videoblog egy

Unatkoztam, ez lett belőle :)

This is Blog number 5 (2)

No, angolszászul beszélőknek imitt egy angol nyelvű, friss blog: http://zeosbrain.blogspot.com/

Próbálom egyszerre frissíteni mind a kettőt. Pusza.

The Próbanap

Pénteken megvolt az első próbanapom London gyönyörűen nagy és borzalmasan bonyolult városában. A Scala nevű venueban voltam, KÖSZÖNÖM BETTI ÉS IBI, minden simán ment. Bementem, megkerestem Lisát, a főnököt, útközben találkoztam Mónival, egy másik magyar lánnyal, és be is osztottak a főpultba. Elején kicsit aggódtam, hogy jól fog-e menni, hiszen csaposként még nem tevénykedtem.

Hál istennek nem volt nagyon nehéz. Az elején még kicsit fura volt, főleg a pénzek meg néhány rendelés megértése, de all-in-all, jó volt. 9-től fél 7-ig voltunk ott, 7 környékén érkeztem haza és ki is dőltem. Nagyon jó móka volt, remélem mehetek még, mert tetszetős meló.

Aztán még talán a Roundhouse is szóba jöhet, már írtam emilt. Illetve még megpróbálok megszerezni egy Apple Store munkát. És akkor lesz pénz, lesz minden :)

egy lány története

No, ez egy full disclosure bejegyzés lesz arról, akitől azt a szomorú búcsút intettem szerdán.

Ugye megvettem a repülőjegyet Sziget után, augusztus akárhanyadikán. Egy ismerősöm segítségével lejutottam a SZIN-re (Szegedi Ifjúsági Napok) dolgozóként. A Magyar Kerékpárosklubnál dolgoztam mint önkéntes. Nagyon kellemes volt, jó hangulat és társaság, koncertek, stb.

A Zöld Szín-téren voltunk egy rakás egyéb nonprofit csoporttal (Greenpeace, Amnesty, Fair Trade és a többi). Rögvest mellettünk az Amnesty. Sajnos teendő nem sok akadt, így mindenki jól összebarátkozott a környéken egymással. Így találkoztam harmadik napon Macival (nektek Dorottya :), aki az Amnestynél „dolgozott”. Gyakorlatilag végig játszottunk, beszélgettünk. Olykor-olykor egy sör is lecsúszott. Rögvest megtetszett a lány, aranyos volt, stb. El is kértem a számát nagy merészen egy jövőbeli budapesti kávézás végett – bár akkor már tudtam, hogy az időm itthon meg van számlálva.

Utolsó este össze-vissza csapongtunk, akkor még külön. Én kikötöttem a Tesco Discon, egy magyarok csinálta zenei istenségen. Indie zenék, stb. Jóság. Nem voltam nagyon ittas, éppenhogy 0 forintra jöttem ki, de gondoltam jó ötlet lenne felhívni Macit, jöjjön és mulassunk együtt.

A végére meg is érkeztek, Ő és Szandi, de sajnos pont az utolsó számra. Mindegy, vége volt és midenki fáradt, úgyhogy leheveredtünk a földre, cigizgetni és iszogatni. Egy elég kellemetlen kopasz pasi elkezdett nyomulni Macira, aki kínjában azt találta ki, hogy mi ketten egy pár vagyunk. Egyik dolog a másikhoz vezetett, első csók és aztán a többi. Nagyon kellemes meglepetés volt. Ezután az este ment ahogy ment, találtunk egy afterpartit meg egy dolgozói bulit is, végig együtt. Aztán összeveszett velem valamin, „szakítottunk” és mindenki ment haza.

Pár nappal később van, immár Budapesten. Próba szerencse, írok neki, hátha van kedve találkozni. Volt. Dolgoztam, de amint végeztem rohantam az Irish Catba. Ott találkoztunk, és szerencsémre nem volt ellenne, hogy további csókok és hasonlók legyenek :)

Aztán ritkásan találkozgattunk, egy héten egyszer :) és minden jól ment. Aztán elkezdett hiányozni, ha nem voltunk együtt. Jött egy hét, mikor a műtétje miatt nem találkoztunk. Majd meg bolondultam. Aztán az utolsó hetemen minden nap találkoztunk, ott aludtam, elképesztően jó pár nap volt. Aztán jött a szerda, könnyek és szomorúságos búcsúzás.

Most pedig a táv nagy, így megegyeztünk, hogy mind a ketten lehetünk mással, de csak módjával :) A lényeg, hogy hiányzik nagyon. That's my story.

két poszt egy áráért

két írás amit a repülőn kotyvasztottam össze, élvezzétek:

I’m on a PLANE

No, repülőn ülök épp és írom ezt a fantasztikus bejegyzést. Időm mint a tenger, kb. másfél óra múlva érek földet. Addig pedig vagy alszom, vagy írok.

