Felzárkóztató irat #3 - Kispál és a Borz 20 éves

Elsőként emlékezzünk meg két mondatban az Árpádos szalagavatóról. Öm.. Jó volt, habár kicsit unalmas, mert egyedül mentem, így üldögéltem... sokat, olykor-olykor kacarásztam, mikor valamelyik ismert ember botladozott a színpadon muzsikára (nem, jók voltatok :) ). Aztán pedig keringő, ami nagyon szép volt - szebb, mint a miénk lesz, az biztos. Hogy utána mi volt, az nem leírós jellegű.

Viszont másnap már hatalmas vigyoros mosollyal az arcomon keltem, mert aznapra megvolt már a jegy. Időben átmentem Ágostonékhoz - pedig úgy rémlik, volt még valami cselekvés. No, nem baj. Ott egy kicsit ökörködtünk, ettünk, ráhangolódtunk a muzsikalitásra, és nekivágtunk a PeCsához vezető útnak. Négyen voltunk, mint a gonoszok, ha három nem szereti a Kispált. Ágoston ült a volánnál, én mellette, Sziszi megettem, ő mellett pedig Ágoston öccse, András. Megérkeztünk karambol nélkül, bepakoltunk minden értékszerű tárgyat a csomagtartóba, és bejutottunk.

Bejutás és koncertkezdés közötti időt úgy töltöttük el, ahogy szokás. Alapozással, beszélgetéssel és az előzenekarok futólagos megtekintésével.

Aztán, kb. fél órás késéssel, sok tapsolás és "Boldog születésnapot" éneklés után színpadra léptek a legények. Akik ott voltak a gáton.
Eddig össz-vissz három vagy négy Kispál koncerten voltam, de ez valami fergeteges volt! A Húsrágó hídverővel kezdtek, aminek ugráló hangulatát az első tíz sorban remekül lehetett érezni. Onnantól már mosódnak a számok, de biztos, hogy volt I Like Gemenc, Szőkített nő, Csillag vagy fecske, Disznók tánca, Van-e nálatok alkohol, Egy fiú ágyában (Kispi táncával megbolondítva :) ), Kicsit szomorkás, Emese, Ha az életben, Hang és fény. Majdnem az összes nagyon jó. Én egyedül a Gyónást, a Kinn állok a ház előttöt és az Előre, Illérit hiányoltam. A Gyónást nagyon.
Majdnem három órás koncert volt, a második szett már a szétesős-elfáradós rész volt, sok dülöngéléssel, legutolsó pedig a Jutka volt, végtelen hosszún nyújtva. A fórumon sok embernek nem tetszett, pörgős véget vártak. Szerintem nagyon jó zárás volt. Elképesztően remek hangulat uralkodott mindenkin, de Ágostonékkal elkeveredtünk, sőt, sokkal korábban kimentek a balgák.

Még vettem egy pólót is ilyen mintával. Azután haza helyett Szerájba, egy gyros elfogyasztása végett (TEASER: Hamarosan új étterem nyílik, amit mindenkinek ki kell majd próbálnia. Részletek akkor, amikor ildomos :) ). Ágoston izzadása oly' borz-almas (ha-ha) volt, hogy a mögötte ülő egyén egy perc után más helyet keresett magának. Ettünk, ittunk és közben osztottuk az észt. Aztán hazamentünk, aludni. Találkozzunk minél hamarább!

Felzárkóztató irat #2 - Bongotta

Szóval hatalmas feszültséget generált remélem az az elejtett információs morzsácskám ("Holnap megveszem a legcsodásabb dolgot"). Nos, ez a dolog egy gyönyörű, mattzöld bicikli, ami csak az enyém! És a neve legyen: Bongotta. Mert az olyan.. olyan :)

Szóval, ez egy Altrix vázas x2-es típusú bicikli, van rajta teleszkóp, így nem kottyan meg egy kisebb bukkanó. Cross country. És nagyon nagy élvezet menni vele, habár eddig csirke voltam, és hagytam pihenni, mert hát hideg és jég van. De ma már útra keltem, egészen a Nagymező utcáig. Kicsit bizonytalan még a tekerésem, rutintalanságom szinte ordibál - útra menni szinte alig merek - , sőt, fittségem is az elégségest súrolja. Alulról. Lábujjhegyen. Ugrálva.

De nem adom fel, széllel és mindennel szembemegyek, jó lesz ez.
Szóval van már bicikli, hozzá lánc, lámpa elől és hátul, kobakvédőm is lesz majd egyszer, de ami a legfontosabb, a Bagaboo táska. Mert az a királyság. Szóval ha valaki nagyon meg akar ajándékozni, nem mondok ellent :P De ha nem lep meg senki, és lássuk be, erre nagy az esély, akkor 2008 első nagyobb vásárlása ez lesz. Meg egy pénzes tárca mellé.

All hail the Bike!

Felzárkóztató irat #1

No, kicsit eltűntem, írjuk ezt le lustaságnak, meg kedvtelenségnek. Sok blogban írta már sok blogger, hogy sokszor az történik, hogy megvan az ihlet, de mire hazajutnak, elsüllyed a fáradtság mázsás ólomköpenye alatt. Én is ezt vallom, fáradt vagyok szinte mindig. Sok munka, főleg mostanság rohangálás. Ajándék ennek-annak, és még így sem szerzek minden egyes embernek, akinek szeretnék. Szóval előre is bocs, de mindig is borzalmas ajándékosztó voltam (kivéve azt az egyet).

Nos, pótoljunk. Volt anno egy lista azokról, amikről írni akarok. Nosza!

Bécsi kiruccanásom ajándék volt egy nagy szívességért, melynek természete titok. Ez nem egy kulturális-nézelődős túra volt, kizárólag a Maria-Hilferen töltöttünk el x órát (x > 4), és mindenki vett magának való ruházmányokat. Én szert tettem három pólóra, egy sálra, övre és két pulóverre. Ezek szépek és jók, de ami sokkal fontosabb: VÉGRE MEGLÁTOGATTAM A STARBUCKS KÁVÉZÓT. Sajnos legutolsónak céloztam be, így csak egy elvihető pohárkába vittem magammal Toffee Nut Lattét. Nagyon nagyon finom volt. Alig bírok várni, mikor jön már végre a Tűzraktér közelébe. Sajnos (?), ha ez bekövetkezik, akkor (anti-Led Zeppelin szám) Leaving California lesz.

IKEÁból hoztunk egy háromdobozos tárolót, amibe a kazettákat és hasonló dolgokat tudom helyezni, és egy gardróbot, amin lógnak az övek, kabátok s az ingek, alul cipők, felül táskák és minden más, ami felfér. Plusz járt hozzá kettő doboz, amit tele lehet pakolni mindenféle lommal, limmel, és begórni ágy alá. Így alakul ki a rend.

Kate Nash - Foundations

Most, hogy két óráig bizgeráltam a blogot, hátha szebb lesz, vagy el tudom tűntetni a felesleges olvass tovább linkeket onnan, ahonnan nem kéne, végülis feladtam. Kis zene:

Zenét ajánlok

Ha szeretitek a jó mixtape-eket, összeállításokat, akkor hallgassatok bele Human Insect válogatásaiba itt. Az én személyes kedvencem az Aláfestőzene a legsötétebb éjszakákra (éjszakai dzsesszes) és a Look, look. You Can Grab The Light (vegyes, és van benne Makulátlan zenéje), de mindegyik nagyon remek ~félórás hallgatnivaló.

Szombaton ismét voltam Slash club megnyitón (már a másodikon, úgy néz ki, csak akkor tudok elkeveredni oda), ahol ismétmegint a Dust n' Bones játszott, megint jól. Talán megyek még, bár ezt az elhatározást korábban sem sikerült megtartani (ld. 2006 valamikor).

Most szombaton pedig Kispál és a Borz koncert lesz a PeCsában, pont megfelelő Mikulás ajándéknak. Pénteken pedig Árpádszalagavató, ahol megnézem, hogy sikerült megtanulni Biusnak s Anikónak a keringőt. Más okom túlságosan nincs is, hogy ott legyek, de jó lesz, remek lesz, tudom én!

Humor

wizdogtól, vigyázat, csak jó angolosoknak:

Stay tuned... for this!

Tudom, már 10 napja megkíméllek bennetek különféle érdekfeszítő dolgaimtól, de há! Újra lesújtok. Majd. Ha lesz időm sokat írni a következő témákban:

• Bécsben jártam, sok mindent vettem, mert konzumidióta vagyok
• IKEÁban jártam, vetettem néhány fontos kiegészítő bútort, mert kell
• Elolvastam a Stardustot, film vs. könyv ismertető jön
• Holnap megveszem a legcsodásabb dolgot. Hogy mit, azt fedje jótékony homály

Hát, ezek lesznek majd a kidolgozandó tételek, és akkor lesz nektek jó.
Amúgy pedig, megjelent A király visszatér filmzenéje The Complete Recordings fajtában, ez 4 lemeznyi teljes hanganyag. Gyönyörű és gyönyörű, bár még közel sem hallgattam végig.


Más híreink:
VERONICA MARS DVD-RE MAGYARHONBAN!!! Hogy mikor, azt még nem lehet tudni, de jön! Szinkron is lesz rajta, de minek :) A hír.
Futurama mozifilm, Bender's Big Score, DVD-n, így különféle egyéb elérhetőségen.
Angol OKTV-n elég valószínű, hogy továbbjutok második fordulóba, 82 ponttal, bár elég nehéz volt.
Bagaboo táskát veszek magamnak a nemsokára.

Külön szeretnék gratulálni Anettnek, aki a minap tette le német középszintű érettségijét 98 %-os eredménnyel úgy, hogy írásbelin vesztett csak egyetlen egy pontot! Ügyes vagy, Teki :)

Azt hiszem, ennyi most, várjatok türelemmel, remélem nemsokára megtalálom az elkúszott írói vénám. Addig nézzétek meg az új osztályhonlapot.

Egy jó bót

Nemrég eltört a CX 300-am háza, ezért visszavittem garanciálisan, mert egy hétig cellux tartotta egybe, és nem volt annyira jó. A boltban nagyon néztek, miszerint ilyet és ehhez foghatót soha. Én se, én se.
Jegyzőkönyv megír, átvételi elismervény kiállít, kedden legkésőbb hívunk (szerdán). Hát jó, váltsunk vissza a defaultra. Mekkora egy redvás rosszaság a minőség után. Máig beleborzongok.
Tegnap csörög egy ismeretlen szám, felveszem nagy bizakodással. Hát hogy, hogy nem a bolt volt, csere megtörtént, nagyker rábólíntott. Játá!
Nagy örömben sétáltam oda, pillanatok alatt megtörtént a csere - többet kellett várni arra, hogy a segítőkész eladóúr szétvágja a nagyon erősen összeragasztott plasztik tartódobozt. Ismételten kezembe vettem aztán a régiúj, és még mindig csodás, fülbevalóm. Fülem is örömmel köszöntötte. Élvezet volt hazamennem.
A buszvezető meg ilyet szólalt meg, miután a rendőrségi torlódás következtében kialakult dugóban megelőzte az egymás mögött álló két 56-os buszt: "Remélem nem lesz abból senkinek baj, hogy nagyon hamar odaérünk" meg "Apám is megmondta, helyezkedni tudni kell". Budagyöngyénél pedig barátságosan figyelmezetett minket: "Kérem önöket szabályosan keljenek át a villamoshoz, úgyis elment már". Jó fej volt, szeretem a vicces vezetőket.
Szóval jó dolgom volt hétfőn. A boltnak pedig reklámot csinálok, mert végre egy normális hely: RedTower a Lehelnél.

