap volt. Jaj, még az almás lánnyal is találkozhattam :)

Aztán, mi más. Jegyem megvan a Pécsi Egyetemi Napokra, szóval biztosan ott leszek, csak egyelőre az a kérdés, hogy miből. Pénzem eléggé soványka (bár legalább már nem tartozom senkinek). Mindegy, megoldjuk. Ha valaki akar pénzért fordíttatni, én vagyok az embere :)

Gyerekek, bringázzatok a munkába kampány van keményen! Aki már biciklizik, az azért, mert sok nyeremény lesz, aki meg nem, az meg azért, mert biciklizni jóság. És lehet stílusosan is, figyeld csak a sikkes bringásokat :)

Ja, és még valami: a ballon beveszi Amerikát! Bizony, Unicumunk már az egyesült államokban is kapható. Nagyok leszünk, biza :) via Uncrate

Most ennyi. Bringázzatok :)

három nap

Huh, hol is kezdjem az elmúlt három napot körülírni. No, kezdjük az elején szerdával. Ádámmal együtt csak ötig dolgoztunk, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk hozzájuk, megnézzük a Skins, megiszunk egy-egy sört, aztán mindenki megy pihenni. De inkább leültünk az Arribában egy sörre (ennek eredménye ez a kis interjú), aztán még egy margarita, mert vártuk, hogy a mi Károlyunk is végezzék, leugorjunk egy üveg olcsó sörre, és még olcsóbb Jägermeisterra, a Bakegér borozóba. Eliszogattunk ott, de aztán vissza kellett térni leírhatatlan okok miatt.

Míg az okot intézte Dávid, ketten leültünk, és elkezdtünk beszélgetni egy amerikai törzsvendéggel (ja, akit és barátnőit elhívtunk egy másnapi esti „ismerjük meg egymást” iszogatásra), és még épp ott ülő két barátnőjével. Eleinte csak így asztalokon át, aztán át is ültünk, hogy ne kelljen mindenkinek kitekeredett gerinccel diskurálni.

Remek hangulatban voltunk, beszélgettünk, margitoztunk. Aztán szép lassan elindultunk más helyek felé, közben az egyik lánnyal igen kellemes kapcsolatba kerültünk, ami egész este szépen folytatódott. Beültünk egy kis kitérő után a Caledoniába egy jó üveg skót sörre (és ismét van 80! Azt hittem, ott halok meg a gyönyörtől. Tényleg olyan jó! Ha meg akarjátok kóstolni a világ egyik legfinomabb sörét, teljes szívvel és májjal ajánlom), de anyagilag nem volt egy jó ötlet. Drága az a hely, mint a cufak.

Onnan Bakegérbe ismét át zárásig, és amerikai lányok nélkül el esténk általános zárópontjához, a B. Cityhez, ahol még 4-kor is örömmel üldögélhetünk, szeretnek minket nagyon. Na, ez volt az első este. Körülbelül négy-fél ötre Orsiékhoz mentünk (ilyenkor már nem megyek haza), hamarvást elaludtunk, aznap reggel munka.

Felkeltem, meglepően korán, és elég idő állt rendelkezésemre egy kis zuhanyzós-reggelizős hazamenetelhez. Ledolgoztam a hét órám, hazamentem és aludtam másfél-két órát a székecskémben. Aztán vissza tízre, mert ugye ami meg lett beszélve, meg lett beszélve. B. City ismét, iszogatunk, beszélgetünk jól érezzük magunkat, ismét három körül Orsiéknál alvás, munka reggel, stb.

Már kicsit kábán állok a lábamon, de nem baj, jól érzem magam így szocializálódva. Danival végzünk, ki megkérdezi, hogy nem maradok-e egy sörre? DEHOGYNEM. Második körünket Mo, gondoskodó főnökünk állta, kellemesen meglepve minket. Aztán az új ötlet, hogy menjünk le a Kuplungba iszogatni. Na, nem kell engem noszogatni! Ádámot felhívom, gyere, mert iszunk. Ez az utolsó már nem tartott olyan sokáig, éjfél körül már hazafelé.

Ebben valószerűen az is közrejátszott, hogy a lány, kivel én nagyon szívesen lennék, nem igazán nyitott (még) rá, mert egy barátnőjének is tetszem, s nem venné ki magát jól vele. Girl code. Nonszensz és irritáló. Na, nem picsogok tovább, ma pedig már nem iszom semmit, amit májam is köszön. És szabadnap holnap, édes pihenés. Jó éjt, kedves gyerekek.

Én már tudom, hol leszek idén áprilisban

Nem akarok ebből a blogból egy programajánló kisfüzetet csinálni, de ha már megyek, akkor nektek is megírom, hátha kedvet kaptok, és egy blogger találkozik olvasóival (mintha nem ismernélek mindannyiótokat személyesen :)) esemény keretében leutazunk Pécsre, az ez évi Pécsi Egyetemi Napokra!

Mert lesz, és így, hogy már van pécsi kapcsolat, meg is lettem hívva, hogy részt vegyek egy nem-olyan-bazi-nagy-fesztivál-mint-a-sziget mulatságon. És a fellépők listája elég impozáns.

Nézzétek meg ti is, és döntsetek. Megerősítő leveleket a szerkesztőségbe várok :)

Indul a következőőőő

This is it! Akik ősszel néztek bocin, hogy milyen suta dolog már, amire én és pajtásaim buzdítani akarjuk a népet, merthogy hideg van meg ősz, meg egyáltalán… na de várjunk, elhagytam, hogy mire.

HÁT BRINGÁZZ A MUNKÁBA! ismét április 6-tól május 8-ig. Ez évben először, de nem utoljára, újfent megküzdenek egymás ellen a cégek, hogy hol tekernek többet (biciklit).

Újdonság, hogy nem maradnak már ki az egyetemisták sem. ELTE vs. BGF és a többi. Jóóó lesz :)

Ne feledjétek. Bringázzatok! Egészségessé és fitté tesz :)

Tavasszal újra Bringázz a Munkába, április 6-tól május 8-ig.

Budapest Wolves vs. Budapest Cowboys

Kedves ismerősöm, Gina, nyert négy jegyet a IV. Veritas Gold Hungarian Bowlra (szép hosszú), ami a magyar amerikai foci döntő. Legnagyobb. Biza.

Szóval még régen értesített, hogy dejó, nyert, és jönnék-e. HÁT NANÁ! Aztán voltak egyéb anomáliák. Az Arribában megjelentek különféle Wolves csapattagok. Edző, játékosok. Találkoztam pl. a legendás tácsdáuncsinálóval [sic, az], Piros Krisztiánnal is (bár vele meccs után).

Tudni való az is, hogy én még naaagyon régen, 2004-2005-ben a Farkasok tagja voltam. Aztán abbahagytam, Anett miatt.

Szóval elmentünk hárman, Stefi is jött, Gina húga. A negyedik jegyet elpasszoltuk jól. Tiszteletjegy és ilyenek. Kiderült, hogy nem jól, inkább rosszul jártunk, ugyanis a tiszteletjegyes szektor nem volt lefedve és nappal is szemben volt. Majd meghaltam az első félidőben, rosszul voltam, gutaütés. A meccsre nem is nagyon tudtam figyelni. Rossz volt, el akartam menni. Aztán mégsem, mert a két lány meggyőzött, hogy már úgyis itt vagyunk.

Igazuk volt! A második félidőben ugyanis feltámadt a Wolves és elkezdtek játszani. Szerintem gyönyörű játék volt, mert nem szarráverés kategóriában nyertek, hanem igazi, kiélezett meccsben. Bővebb, szakszerűbb leírást a még 1 yard oldalon leshettek. A végeredmény 20:14 a Farkasok javára. Éljenek.

Örültem, hogy kint lehettem, fantasztik volt! Köszönöm Ginának és Stefinek a lehetőséget (:

edit: Noure legutóbbi bent jártakor megkérdezte, nem akarok-e visszamenni. Aztán megint, és elkezdett rábeszélni. Én pedig egyre inkább gondolkozom, hogy kipróbáljam magam... Augusztus harmadikán ugyanis OPEN TRYOUT – NYÍLT PRÓBAJÁTÉK. Elmegyek és próbálok.

Pannónia Fesztivál part deux

Nem halogatom tovább, megírom a leírást ízibe. Hol is kezdjem.. Írtam róla itt, aztán meggyőztem Ágostont és Sziszit jól, hogy ez király lesz, és megyünk. Nem volt könnyű, de a fellépők listája és az olcsó ár mellettem volt.

Kiötöltük, hogy egybeköthetnénk a fesztiválozást egy bringatúrával Devecserből, hisz nincsen messze Várpalotától. Hogy miért Devecser? Nos, ennek is bringás oka van.

Pár kilométerre a várostól egy hatalmas zsibvásár van, ahol romák árulnak mindenféle limlomot és olykor remek bicikliket, mint ahogy ezt több cangás urban legendből hallottuk. Lenéztünk, és tényleg roppant sok drótszamár pihent ott. Persze sok rossz állapotú, vagy gyerek, női vázas, de Sziszi, kinek csak egy régisége van, talált magának egy gyönyörű montit, az eredeti bolti ár harmadáért (hogy ez hogy lehetett... arra ne gondoljunk).

Megvette, és ott álltunk négy biciklivel hárman. De! Nem fogott ki rajtunk ilyen semmiség. Pikk pakk szétszereltük, egyik táskára a váz, másikra a két kerék, és mentünk vissza a vasútállomásra, mint málhás szamarak. Akkor jött egy végzetes hívása Sziszinek. Keresztapja hazajött Németországból csak azért, hogy születésnapja miatt felköszöntse, ezért haza kellett mennie rögvest. Vitte magával a két bringát, így legalább megoldódott a logisztikai probléma.

Így számban csökkenten, de lélekben töretlenül indultunk neki a rendes túrának ketten. Gyönyörű tájakon mentünk végig a Bakonyban, bár a sok dombmenetben megizzadtunk rendesen.

Pár érdekesség, amivel út közben találkoztunk (képeket, remélem, tudok szerezni Ágostontól számotokra): egy táblával, ami jelölte az Élmunkás lakótelep irányát (és nem csak egy ott maradt tábláról van szó, Volán buszállomása is van).

Ajkán egy borzalmas városnap. Egy fahangú nő énekelt, volt sok bódé, virsli, kolbász, mustár.

Úrkúton megálltunk enni, ott fedeztük fel a Pulcek-burgert, ami az ottani kocsma/büfé pultosáról kapta a nevét, aki egy nagydarab egyén. Ezért a szendvics is nagy volt, belaktunk vele nagyon.

Na jó, olvasva talán nem tűnik olyan érdekesnek, de nagyon jópofa kis színfoltokkal futottunk össze útközben. A túra útvonala itt nézhető meg, a megtett út nagyjából 40 kilométer volt. És hogy a fesztivál maga milyen volt? A trilógia utolsó részéből megtudjátok :)

Pannónia Fesztivál

Istencsászárnál olvastam erről az upcoming háromnapos hepajról május 9 és 11. között, a Pannónia Fesztiválról. Nincs messze - Veszprémhez közel, Várpalotán -, és a fellépők listája több, mint figyelemfelkeltő.

Szemezgessünk belőlük: az első nap, péntek, számomra kevésbé izgalmas. Beatrice, EDDA, nuff said, oldies. Na de itt a második nap, lesz Quimby, elektroZagar, Belga, Hobo, HS7, sőt, az elképesztően elszállt zenét szállító Colorstar is. Harmadik lezáró nap pedig izommozgatónak van tervezve ilyen nevekkel, mint Depresszió (pogózni megfelelő), a jó magyar ska zenekar, a PASO, kis szörfös-ugrálós Supernem ÉS a legjobb, a 30Y, akit ugye szeretünk mink nagyon.

Még egy jó dolog ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy aki időben regisztrál, az 975 magyar pénz ellenében kapja a három napot. Olcsóbb, mint a meki, hogy ilyen népies szólással írjam le, mennyire lényegtelen pénzmennyiség ez. //