Bagaboo

Na szóval, amit rég közölni akartam veletek az az, hogy ELKÉSZÜLT A BAGABOO TÁSKÁM!!! Mondjuk még október elején... de azért az öröm, amit átéreztek iránt jelenlegi.

Gyönyörű lett, valami csodás, a minta pedig pont úgy néz ki, ahogy elterveztem... És még a táska önnön kialakítása is remek, minden elfér benne, praktikus, könnyen állítható, bringázáshoz és lábonjáráshoz tökéletes - bár előbbi módon keveset próbáltam sajna (fontos: vasárnap Devecser túra újra, ezúttal kocsival. Királyság lesz - a hétvége jelszava: Devecser is on, bitches).

Szóval csoda és csoda és imádat. Képek pedig alant, bár nem tesznek igazságot a gyönyör élőbeni élvezetével. Ja és a pénztárca is baba, bár könnyen koszolódik.

Újak

Tegnap Apple Keynote, új laptopok. Sokat nem írok róla, okosabbak megtették egyszer-kétszer, így csak annyi, hogy amint megláttam Gizmondón, erőteljes és bizonyos kell érzés lett rajtam úrrá.





Több kép, videó az Apple honlapon. Nyáladztam.

Megveszem, csak még azon gondolkozom, hogyan. Amúgy kaptam fizetésemelést.

Aki ezt nem tartja gyönyörűnek, abban valami hiba van, szerintem :)

Új Tisza kollekció

Ez lesz a következő Tiszám. Old school szépség:

netpénzes sötét fellegek

Végre valóra váltottam (volna) egyik régen dédelgetett álmom, meg (akartam volna) rendelni az Absolute Sandman első kötetét.

Aztán eljutunk oda, hogy megadom a kártya adatokat (külön kártya csak erre, pont mindig annyi pénzzel), kiírja, hogy error, info mismatch. No zseton, no szállítás.
CSAKHOGY! Jön az sms a CIB-től, hogy levontunk 171,10 USD-t, legyél boldog.



Ilyenkor beindul a para... Mi legyen?! Gyorsan contact us, kéremszépen, ez van, mondják, mi lesz szegény pénzemmel. És a képregényemmel, mire hónapok óta nyáladzom?

Válasz eddig nem jött. Aggódás. A fejleményekről tudósítunk.

Legalább a Bagaboo-terv ott tart, ahol kell. 3 hét, és kész a gyönyöröm.

Beindult a Bagaboo terv

Időtlen idők óta vágyom már egy igazi, fasza Bagaboo táskára (ez a bringások által leginkább kedvelt táska©), csak mindig elkótyavetéltem a hetente kapott fizetésem. De most, hogy havi rendszerességgel kell kiokoskodnom magam, végre valóra válhat az álmom!

Már le is adtam a rendelést, hiszen tudom, hogy lehet, hogy heteket kell várnom, főleg azért, mert saját dizájnt lehet kérni. A baromi jó minőségen kívül ez a másik vonzerő. Az enyém a következő lesz. Képet valahol találtam, egy póló mintája:

Szerintem nagyon zsír... már alig várom, hogy a hátamon lehessen ez a gyönyör. A táska magában 17500, a minta pedig 5500. Soknak tűnik, DE NEM AZ :) Bagaboo FTW.

Felzárkóztató irat #2 - Bongotta

Szóval hatalmas feszültséget generált remélem az az elejtett információs morzsácskám ("Holnap megveszem a legcsodásabb dolgot"). Nos, ez a dolog egy gyönyörű, mattzöld bicikli, ami csak az enyém! És a neve legyen: Bongotta. Mert az olyan.. olyan :)

Szóval, ez egy Altrix vázas x2-es típusú bicikli, van rajta teleszkóp, így nem kottyan meg egy kisebb bukkanó. Cross country. És nagyon nagy élvezet menni vele, habár eddig csirke voltam, és hagytam pihenni, mert hát hideg és jég van. De ma már útra keltem, egészen a Nagymező utcáig. Kicsit bizonytalan még a tekerésem, rutintalanságom szinte ordibál - útra menni szinte alig merek - , sőt, fittségem is az elégségest súrolja. Alulról. Lábujjhegyen. Ugrálva.

De nem adom fel, széllel és mindennel szembemegyek, jó lesz ez.
Szóval van már bicikli, hozzá lánc, lámpa elől és hátul, kobakvédőm is lesz majd egyszer, de ami a legfontosabb, a Bagaboo táska. Mert az a királyság. Szóval ha valaki nagyon meg akar ajándékozni, nem mondok ellent :P De ha nem lep meg senki, és lássuk be, erre nagy az esély, akkor 2008 első nagyobb vásárlása ez lesz. Meg egy pénzes tárca mellé.

All hail the Bike!