És a Lehel csarnokban 360 egy tábla Lindt csokoládé. Karamellás pedig hű-de-finom, nagyon ajánlom.

Hétvége, és egyéb jó hírek

No hát, ez a hétvége jó volt, mert Biushoz voltam hivatalos, merthogy olyan segítőkész és okos voltam, hogy kollaboráltam vele egy magyar házifeladaton, így tudta megcsinálni.

Ezért szombaton 3-kor nekiindultam, hogy most jól nekiindulok, és eljutok valahogyan Pilisszentivánra, amit csak kicsit nehezített meg, hogy jeges szél markolt arcomba, amíg eljutottam a 64-es megállójából a Volán buszig. Ott pedig még roppant sok idő telt el, relatív, amíg jött a komfortos, fűtött busz (ebből látszik, hogy milyen ritkán utazom Volánnal. Én egy nagy böszme, hideg és sárga buszra számítottam, nem ilyen kis jófélére. Kár, hogy keveset utaztam vele). Gondok nélkül el is jutottam oda, ahová indultam, Biushoz.
Roppant kedvesen fogadott, persze miután kinevette a hajam, de a családja is, érdekes volt, hogy apukája úgy köszönt: "Te vagy a Zeo, ugye?" Tehát ismert vagyok a Gáloknál, hurrá. Aztán pedig megkínált háziborral, ami nekem ízlett, de nem vagyok borszakértő (Belga Boros száma mindenkinek megvan? "Ezüstös reflexek, kerek savak, ilyet csak akkó mondj ha ezek neked nem csak szavak." Naggyon jó).
Azután kellemesen eltelt az idő, ettünk ittünk, aztán pedig egy akciódús buszosüldözés után - hálistennek nem Bius, hanem a nővére vezetett - haza is értem.

Szerdán voltam orvosnál kontrollon, és mivel most decemberben lesz három éve, hogy semmi akció nem volt velem, fél év múlva elkezdődhet a gyógyszerleépítés, ergo, nem kell többé a gyógyszer karmaiban élnem, gondolva sokat arra, hogy most mennyit ihatok, bevettem-e és hasonlók. Vuhú!

A hó meg leesett, WLM-nek pedig új verziója jelent meg, grafikailag Vistásított kinézettel. Hát, de jó.

Viszont sajnos a Radiohead albuma, amiért annyit fizetsz, amennyit akarsz, nem sült el olyan jól. A letöltők 62%-a csak az egyéb járulékokat fizette ki (amiből a banda egy pennyt sem kap), átlagban $8.05-nyit fizettek érte. A cikk.
Én 2.8 fontot fizettem érte, az 5.89 dollár körül mozog, tehát kevesebbet, mint az átlag. Persze az is igaz lehet, amit egy kommentben írtak, miszerint így is sokkal jobban jöttek ki, mint ha kiadón át terjesztették volna az anyagot. Nekem mindenesetre szimpatikusabb ez a megoldás. Be is rakom hallgatni.

A dolgok, amik velem voltak

Egyik olvasóm undorítónak titulálta nemírásom, ezért tisztára mosom magam. Tényleg azért nem írok, mert unalmas dolgok SEM történnek nagyon velem, kivéve, hogy:

Volt egy találkozó, táborosokkal, mert kikkel másokkal, de még előtte Anettal töltöttem végre 5 percnél több időt, elmentünk együtt vásárolni az Árkádba, mert Budapesten talán még az az egyik legnormálisabb hely.
Siker koronázta, valamennyire, törekvéseinket, mert nagyon olcsón lehetett kapni ingeket, abból lett két új, és egy pulóver is került a batyuba. Anett pedig egy nadrággal, és hathatós rábeszélésem hatására egy gyűrűvel és fülbevalóval gazdagodott, amik nagyon szépen függtek és ujjra ráhúzódtak. E mellé még megláttam egy jó kis cipőt is, Converse, nem bakancs, csak arra már nem volt, nem is lesz egy ideig, keret.

Ez a kellemetlen és rossz, hogy már egyre több olyan dolog gyűlik fel, amit kéne venni. Például bicikli, ami éppen most ugyan nem aktuális, de jó lenne egy jó canga. Új táskának is örülnék, példának okáért egy bagaboo messenger bagnek (Anett szerint ez hülye szó, tehát válltáska, vagy mifene). Meg a többi kis apróság, MacBook (vagy ha az nem, bármily' laptop), új telefon, és a többi, és a többi. Pedig ezek csak a fizikai, gy.k. nem olyan lényeges dolgok.

Nade, vissza a találkozóra. Szóval, Anettal jövünk visszafelé a nagy vásárlásból, és egy rövidebb kis kávézásból, és már az utcán összefutottunk Tomival, aki nagy magányában bóklászott, nem lelve senkit. Öröme leírhatatlan volt. Majdnem összeborultunk sírva.
De inkább nem, és visszamentünk a kijelölt találkozóhelyre. Nem vártunk sokat, megjött a négy óbudai, Pecc, Peti, Barbi és Botond. Együtt álltunk, vártunk, mikor megelégelve a várakozást feltelefonáltam a két későt, hogy merre járnak. Mind a ketten "elfeledték", hogy találkozó van, és nem tudtak jönni. No nem baj, elindultunk a Zöld Teknősbe, hogy ott leülve közösen teázzunk egy jót, és beszélgessünk, megosszunk életünk történeteit.
Leértünk, el is foglaltunk egy szeparált helységet, ahol csak mink lehettünk, nem zavart a többi vendég (bár figyelembe véve a mi hangszintünket, lehet, hogy fordítva lett volna).
Tudni kell azt, hogy a Zöld Teknős erősen tematizált teázó, mégpedig indiános-vadnyugatos, ezért a szoba egy kis aranyásó kajütjére hajazott. Volt műfa műnaranccsal, rengeteg állat prémje és olajlámpások.
Ittuk teánkat, mikor John is belépett, örültünk neki nagyon. Aztán kevés idő múlva hazamentünk. Öröm és móka volt.

Amúgy befejeztem az Anansi Boys-t is Gaimantól, az is remek, remek olvasmány, és végre megtaláltam azt a boltot - Pendragon -, ahol a Hodder Headline kiadású könyveit tartják, ezért már gazdagabb lettem még egy American Gods-zal, de lesz onnan Stardust, Smoke & Mirrors és még a Neverwhere is. Minden, muhhahahaha, MINDEN. Ezért örülök.

Kedden vagy mikor, még múlt héten, itt aludt Petra, mert ablakot cseréltek náluk, és pont itt kellett aludnia. Néztünk filmet, A forrást (The Fountain), Darren Aronofsky rendezésében (neki köszönhetjük a Rekviem egy álomértet, és a Pí-t is, bár az még csak a listán van). Elképesztően csodálatos film, hihetetlenül magával ragadó a három egymás mellett folyó történetszál, melynek a főszereplői szinte ugyanazok. Tom (Hugh Jackman) küzd felesége életéért, és ez a halál elleni küzdelem motívuma sejlik fel mind három részben. A látványa pedig, főleg a harmadik szálnak, elképesztő.
Aki szereti a kicsit elvontabb filmeket, az bátran tegye próbára ezt a filmet is - de kizárólag nagyképernyőn, HighDef lemezről (; Nekem valószínűleg ez lesz az első filmem, amit úgy nézek meg.
Hejj, a zenéről nem is szóltam még, pedig az is gyönyörű. Clint Mansell szerezte, mint mindegyik Aronofsky filmnek, a zenéjét. Annyira jó, hogy nagyon, a Death is the Road to Awe-t naponta egyszer biztos meghallgatom.

Nézzétek a bemutatóját: