Farewell, all you foreign folks!

One sad thing about meeting foreigners here is the day they leave… and none knows when they'll be back.

So, have a blast back home, and know that we'll miss you!

Egy keserű dolog van abban, hogy külföldieket ismerek meg itthon, méghozzá az, amikor elmennek, és ki tudja, hogy mikor jönnek újra vissza…

Szóval jó szórakozást, és tudjátok, hogy hiányozni fogtok!

Samsung YP-U3 (és egyéb MTP eszközök) vs. Mac OS X

Amíg csak másodkézből voltam maces, addig sokat aggódtam azon, hogyan fogom én használni az én kis YP-U3-mam, hiszen alapból nem ismerte fel a rendszer, mert egy másfajta protokollt használ (MTP, ami egy isteni áldás… már winen is utáltam), mint egy rendes, normális pendrive.

Nem olyan rövid gúglizás után megtaláltam a megoldást: a frappáns nevű XNJB kell nekem! Csak bedugom a portba az apparátust, elindítom a programot, ami felismeri, mint MTP eszközt, és másolok mindent, mintha egy boldog, gondtalan ember lennénk.

Tehát ha MTP-d van, XNJB a megoldás! (catchy, ain't it?!)

Még egy kis tipográfia és nyelvtan

Kötőjel és kötőjel közötti van különbség. Az ún. en dash (–) hosszabb, mint a kötőjel (-). Párbeszédnél, közbevetésnél – mint például ez is – ezt kellene használni. Van még em dash is (—), de ezt mi, magyarok, nem használjuk. Az en az emnek a fele.

A másik pedig (Index Korrektor blogról átnyúlva):

Továbbá „a tulajdonnévi kapcsolatot nagykötőjellel jelöljük, a közös utótagot pedig kiskötőjellel kapcsoljuk a formációhoz”.

Megörültem, éljenek a finom distinkciók:

Kis–Tót-duó = Kis Péter és Tót Pál duója,
Kis–Tót duó = a Kis Péterről és Tót Pálról elnevezett duó,
Kis-Tót-duó = Kis-Tóték (pl. Kis-Tót Pál és Kis-Tót Pálné) duója,
Kis-Tót duó = a Kis-Tót Péterről elnevezett duó.

Azért ez már durva. És te en dashhal írsz közbevetést!?

Mellékzönge: most néztem utána egy régóta foglalkoztató dolognak. Közbeékelésnél csak akkor kerül írásjel akárhová (szigorúan a jel UTÁN példa: meglátta Bálintot – régóta tetszett neki –, és megszólította), ha ékelődés nélkül is lenne. Ezt szerintem sok régi bejegyzésben elrontottam, inkább televesszőztem mindent. tudásom forrása

Gombapresszó

Időmilljomos Apukánál olvastam először a Gombapresszóról. Ez egy két órás rádióműsor, melyek podcast formában is elérhető, és bár feliratkoztam rá egy ideje, de csak most kezdtem el hallgatni. Megérte várni. Még csak 12 perce megy, de eléggé jóféle. Igazából beszélnek össze-vissza stream of thought módon, és hatalmas ökörségek jönnek ki belőle. Pl. ami megihletett, hogy megírjam az ajánlást. Egyik műsorvezető, Tibor, beteg volt, és ezt a betelefonáló sérelmezte. „Nem volt végtagom.” „Nem értem, mert hosszú í-vel mondod, Tibor, nem Tíbor.”. Hallgatva jobb. De akkor nagyon :)

Hallgassátok ti is, ha belefér az időtökbe.

Szobám jobb lett

Tegnap, Berlin helyett, szobát szerveztem át. Kicsit több lett az üres tér, így optikailag megnőtt a szobám területe. Már csak a batár nagy íróasztalt kéne lecserélni egy kisebbre, rögtön lehetne az ágyból is egy nagyobbat venni, mondjuk az InnoShopból sok pénzért.

Valaki vegyen nekem egy Fujit vagy egy Zent karácsonyra :)

Bon Iver: Skinny Love

Mindenkinek, aki szereti / to everyone who loves.

És indiezene rajongók böngészgessék a Stereogum Top 50-es listáját. Jóságok.