És most írós kedvemben vagyok, úgyis van mit, no meg az utóbbi nagy rohanásban elhanyagoltalak titeket. Utolsó két napban annyi mindent intéztem, és annyi emberrel találkoztam, mint egy átlagos hónapban szoktam.

Megvoltak a búcsúbulik is, remek mókák voltak bizony. Arribásokkal megittunk egy sört zárás után, meg még párat, aztán irány a Kuplung, ahol szintén sör, táncolás és ennyi.
A másik pedig szintén Arribában kezdődött, összegyűltünk jó páran, ittuk a finom, habzó sört, és onnan Instant. Az estének egészen meglepő vége lett számomra, de kellemes volt. Kb. 4 körül értem haza. Sajnos akit legjobban szerettem volna ott látni, fogügyi problémák miatt nem tudott eljönni.

Mi egyéb… hát, igazából ennyi. Ha van kérdés, akkor írjatok. Én pedig remélhetőleg hamarosan bejelentkezem az első élményekkel ebből a furcsaaa városból :)

Csak kapjam meg a bringámat egyben.

Elbúcsúzni nagyon rossz volt, főleg attól a valakitől szerda reggel. És hiányzik piszkosul.


Étteremkritika – Vörös postakocsi

Utolsó estémen egy medveszerű lánnyal beültem egy étterembe a Ráday utcán, az étteremek utcáján, a Vörös Postakocsiba. Találomra választott hely volt, alant pedig a benyomások.

Leülünk, várunk egy jó ideig, amikor egy nagyon unott fejű hölgy kihozza az étlapokat. Italrendelés felvétele semmilyen formában. Hamutálat sem sikerült kérnünk. Kiválasztottuk a finomságokat, tatárbeefsteak előételnek, hölgypartnerem egy rakott padlizsános nyammot választott, míg én sült gomolyát salátával. Illetve egy palack 2007-es mátraaljai Pinot Grigio-t.

Sikerült kifáradnia egy pincérnek, felvettük a rendelést és boldogok voltunk. Itt volt az első majdnem-baki. Mivel nem vagyok nagy étteremjáró, ezért egy kicsit meglepett a következő szokás:
Amikor egy palack bort hoznak ki, helyben nyitják ki, a pincér megszagolja a dugót, aztán, felteszem ha párral találkoznak, kitölt a férfinak egy picit, és várja, hogy megkóstólja és rábólintson. No, erre én nem voltam felkészülve, de szerencsére gyorsan kapcsoltam. Ezért dícséret is járt partneremtől.

Megjött az előétel, finomságosság volt. A kenyér pesti toast, nem vészes. Viszont maga a beefsteak, hát az valami fennséges volt. Volt még hozzá kis vaj, paradicsom, uborka, lilahagyma. Minden, mi szem-szájnak ingere. Jól befaltuk. Itt volt az első baki a kiszolgálás részéről. Kihozták a főételt, mert hiszen elkészült. Mi még ettünk volna nyugodtan előételt, de így jártunk. Utána 10 percig szemeztünk a megmaradt tányérral, mire végre elvitték.

Mind a két kaja isteni volt, a sajt finom és omlós, a padlizsán meg meglepő módon finom, egy bolognai szósszal hústalanul. Van valami neve, de már elfeledtem. Majd talán beírja az, aki tudja. Mondjuk mert ott volt. BRÉKING: A SZÓSZ NEVE MILÁNÓI SZÓSZ!

All-in-all, finomat ettünk, de a kiszolgáláson látszott, hogy hamarosan zárnak, ezért sietősen dolgoztak. A legjobb az volt, mikor a pincér elvitte a tányérokat, megnézte, hogy mennyi bor van, aztán kérdés nélkül rátöltött. Akkor már biztos volt, hogy nincs jatt :) Evvan.

Ajánlom? NEM :)

Vörös postakocsi
ráday akárhány
nem ajánlott

Kérem kövessék nyomon étteremajánló kalauzunkat a jövőben is, hogy könnyebb legyen kiválasztani a megfelelő zabáldát – sajnos már csak Londonban. Illetőleg ha tettestársam vállalja, akár Budapesten is :) Aki esetleg fizetne ezért nekem, nekünk, hát hajrá: call.me.zeo[kicsikukac]gmail.com

életjel

minden jó, csak nem igazán jutok nethez. nem éhezem, nem fázom, minden all righty :)
munkám, az még nincs.

pusz

-

Nem írok, mert kismillió dolgot kéne elintéznem, mielőtt megyek. Október 7-én, el innen. A jó hír, hogy esetleg talán van lakhelyem, szóval hurrá.

http://twitter.com/zeo_/status/4459196810

Búcsúbuli most péntek-szombat, MA PEDIG UTOLSÓ MUNKANAP. Szomorkás egy kicsit a hangulatom. Igérem, hogy ha kint leszek, gyakrabban fogok beszámolni, mi hogy és miért :)

Addig is, keresek Nokia 6300-hoz USB kábelt, sürgősen, mert ki kéne kódolnom a telefont, hogy ne kelljen újat venni.