A dolgok, amik velem voltak

Egyik olvasóm undorítónak titulálta nemírásom, ezért tisztára mosom magam. Tényleg azért nem írok, mert unalmas dolgok SEM történnek nagyon velem, kivéve, hogy:

Volt egy találkozó, táborosokkal, mert kikkel másokkal, de még előtte Anettal töltöttem végre 5 percnél több időt, elmentünk együtt vásárolni az Árkádba, mert Budapesten talán még az az egyik legnormálisabb hely.
Siker koronázta, valamennyire, törekvéseinket, mert nagyon olcsón lehetett kapni ingeket, abból lett két új, és egy pulóver is került a batyuba. Anett pedig egy nadrággal, és hathatós rábeszélésem hatására egy gyűrűvel és fülbevalóval gazdagodott, amik nagyon szépen függtek és ujjra ráhúzódtak. E mellé még megláttam egy jó kis cipőt is, Converse, nem bakancs, csak arra már nem volt, nem is lesz egy ideig, keret.

Ez a kellemetlen és rossz, hogy már egyre több olyan dolog gyűlik fel, amit kéne venni. Például bicikli, ami éppen most ugyan nem aktuális, de jó lenne egy jó canga. Új táskának is örülnék, példának okáért egy bagaboo messenger bagnek (Anett szerint ez hülye szó, tehát válltáska, vagy mifene). Meg a többi kis apróság, MacBook (vagy ha az nem, bármily' laptop), új telefon, és a többi, és a többi. Pedig ezek csak a fizikai, gy.k. nem olyan lényeges dolgok.

Nade, vissza a találkozóra. Szóval, Anettal jövünk visszafelé a nagy vásárlásból, és egy rövidebb kis kávézásból, és már az utcán összefutottunk Tomival, aki nagy magányában bóklászott, nem lelve senkit. Öröme leírhatatlan volt. Majdnem összeborultunk sírva.
De inkább nem, és visszamentünk a kijelölt találkozóhelyre. Nem vártunk sokat, megjött a négy óbudai, Pecc, Peti, Barbi és Botond. Együtt álltunk, vártunk, mikor megelégelve a várakozást feltelefonáltam a két későt, hogy merre járnak. Mind a ketten "elfeledték", hogy találkozó van, és nem tudtak jönni. No nem baj, elindultunk a Zöld Teknősbe, hogy ott leülve közösen teázzunk egy jót, és beszélgessünk, megosszunk életünk történeteit.
Leértünk, el is foglaltunk egy szeparált helységet, ahol csak mink lehettünk, nem zavart a többi vendég (bár figyelembe véve a mi hangszintünket, lehet, hogy fordítva lett volna).
Tudni kell azt, hogy a Zöld Teknős erősen tematizált teázó, mégpedig indiános-vadnyugatos, ezért a szoba egy kis aranyásó kajütjére hajazott. Volt műfa műnaranccsal, rengeteg állat prémje és olajlámpások.
Ittuk teánkat, mikor John is belépett, örültünk neki nagyon. Aztán kevés idő múlva hazamentünk. Öröm és móka volt.

Amúgy befejeztem az Anansi Boys-t is Gaimantól, az is remek, remek olvasmány, és végre megtaláltam azt a boltot - Pendragon -, ahol a Hodder Headline kiadású könyveit tartják, ezért már gazdagabb lettem még egy American Gods-zal, de lesz onnan Stardust, Smoke & Mirrors és még a Neverwhere is. Minden, muhhahahaha, MINDEN. Ezért örülök.

Kedden vagy mikor, még múlt héten, itt aludt Petra, mert ablakot cseréltek náluk, és pont itt kellett aludnia. Néztünk filmet, A forrást (The Fountain), Darren Aronofsky rendezésében (neki köszönhetjük a Rekviem egy álomértet, és a Pí-t is, bár az még csak a listán van). Elképesztően csodálatos film, hihetetlenül magával ragadó a három egymás mellett folyó történetszál, melynek a főszereplői szinte ugyanazok. Tom (Hugh Jackman) küzd felesége életéért, és ez a halál elleni küzdelem motívuma sejlik fel mind három részben. A látványa pedig, főleg a harmadik szálnak, elképesztő.
Aki szereti a kicsit elvontabb filmeket, az bátran tegye próbára ezt a filmet is - de kizárólag nagyképernyőn, HighDef lemezről (; Nekem valószínűleg ez lesz az első filmem, amit úgy nézek meg.
Hejj, a zenéről nem is szóltam még, pedig az is gyönyörű. Clint Mansell szerezte, mint mindegyik Aronofsky filmnek, a zenéjét. Annyira jó, hogy nagyon, a Death is the Road to Awe-t naponta egyszer biztos meghallgatom.

Nézzétek a bemutatóját: