mi a twitter (kopipészt)

Alant egy velős leírás a Twitterről, amit megszerettem mostanság:

Olvastál valahol a twitterről, vagy barátaid győzködnek, hogy próbáld ki? Egészen egyszerű dolog feliratkozni a twitter.com oldalon, de mire is jó a twitter? Ha arra a következtetésre jutsz, hogy nem sok értelme van az egésznek, nem vagy egyedül. Én 2006 óta használom a twitter szolgáltatását, és csak így néhány év próbálkozás után kezdek rádöbbenni, mekkora ereje van ennek az eszköznek, és hogy bizony a twitteren csiripelés nem egy rövid, hamar kifulladó trend lesz.

A sok twitterrel foglalkozó cikket, műsort, lelkes twitterfüggő sztárt követve egyre több résztvevő jelenik meg ebben az izgalmas világban. Ha érdekel, hogy mire, hogyan, mikor, hol és főleg mi a fenének használd a twittert, neked készült ez a poszt.

Essünk túl rajta, próbáljuk meghatározni, miről szól ez a twitter szolgáltatás. A legtöbben a “mikroblogolás” kifejezést szokták használni, rá, hiszen alapvetően blogokhoz hasonlóan jelennek meg twitter oldalunkon a beírt szövegeink, de egy “igazi” bloghoz képest rendkívül leegyszerűsített, “mikro”-rövid formában.

Mit találnak a látogatók egy tipikus blog oldalon? Személyes élményeket és megjegyzéseket, véleményeket és történeteket a gyakran színekkel és képekkel személyre szabott weboldalon. Általában a legújabb bejegyzések kerülnek az oldal tetejére, és a többi cikk visszafele időrendben következik. Gyakran elérhető egy archívum oldal, ahol a korábbi bejegyzéseket lehet olvasni, néha témákba rendezve.

Noha milliók kaptak kedvet a blogolásra, és létrehoztak saját blogot valamelyik szolgáltatónál, előbb-utóbb mindenki felismeri, hogy egy blog folyamatos tartalommal ellátása bizonyos szintű elszántságot, időt, és figyelmet igényel. A blog megjelenésének testreszabása, a cikkek kategorizálása, címkékkel ellátása, képekkel, fotókkal illusztrálása érdekes és örömteli kreatív hobbi tud lenni, de sokan elveszítik a lendületet a sok feladatot látva.

A twitter teljes mértékben lecsupaszítja ezt a folyamatot. Egyetlen dolgunk van: ha bármi gondolatot, élményt meg akarunk osztani az olvasókkal, egy maximálisan 140 betűből álló bejegyzést kell írnunk, megnyomni az elküldés gombot, és kész. Nem kell, és nem is lehet címet, kategóriát fűzni a bejegyzéshez, semmi nyomás nincs rajtunk, hogy bővebben, részletesebben kifejtsük a témát, képeket készítsünk hozzá, vagy épp az olvasók megjegyzéseire reagáljunk. Olyan, mint a kínai instant tészta - gyorsan megvan, és mégis finom!

Az egyszerűség, könnyű használhatóság meglepő módon hatalmas lehetőségeket rejt magában. Gondoljunk egy ceruzára, milyen egyszerű konstrukció, és mégis bármit rajzolhatunk vele! forrás

Bizony. Jó dolog. Regisztrálj, aztán follow @zeo_. Hajrá Twitter!

blog facelift

Adtam a blognak egy minimálisan megújított kinézetet. Egyik a logó, szép átlátszó, gyönyörű fonttal – és itt mutatkozik be az új alcím –, a másik pedig a két il primo és il secundo eltüntetése.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet egy gyönyörűen megoldott css trükkre, ugyanis eddig a két sarok nem volt átlátszó, hanem a háttérrel harmonizáló színnel volt lefedve (igazából ezt én is csak most vettem észre, vagy amúgy soha), de én megcsináltam teljesen átlátszóra. És így most minden nagyon szép és jó.

Következő lépésben megtanulok teljes CSS-t írni, és saját magamnak csinálok egy layoutot. Majd egyszer.

telefonszinkron

Megtaláltam a telefonszinkronizációs megoldást (már a kezdetek kezdetén is meglett volna, mert 2007-es cikk, de én buta voltam):
http://klauskjeldsen.dk/2007/04/20/how-to-isync-a-nokia-6300-on-mac-os-x/

Bizony, kicsi 6300-ám újra szinkronban. Bár ez még sehol sincs az iPhone képességeitől, de majd már csak az újra fogok befizetni.

a keynote margójára

Sorozatjunkie szívem megdobbant, miközben néztem a prezentációt e kép láttán:



Nem Lost-nézőknek: Az Oceanic 815 volt az a repülő, amelyik lezuhant a Szigetre. Jóféle móka, kár, hogy kiemelte, hogy mindenki érezze a viccességet.

szifon 3.0

Megmutatták, hogy tudnak ők, ha nagy a nép nyomása. Bár hogy ezt miért nem lehetett a legelsőben is megoldani, kétujjas tapi. No mindegy, a keynote jópofa volt az új appokkal (levélfújós-Operaház Fantomja nagyon jó).

Most már nagyon akarom a cuccot, főleg hogy Józsinál olvastam arról a tényről, miszerint a T-Mobil 20 esszéért kikódolja a telefont, ha előfizetésben vetted, akkor azért ki kell fizetni a kötbért, előfizetési díjakat. Akit érdekel mélyebben a dolog hogyanja, itt olvasgasson.

Az a baj, hogy 165 ezrem még keményen összeráncol szemöldökkel sincs, nem is lesz a jövőben.

Áprilisi fizetés allokálva új biciklire. Gyönyörű fixi lesz, amivel élvezet menni. Bár mostanság megfordult a nézőpont, koppenhágásan utazom naponta. Zakóban, rendes nadrágban, mellőzve a szép SPD cipellőm. És szeretek csúszni, tekerés nélkül. Ez pedig bajos lenne egy fixin. Meglátjuk. Van még időm.

Április 19-én pedig Critical Mass!

Last.fm bemutatja a Boffint

Darthwalk feedjei között láttam meg eme kis gyöngyszemet, a last.fm csapatának új béta programját, a Boffint.

Aranyos, egyszerű kis programról van szó. Első indításkor bekéri a belépési adatokat, végigkutatja a zenei könyvtárat és lecímkézi az előadókat a tagok által adott címkékkel (magyar, trip-hop) – ezek általában sokkal pontosabbak, mint amit alapból tartalmaz a metaadat.

És a végén így néz ki. Kiválogatod, hogy éppen milyen zenéhez van kedved, aztán hadd szóljon.



Figyeld meg az információs sávot, aranyos.

Ami még tetszett, hogy leltározás közben átúsznak az előadók képei a listán. Gyönyörű volt, csak néztem és néztem. Ajánlott program.

Who you gonna call?

best t-shirt ever

human dobta be a közösbe, számomra a szerelem egy pillanat műve volt. Akarom! Valaki szerezze meg nekem!!

A simple plan @ Threadless

RSS egyszerűen

Kitettem oldalra könnyű RSS feliratkozási lehetőséget. Hogy mi az RSS? Olvasd el itt, vagy ha jó vagy angolból, nézd meg a kisfilmet. Tegyük fel, hirtelen rám jön a tíz perc, és megírok egyszerre vagy tíz bejegyzést. Ha olvasót használsz, csak a frissek jelennek meg, nem kell oldalakat lapozgatnod, várakoznod.

Én kis saját megjegyzésem a magyar leíráshoz, hogy nem a programot ajánlom, hanem a fantasztikus Google Reader oldalt. Már nem csak tartalomolvasó, hanem közösségi funkciók is szerepet kaptak benne – hírek, érdekes írások megosztása, megjegyzésekkel, stb.

Legyetek ti is jók, használjatok RSS-t! :)

bypass the system

Ma sikeresen beregisztráltam az amerikai iTunes Storeba, így élnek azok a kedves kis dolgok, amik ehhez kötöttek.

Vásárolni még nem vásároltam, egyelőre nincs is miből, de ami inkább érdekelt, az a Genius – zeneszámokat pakol egymás mellé az első kiválasztott hangulatát, stílusát alapul véve. Eddig nagyon jó kis playlistek jöttek ki. Ha még vásárolni is tudnék, egyből nézhetném, milyen egyéb, számomra ismeretlen számokat dob ki, amit ugye rögvest be is zsákolhatok.

Na, de alant a process, ha valakit érint:

iTunes megnyit, onnan Store. App Storeból kiválasztasz egy tetszőleges ingyenes programot (nem kell, hogy iPhone/Touchod legyen), ráklakkolsz a Get gombra. Kijön a regisztrációs ablak. Payment method none, címnek keresel Google Mapsen egy pizzériát (San Diego pizza), és bemásolod a címét jól.

Kb. ennyi, regisztrált vagy. Még egy megerősítőlevelet küldenek, onnantól kezdve boldogság.

Success!

Időtlen idők óta most látom újra ezt a feliratot. Szeretném megköszönni édesanyámnak és a Mark all as read gombnak a segítséget.

Most pedig letöltöm a Windows 7 bétát, és felnyomom BootCamppel. Vagyis holnap nyomom fel, mert most alvás – vár újra a munka!

Az iPod tapasztalat

Sziszivel elcseréltem bizonytalan időre a Samsung YP-U3-at, mert az XNJB program olyan hibás viselkedést produkál, amely súlyosan ellehetetleníti a kezelést. Először is, a biztos adatáramlat eddig sem volt hibátlan, sokszor ok nélkül felkiáltott, és nem engedett több számot áttenni. A legújabb verzió pedig nem tudja feldolgozni az iTunes library összes számát, így az összes albumnak csak 4-5 száma szinkronizálható, a többi eltűnt. Mivel én nem pár számot, hanem albumot hallgató ember vagyok, nekem ez nagy baj.

Úgyis motoszkál bennem a gondolat, hogy veszek egy új zöld nanót, előtte kipróbálom, milyen az iPod használók élete.

A legfontosabb megfigyelés, hogy iTunes és iPod két nagyon jó barát, nagyon meglátszik, hogy mind a kettőt úgy tervezték, hogy tökéletesen együttműködjön. Csak rádugtam a gépre a kis Nanót, rögtön előugrott az iTunes, szinkronizáció, adatátvitel, minden, amit csak lehet.

Ha utazásom során zenét hallgatok, és utána rádugom a gépre a játékost, frissíti a gépen lévő számok adatait, hogy hányszor hallgattam, stb. ÉS MÉG a last.fm listába is bekerül. Csodálatos.

Podcastot is be lehet állítani úgy, hogy az új adás automatikusan rákerüljön. Gombapresszót hallgatok most már mókás fejjel (warning: tömegközlekedésen nem ajánlott, többször csak nagy nehézségek árán nem röhögtem fel hangosan. Több utas kérdően nézte, mitől virult a fejem, mint egy töknek :).

Egyedül az 1 gigabájtos limit zavar, de majd ha lesz egy szép saját, tervek szerint 16 GB-os, ez már nem jelent korlátot zenei életemben. Hiszen az, hogy egy ilyen kis ketyerét én is veszek, már nem kétséges.

Retrospektív rádióstelefon bemutató

Wilika hozzászólása után elgondoltam, hogy ismét írok egy telefonos posztot, bemutatva az összes telefonos mérföldkövemet.

A legelső telefont még általános hatodikban kaptam, az osztályban először. Akkor még nem rohangált mindenki ilyen „csodaketyerével”, elég nagy látványosság volt:



Ma már elég viccesnek tűnő, kétsoros monokróm kijelzős csodám volt, de nagyon szerettem. Alcatel One Touch Club. Elég sokáig megtartottam, szeretgettem. Sajnos rég eltűnt, csak mostanában kezdek nosztalgikus lenni (3650-et nem dobom ki, vitrinbe vele).

Őt követte, ha jól emlékszem, az ikonikus Nokia 3210.



Ennél robosztusabb, többet kibíró telefonom szerintem nem volt. Ma már nem gyártanak ennyi ütéstől, dobástól, stb. ketté nem törő mobilt. Emlékszem, Tatán táborban már azzal szórakoztam, hogy lendületből végigcsúsztattam a fa padlón, hogy aztán az ajtóléccel (mi a pontos kifejezés a lenti izének? most pont nem ugrik be) találkozva egy gyönyörű pattanóívet járjon be… szép idők.

Őt egy rövid ideig csaltam egy Motorolával, amin a rádiózás lehetősége volt az, ami beindította a nyálelválasztásom. Aztán rájöttem, hogy az egész rendszere unszimpatikus, és ifjú bolond módjára, tudatos emberi viselkedés helyett – visszaviszem, hogy rendesen szétszedjék, stb. – inkább szétvertük a húgommal a kertben egy KAPÁVAL.

Ő volt a telefon, v2288, kotonba húzva (alaptartozék):



A fiaskó után visszatértem a 3210-esemhez egy kis időre, hogy aztán újra lecseréljem, most már végleg, egy 3310-esre. Hatalmas képernyő, csodálatos pixelarány. Kicsiny geek lelkem egészen megkedvelte a technika csodáját.



Egészen 2003 decemberéig tartott kapcsolatunk, akkor jött ki a csodálatos 3650-es. Symbian rendszer, SZÍNES KÉPERNYŐ, KAMERA (ezek, ha jól emlékszem, még csak akkor kezdtek terjedni. VGA kamera? 640x480-as felbontás? Bluetooth? Úri mulatságok). Akarom, akarom, apu, vegyük meg! Karácsonyi ajándékom volt ő. Ahogy lentebb írtam, szerettem és dédelgettem.



És most pedig 6300 lapul zsebemben, amit elég rövid idő alatt megkedveltem, de nem volt meg az a rush, az izgatott, minden részletet felfedező hatása rám, mint régebbi telefonjaim voltak. Ez egy hűvös, professzionális kapcsolat, amely az új szerelem fellobbanásáig tart (:

Az írás elkészítésében nagy segítséget nyújtott a telefonguru.hu, ahol minden eddig kiadott telefon adatát és képét meg lehet találni, még azokat is, melyen már a gyártó honlapján sincsenek meg.

Teljes Telefoncsere Terv

Akik személyesen ismernek, tudják, hogy milyen remek telefonom volt. Egy öt éves 3650, melyet csak a jóindulat és a cellux tartotta össze. Talán nem tett neki jót, hogy vagy százszor a földre ejtettem. Így néz ki a drága:



Amikor megvettem ezt a telefont, 2003 decemberében, akkor még egy nagyonis modern telefon volt. A Symbian rendszer második hírnöke, kamera. Kicsit furák voltak a gombjai, nagyon sok embernek nem tetszett, nekem nagyon a szívemhez nőtt. Kis ufó-kinézete van, heftje is rendben van, lehetett érezni, ha a zsebemben van.

Mindennek megvan az árnyoldala. Szerencsétlen telefonom vezetékei megkoptak idővel, és manapság gyakran eljátssza, hogy csak úgy kikapcsol, mert unatkozik. Persze általában pontosan akkor, amikor egy fontos hívás jönne (pl. Arribából, hogy MEGINT ELALUDTÁL – mostanság volt, egy hetes szabadságom után, hogy nagy botoran nem telefonáltam, hogy mikor dolgozom másnap, és tízre kellett volna bent lennem. Én azt hittem, ötre. Felkelek elégedetten 2-kor, telefont nem láttam, hogy kikapcsolva hever valahol. GMailt megnyitom, 200 pontos üzenet piheg sunyin: „10-RE KELLETT VOLNA JÖNNÖD!!!”. Leizzadok, stb. telefon bekapcsol. 16 nem fogadott hívás, plusz a többiektől is egy-kettő. Na, ilyen mókás helyzeteket teremtett). Így, ezt a bizonytalanságot megelégelve elég hamari módon úgy döntöttem, hogy telefont és előfizetést is veszek, hisz mostanság pont olyan jó az anyagi helyzetem, hogy ezek mind sikerüljenek (irónia – MacBookot nyögöm, édes teher).

Régóta szemeztem a 6300-val, bár jobb lett volna, ha annak az i-s változatát szerzem meg, wifivel, de túlélem. Előfizetéssel együtt tízezer, akkor jó. Betértem a Vodafonehoz, és megkötöttem a szerződést. Egyet sajnálok, hogy a lány bontotta ki először a telefonom, hogy ellenőrizze, működik-e. Geekségem itt mutatkozik meg.



Szép telefon, jó telefon. Tetszik. Egyedül az zavar, hogy az iSync, ami a 3650-nel remekül funkcionált (naptár- és telefonkönyv-bejegyzéseket mentett el, aztán töltött vissza), ezzel már nem volt képes kapcsolatba lépni, így megint kézzel másolgathatom az összes számot. De legalább van headsetem, bringára, hands-free operáláshoz.



Üdvözöllek, új telefon – úgyis csak addig leszel meg, amíg nem fussa egy iPhonera :D

Jaj, akiknek még nem szóltam, új számom van. Emilben érdeklődhetnek a cégnél: arrogant[pont]zeo[kukac]gmail[pont]com. Egyelőre a régi is él, de ha lehet, és biztos, hogy el akartok érni, akkor vegyétek igénybe a kikapcsolásbiztos brand new telefont :)

Samsung YP-U3 (és egyéb MTP eszközök) vs. Mac OS X

Amíg csak másodkézből voltam maces, addig sokat aggódtam azon, hogyan fogom én használni az én kis YP-U3-mam, hiszen alapból nem ismerte fel a rendszer, mert egy másfajta protokollt használ (MTP, ami egy isteni áldás… már winen is utáltam), mint egy rendes, normális pendrive.

Nem olyan rövid gúglizás után megtaláltam a megoldást: a frappáns nevű XNJB kell nekem! Csak bedugom a portba az apparátust, elindítom a programot, ami felismeri, mint MTP eszközt, és másolok mindent, mintha egy boldog, gondtalan ember lennénk.

Tehát ha MTP-d van, XNJB a megoldás! (catchy, ain't it?!)

Google Reader újradizájnolva

Remélem mindenki használja, mert kényelmes és jól aggregálja az RSS feedeket. És most még kezelhetőbb lett. Picit összébbnyomták, hogy több férjen el, letisztultabb. Használhatóbb.

Képeket lusta vagyok készíteni, lássátok meg a Google Reader saját blogján. Örülök, hogy ilyen jót léptek.

Geeköröm

Sikerült elérnem, hogy a régi gépen lássa hálózaton a MacBookot! Nem kell többé pendriveot dugdosnom! Vú (:

vonalak

Amúgy annak, hogy eltűntem egy időre, olyan prózai oka van, hogy megvan a MacBook! Már pár napja ezzel kelek-fekszem, szokom, aklimatizálódom a környezethez. Nagyon kellemes, száraz érzés (egy nagyon apró, számotokra tán lényegtelen dolog. A billentyűzettel kódon nélkül elő lehet hozni a … (ellipszis), „ (nyitó idézőjel – ez a helyes tipográfiailag, nem ez:") és ” (záró idézőjel) karaktereket.

Figyeljétek meg amúgy, hogy különbség van a záró idézőjel és a macskaköröm között. " és ”. Winen kicsit nehezebb megoldani, hogy pontosan használjuk ezeket a szép, és fontos, karaktereket, a legkönyebb megoldás tán az, hogy Wordben beírjátok a szöveget, az pedig magától konvertál.

Na de térjünk vissza a Macre. Kézbevételkor simogatás, mert az alumínium elképesztően jó érzés. Üveg trackpad szintén, mintha bársony lenne. Az egészről sikít a minőség. Egyben van. Saját kézzel kell érezni.

Bekapcsolásnál villámgyorsan áthaladunk a beállításokon, aztán pedig hadd szóljon. Nem merőben más, mint a Win, de pont annyira módosult, hogy a berögzült mozdulatok helyenként nem várt eredményhez vezetnek. Viszont sokkal kellemesebb, intiutívabb. Eddig úgy érzem, jobb. Placebó hatás gyanús.

Később még biztos jelentkezem Mac és Apple tapasztalokkal, és egy meglepetésre is számíthattok. VILÁGÚJDONSÁG A BLOGON. Hamarosan…

Most viszont írok egy postot, mint méltatlankodó vásárló.

GMail themes - szkineljünk

Ezen a héten a GMail fejlesztői engedtek a köz (egynémely tagjainak) nyomásának, és bevezették a témákat. Tették ezt az után, hogy Firefox alatt kismillió bővitményt csináltak (egyik leghíresebb: GMail Redesigned).



Közel 30 különféle stílust alkottak, ezek közül jópár, akárcsak az iGoogle témái, hely- és időjárás hatására váltakoznak (a Tree pölö most esőt mutat - IRL is esik). Persze sok van, ahol csak színkombinációk változnak, vagy statikus háttérkép van.



Az egyik legkomolyabb, általam éppen használt szkin a nindzsás. Egyszerűen win.



Van még geekekre szakosodott, ASCII-s GMail logóval büszkélkedő Terminal is.



Az alapkinézetet is átalakították, finomítgatták. Érdekes a border, ami körülöleli az inboxot, de nekem tetszik. Persze a régi is visszakapcsolható rászorulóknak.

Összességében szerintem ez egy jó változtatás, bizonyos embereknél egy reális vágyat elégítettek ki, akit meg nem érdekel az egész, bekapcsolja a Classicot, és a Themes fül felé nem néz többé. De ez nem én leszek (:

Egy negatívum a Macről

Bár még meg sem kaptam (gyors kiszolgálás for teh win), máris egy árnyoldalát látom a Macinak. Méghozzá azt, hogy minden oggban tárolt zenémet le kell ismét töltenem barátibb hangtározó formátumban is.
Most már nem örülök, hogy helytakarítás végett elkezdtem szépen komótosan átkonvertálni mindent. Még jó, hogy nem jutottam a végére.

Amúgy biztos meg lehetne oldalni, hogy lejátsza, de.. nekem NATÍVAN nyissa meg, az úristenit.