Amúgy pedig minden szép és jó, volt egy kisebb esésem, így a karom most durva. Azonfelül minden élvezet. Most már nagyon várom, hogy menjek. EGY HÉT GYEREKEK, EGY HÉT!

Infarktus

Felébredtem. Üvölteni akartam. Nyöszörgés se jött belőlem. Kitapogattam a
villanykapcsolót. Rám ragadt a lepedő. A fény sem volt igazi. Mintha rám pakoltak volna
valami betontömböt.
Fel akartam állni. Kimenni vizet inni. Megnyugodni. Nem voltam képes rá. Valahogy
kiestem az ágyból. A hányinger fokozódott. Rázott a hideg. Elöntött a forróság. A
fürdőszobáig csak egy méter.
Órákig tartott. Vakítottak a fehér csempék. A víz jó volt.
Szünet.
Feküdtem a linóleumon. Büdös volt. A saját szaromban feküdtem. Be is pisáltam. A
fájdalom csökkent. Megkapaszkodtam a kád szélében. Csúszott a kezem. Felálltam. Nem
én voltam. Minden eltorzult. A méretek, a színek.
Telefon.
– Azt hiszem szívrohamom volt.
Bemondtam a címet. Az ajtóhoz vonszoltam magam. Nem emlékszem, hogy nyitottam
ki.
Emberek jöttek be. Hordágy. Műszeres táska.
– Elvisszük a kórházba!
Tiltakoztam. Így nem. Szarosan, büdösen nem.
– De így. Láttak már ott olyat.
Tiltakoztam. Az egyik megszánt. Besegített a kádba. Leöblítette rólam a mocskot. Nem
szánalomból. Nem akarta a mentőt összeszarozni. Öklendezett. Én is. Kapaszkodtam a
nyakába. Köntösbe csavart. A liftbe nem fért be a hordágy. Kétfelől tartottak.
Sziréna üvöltött. Egy szúrás a karomon.
Szünet.
–- Jobban van?
Hideg, éles, magas hang. Nővér.
– Nem.
Bip bip bip. Meztelenül feküdtem. Katéter, infúzió. Drótok a mellemről a géphez.
– Kórházban van.
Naná, hogy ott. A szívem állt meg, nem az agyam.
– Szólok a doktor úrnak.
Oldalra néztem. Két letakart vénember. Az arcuk zöld.
– Hogy van?
– Remekül.
– Az jó! Infarktusa volt.
– Gondoltam.
– Szerencsére csak kis területet érintett.
Erre mit mondjak? Hurrá? Hallgattam. Sorolta mit ne csináljak.
– Ma még itt marad! Holnap áttesszük egy másik kórterembe.
– Nem maradok.
– Nem kérés volt.
– Azok ott már meghaltak. Nem maradok.
Felültem. Nem ment könnyen.
– Ne csinálja! Nem szabad még!
– Saját felelősségre?
Fiatal doki. Egész jóképű. Sovány, szép szájú. Az arca lüktetett. Nem akart elengedni.
Én kínlódva követeltem. Nem volt választása. A nővér is megsértődött. Kitépte a katétert.
Fájt a pöcsöm. Nem vágtam szájon. Kellett volna.
Telefon. Gyertek értem. Már tudták mit történt. Az egyik eljött. Hozott ruhát. Útközben
kiváltotta a tablettákat. A másik kitakarított. Már nem volt büdös. Körülnyüzsögtek. Kaja..
Párna a hátam mögé.
Egy cigire vágytam. Kávéra. Nyugalomra. Rá.

Egy barátom műve. Részlet. Jelenleg kiadót keres. És igen, az egész ilyen baromi jó.

tartalomjegyzék

Igen, ismét fogok írni, hisz összegyűlt egy jó rakat mókás történet és egyéb elbeszélés a tarsolyban. Ilyenek, mint Sziget (sok-sok minden, ha még emlékszem), SZIN és egyéb.

De amit muszáj megosztanom veletek, az előző, kissé kriptikus írás után, hogy október 7-én elhagyom az országot szerencsét kutatni. Londonba megyek egy hátizsákkal, a biciklimmel és ötlettelenül abból a tekintetből, hogy mit fogok tenni vagy hol fogok lakni.

Na jó, túlzás, hisz egy-két munkát már kinéztem magamnak, no meg egy ismerősöm segített összehozni egy emberrel, aki a Roundhouset vezetgeti. Neki már ment a CV, most várom a választ.

Amíg itthon vagyok, bárki meginna velem egy bármit, búcsúzni akarna, írjon :)

Swingin' London here I come baby, yeah.

-

Booking confirmed

Mr ZOARD MANO ANDRESIK is flying on:
Wednesday 07 October