In Bruges (Erőszakik)

Hétfői szabadnapomon Ádámmal úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Perfect Bluet, mert az egy jó dolog. Anime, thriller, az aggodalomkeltő fajtából. Baljós meg ilyenek.

De nem tudtuk, mert nem adták az Odeon-Lloydban, csak korábban, amire bár el tudtunk volna menni, nem volt feltüntetve az Exitben. Köszi.

Szóval egy gyors böngészés után kinéztük az Erőszakik filmet, amiről jókat olvastam pl. Mefitől vagy Humantól, de csak általánosságban volt meg, miszerint ez egy jó sötét dramedy (valamiért nem kedvelik már e szót). Vannak benne poénok - nem pöcsös-fingós vonalon képzeljétek el, ez inkább kifinomult, verbális- és karakterfajta -, de a végére előtérbe jönnek az igazi élet dolgok. (Na jó, kövér amerikai kiröhögése kicsit otromba, de jó, poén volt :)

Colin Farrell nagyon hihető mint bűntudatos bérgyilkos. Az akcentus pedig megöl, I love them irish bastards. Ralph Fiennes is isteni, ahogy alakítja az elvekkel rendelkező maffiafőnököt.

A másik, ami isteni volt az én fülemnek, a film zenéje. Minimálklasszikus, vonóssal, zongorával. Atmoszférikus és nem tolakodó. Ezenfelül összhangban van Bruges (belga város) nyugodtságával, amiről gyönyörű képeket lőnek. Meg is veszem ízibe.

Összességében dobok rá egy 7/7-et, kiemelkedő jellege miatt, és kiérdemli a Nagyon Ajánlott címkét. Ez egy tényleg baromi jó film (magyar címért pedig az angolul beszélő filmnéző közönség kollektíven kér elnézést). Na, hess a Kossuthban 750-ért.

Indiana Jones és a kristálykoponya királysága

Tegnap éjfélkor én is beültem a Lurdyban a premier vetítésre (hogy hogyan kerültem ide.. ne kérdezzétek). BL döntő közben indultam el a Millenárisból, így az eredményt csak ott tudtam meg, habár annyira nem érdekelt. Na, de inkább film.

Szóval nagy reményekkel vártam a kezdő képsorokat, és nem is hagyott cserben. Egy darabig. Aztán a végén nem pont úgy álltam fel, ahogy szerettem volna (gy.k. boldogan), volt valamilyen keserű szájíz.
Nem írok le spoilert, csak annyit, hogy nekem személy szerint nem tetszett a magyarázat, vagyis a dolgok eredete. A végét pedig főleg eltolták.

De egy bizonyos pontig nagyon tetszett, Indyt külön megtapsolták első megjelenésekor. Megöregedett Ford, de ugyanolyan Indy, mint bármikor. Lenyűgöző volt.
A fia nem szerepelt annyit, hogy lehessen tudni, jó lesz-e magában, ahogy az ötödiket tervezik, de most jól hozta a Travoltás-mocis 60-es évekbeli srácot.

Ha a trilógia 10/10 (igen, nagyon jók), akkor erre egy 7/10-et adnék. Tisztes iparosmunka, de így már nem biztos, hogy megnézem még egyszer angolul a MOMban.

Star Wars félmaraton

Megpróbáluk, csak nem sikerült. Mindössze az első három ment le (a három legrosszabb :P), hat órán keresztül, aztán először Ágoston dőlt ki, aztán Sziszi, nekem pedig így elment a kedvem.
Előtte még Eszement Freddyt is megnéztük, ami egy szar film volt. Nagyon. Összefüggéstelen baromság.
Majd máskor ismét megpróbáljuk, az eredeti trilógiával. Mert ha Star Wars, akkor eredeti Star Wars! //

A dolgok, amik velem voltak

Egyik olvasóm undorítónak titulálta nemírásom, ezért tisztára mosom magam. Tényleg azért nem írok, mert unalmas dolgok SEM történnek nagyon velem, kivéve, hogy:

Volt egy találkozó, táborosokkal, mert kikkel másokkal, de még előtte Anettal töltöttem végre 5 percnél több időt, elmentünk együtt vásárolni az Árkádba, mert Budapesten talán még az az egyik legnormálisabb hely.
Siker koronázta, valamennyire, törekvéseinket, mert nagyon olcsón lehetett kapni ingeket, abból lett két új, és egy pulóver is került a batyuba. Anett pedig egy nadrággal, és hathatós rábeszélésem hatására egy gyűrűvel és fülbevalóval gazdagodott, amik nagyon szépen függtek és ujjra ráhúzódtak. E mellé még megláttam egy jó kis cipőt is, Converse, nem bakancs, csak arra már nem volt, nem is lesz egy ideig, keret.

Ez a kellemetlen és rossz, hogy már egyre több olyan dolog gyűlik fel, amit kéne venni. Például bicikli, ami éppen most ugyan nem aktuális, de jó lenne egy jó canga. Új táskának is örülnék, példának okáért egy bagaboo messenger bagnek (Anett szerint ez hülye szó, tehát válltáska, vagy mifene). Meg a többi kis apróság, MacBook (vagy ha az nem, bármily' laptop), új telefon, és a többi, és a többi. Pedig ezek csak a fizikai, gy.k. nem olyan lényeges dolgok.

Nade, vissza a találkozóra. Szóval, Anettal jövünk visszafelé a nagy vásárlásból, és egy rövidebb kis kávézásból, és már az utcán összefutottunk Tomival, aki nagy magányában bóklászott, nem lelve senkit. Öröme leírhatatlan volt. Majdnem összeborultunk sírva.
De inkább nem, és visszamentünk a kijelölt találkozóhelyre. Nem vártunk sokat, megjött a négy óbudai, Pecc, Peti, Barbi és Botond. Együtt álltunk, vártunk, mikor megelégelve a várakozást feltelefonáltam a két későt, hogy merre járnak. Mind a ketten "elfeledték", hogy találkozó van, és nem tudtak jönni. No nem baj, elindultunk a Zöld Teknősbe, hogy ott leülve közösen teázzunk egy jót, és beszélgessünk, megosszunk életünk történeteit.
Leértünk, el is foglaltunk egy szeparált helységet, ahol csak mink lehettünk, nem zavart a többi vendég (bár figyelembe véve a mi hangszintünket, lehet, hogy fordítva lett volna).
Tudni kell azt, hogy a Zöld Teknős erősen tematizált teázó, mégpedig indiános-vadnyugatos, ezért a szoba egy kis aranyásó kajütjére hajazott. Volt műfa műnaranccsal, rengeteg állat prémje és olajlámpások.
Ittuk teánkat, mikor John is belépett, örültünk neki nagyon. Aztán kevés idő múlva hazamentünk. Öröm és móka volt.

Amúgy befejeztem az Anansi Boys-t is Gaimantól, az is remek, remek olvasmány, és végre megtaláltam azt a boltot - Pendragon -, ahol a Hodder Headline kiadású könyveit tartják, ezért már gazdagabb lettem még egy American Gods-zal, de lesz onnan Stardust, Smoke & Mirrors és még a Neverwhere is. Minden, muhhahahaha, MINDEN. Ezért örülök.

Kedden vagy mikor, még múlt héten, itt aludt Petra, mert ablakot cseréltek náluk, és pont itt kellett aludnia. Néztünk filmet, A forrást (The Fountain), Darren Aronofsky rendezésében (neki köszönhetjük a Rekviem egy álomértet, és a Pí-t is, bár az még csak a listán van). Elképesztően csodálatos film, hihetetlenül magával ragadó a három egymás mellett folyó történetszál, melynek a főszereplői szinte ugyanazok. Tom (Hugh Jackman) küzd felesége életéért, és ez a halál elleni küzdelem motívuma sejlik fel mind három részben. A látványa pedig, főleg a harmadik szálnak, elképesztő.
Aki szereti a kicsit elvontabb filmeket, az bátran tegye próbára ezt a filmet is - de kizárólag nagyképernyőn, HighDef lemezről (; Nekem valószínűleg ez lesz az első filmem, amit úgy nézek meg.
Hejj, a zenéről nem is szóltam még, pedig az is gyönyörű. Clint Mansell szerezte, mint mindegyik Aronofsky filmnek, a zenéjét. Annyira jó, hogy nagyon, a Death is the Road to Awe-t naponta egyszer biztos meghallgatom.

Nézzétek a bemutatóját:

Két filmelőzetes

Az egyik Michel Gondry (Libidó, Makulátlan elme) új filmje, a Be Kind Rewind, míg a másik Richard Kelly (Donnie Darko) Southland Tales-je.
Nézzétek meg az előzeteseket most!

Moziünnep 2007

Ugyanúgy, mint múlt évben, most is megtörtént a csoda, ami a Moziünnep. Tömött mozik, olcsó jegyek, "sztárok" a jegybeszedők és rendes sztárok itt-ott (Menzel például).

Bár nagy elánnal készültem neki, hogy de jó lesz, mindenkivel megyek mindenhova, ezer filmet megnézek és tobzódni fogok, a hét végére mégiscsak mindösszesen két film került elém.

Az egyiket szinte nem is méltatom egy szónál többre: szar. Ez pedig a Disturbia. 1/7.

No de a másik, hohó, az már felér egy finomabb argentini steakkel - ha maradni akarunk az ételhasonlatoknál, és ez a Grindhouse volt, ami Tarantio Death Proof és Rodriguez Planet Terror filmeknek összegyúrása egy szép egésszé, meghintve pár kamu mozielőzetessel, amik szintén elképesztő morbidak voltak, mint például a Werewolf Women of the SS (Az SS vérfarkasnői), vagy a Machete című mexikonaid akciófilm Danny Trejo-val (vicces adalék, hogy ezt a filmet tényleg leforgatja Rodriguez DVD-re (:).

A filmeket lehetne osztályozni, elemezni, de nem akarom. Egyszerűen KÖTELEZŐ a megnézés. Csak azt nem értem, hogy hogyan bukhatott ekkorát Amerikában.

Toldiban voltunk (amit, mint megtudtad, egy ismerősöm öccse vezényel előre a dicsőséges úton), és bár első sorban voltunk, a hangulat mégis fenomenális volt, az egész közönség együtt röhögött a betegnél betegebb részeken és jó dumákon, pedig felirat nem volt közel s távol sem, és bevallom, még én sem értettem legalább a negyedét a filmeknek..
Death Proof már a mozikban, Planet Terror hamarosan, viszont nem hiszem, hogy máshol, bármikor leadják még a Grindhouse-t így, teljesen, kamuelőzetesekkel együtt. Pedig így az igazi, közel négy órás szórakozás. 7/7.