Gyűlöletkeltés

A máv kedves dolgozói orális szexben részesíthetik fenséges hímtagom, Gaskó Istvánnak pedig egy gyorsvonat-behatolást kívánok a hátsó fertályán át!

Mint tudjátok, eléggé rákészültem a berlini utamra. Mategnap tudtam meg, hogy há-há, vannak, kik a hetemet máshogy képzelik. Fruzsiéknál anyukája telefonál az infóvonalra, és megtudtuk, hogy holnap egy darab vonat nem hagyja el a Keletit. Se szerdán. Mindenki, aki el akar jutni valahová, az kérem szépen megbaszódhat. Nekünk pénz kell.

És a legviccesebb… ha valaki van olyan botor, hogy ide, a Balkánba akar vonatozni, annak elég kellemetlen meglepetésben lesz része, ugyanis Mo.-akármilyenország határnál leszállás és zabhegyezés.

Csütörtökön BKV sztrájk, közben pedig a reptér is. Gyászok mind.

Kösz, faszszopók.

Papírkutya presented by Wilika

Nem csak én rémültem meg a havas-jeges időjárástól december elején (most meg milyen bringás idő van, még mindig. Elképesztő), hanem Wilika is. Vele emelgettem és propagáltam a Bringázz a Munkába kampányt.

Szóval, ő is papírkutya lett, de nem csak szóban, hanem kiélte kreativitását, és csinált egy origami papírkutyát (mekkora má'!).


Az eredeti írás itt, a pdf pedig direkt letölthető innen. Borítsuk papírkutyába a várost!

The pictures / a Képek!

Hümm, csak kérni kellett, és rögvest meg is kaptam a képeket. Kösz, Pam (:

Creamy-'shrumy chicken

So, on Sunday Pam and I met for a coffee at Coffee Heaven by Ferenciek tere. We were very hungry, so we decided we'll cook something. Two heads are better than one, as they say.

My trusty laptop is always with me, and handy it was, cause we could check my secret ace website of cooking, Videojug. Loads and loads of recipes from great many cultures, complete with video guides, so even a complete moron could do them.

Knowing that we wouldn't be able to find any of the special herbs required for, say, an Indian dish, we settled for more classical ones. That's how we came across the one in the title. Simple, easy. Two adjectives we liked about this one. Plus it didn't seem half bad.

So, shopping list at the ready, we ventured in the Spar on the other side. We got almost all the necessities, except for the chicken, but luckily there was another shop not so far.

Armed with every ingredient we'd need, we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the dorm, where the kitchen awaited the magic we would perform. And that we did. I'm admittedly not the best cook (this was my second time, I believe. First was the quesadilla), and she wasn't neither - or so she told me - but we did okay. Even one dormdweller (whose name I forgot) applauded our joint efforts.

So, the recipe was the following - serves four not-so-hungry or two very hungry person:

• 4 boneless chicken breasts
• 1 tbsp butter
• 2 tbsp oil
• 200 g mushrooms, sliced - about 4 or 5 pieces
• 2 shallots, chopped - they could be called onion jr.
• 1 clove garlic, minced
• 4 sprigs fresh thyme, finely chopped
• Salt
• Freshly ground black pepper - pre-ground will do just fine
• 1 tsp mustard
• 200 ml cream - one box
• 2 drops of sherry - left out
• some sprigs of parsley to garnish
• half tsp sage (optional)
• 1 large saucepan
• 1 tray or plate
• 1 wooden spoon

You heat the oil with the butter, cook the chicken's both sides for 3 minutes appr., then set them aside. Without washing the pan, you sauté the mushrooms then add the diced shallots. Cook 'em until they are golden brown. Add the cream, mustard, thyme, sage etc. and stir until it gets a bit thick. Put the chicken back in the mixture - don't leave the juices out!, spin it round and round, and when it's covered evenly, place them on a plate and pour the reminder sauce on top. Garnish as you see fit. Bon appétit!

I think the results were stellar. I just might get used to this whole cooking business. About time, because hopefully I'll move out. On my own. In this big, dangerous city.

But the thing I've realized is: cooking is not a fun thing to do until you have someone to share the meal with. Cooking is socializing. Yay.