Humor

wizdogtól, vigyázat, csak jó angolosoknak:

Stay tuned... for this!

Tudom, már 10 napja megkíméllek bennetek különféle érdekfeszítő dolgaimtól, de há! Újra lesújtok. Majd. Ha lesz időm sokat írni a következő témákban:

• Bécsben jártam, sok mindent vettem, mert konzumidióta vagyok
• IKEÁban jártam, vetettem néhány fontos kiegészítő bútort, mert kell
• Elolvastam a Stardustot, film vs. könyv ismertető jön
• Holnap megveszem a legcsodásabb dolgot. Hogy mit, azt fedje jótékony homály

Hát, ezek lesznek majd a kidolgozandó tételek, és akkor lesz nektek jó.
Amúgy pedig, megjelent A király visszatér filmzenéje The Complete Recordings fajtában, ez 4 lemeznyi teljes hanganyag. Gyönyörű és gyönyörű, bár még közel sem hallgattam végig.


Más híreink:
VERONICA MARS DVD-RE MAGYARHONBAN!!! Hogy mikor, azt még nem lehet tudni, de jön! Szinkron is lesz rajta, de minek :) A hír.
Futurama mozifilm, Bender's Big Score, DVD-n, így különféle egyéb elérhetőségen.
Angol OKTV-n elég valószínű, hogy továbbjutok második fordulóba, 82 ponttal, bár elég nehéz volt.
Bagaboo táskát veszek magamnak a nemsokára.

Külön szeretnék gratulálni Anettnek, aki a minap tette le német középszintű érettségijét 98 %-os eredménnyel úgy, hogy írásbelin vesztett csak egyetlen egy pontot! Ügyes vagy, Teki :)

Azt hiszem, ennyi most, várjatok türelemmel, remélem nemsokára megtalálom az elkúszott írói vénám. Addig nézzétek meg az új osztályhonlapot.

Egy jó bót

Nemrég eltört a CX 300-am háza, ezért visszavittem garanciálisan, mert egy hétig cellux tartotta egybe, és nem volt annyira jó. A boltban nagyon néztek, miszerint ilyet és ehhez foghatót soha. Én se, én se.
Jegyzőkönyv megír, átvételi elismervény kiállít, kedden legkésőbb hívunk (szerdán). Hát jó, váltsunk vissza a defaultra. Mekkora egy redvás rosszaság a minőség után. Máig beleborzongok.
Tegnap csörög egy ismeretlen szám, felveszem nagy bizakodással. Hát hogy, hogy nem a bolt volt, csere megtörtént, nagyker rábólíntott. Játá!
Nagy örömben sétáltam oda, pillanatok alatt megtörtént a csere - többet kellett várni arra, hogy a segítőkész eladóúr szétvágja a nagyon erősen összeragasztott plasztik tartódobozt. Ismételten kezembe vettem aztán a régiúj, és még mindig csodás, fülbevalóm. Fülem is örömmel köszöntötte. Élvezet volt hazamennem.
A buszvezető meg ilyet szólalt meg, miután a rendőrségi torlódás következtében kialakult dugóban megelőzte az egymás mögött álló két 56-os buszt: "Remélem nem lesz abból senkinek baj, hogy nagyon hamar odaérünk" meg "Apám is megmondta, helyezkedni tudni kell". Budagyöngyénél pedig barátságosan figyelmezetett minket: "Kérem önöket szabályosan keljenek át a villamoshoz, úgyis elment már". Jó fej volt, szeretem a vicces vezetőket.
Szóval jó dolgom volt hétfőn. A boltnak pedig reklámot csinálok, mert végre egy normális hely: RedTower a Lehelnél.

És a Lehel csarnokban 360 egy tábla Lindt csokoládé. Karamellás pedig hű-de-finom, nagyon ajánlom.

Hétvége, és egyéb jó hírek

No hát, ez a hétvége jó volt, mert Biushoz voltam hivatalos, merthogy olyan segítőkész és okos voltam, hogy kollaboráltam vele egy magyar házifeladaton, így tudta megcsinálni.

Ezért szombaton 3-kor nekiindultam, hogy most jól nekiindulok, és eljutok valahogyan Pilisszentivánra, amit csak kicsit nehezített meg, hogy jeges szél markolt arcomba, amíg eljutottam a 64-es megállójából a Volán buszig. Ott pedig még roppant sok idő telt el, relatív, amíg jött a komfortos, fűtött busz (ebből látszik, hogy milyen ritkán utazom Volánnal. Én egy nagy böszme, hideg és sárga buszra számítottam, nem ilyen kis jófélére. Kár, hogy keveset utaztam vele). Gondok nélkül el is jutottam oda, ahová indultam, Biushoz.
Roppant kedvesen fogadott, persze miután kinevette a hajam, de a családja is, érdekes volt, hogy apukája úgy köszönt: "Te vagy a Zeo, ugye?" Tehát ismert vagyok a Gáloknál, hurrá. Aztán pedig megkínált háziborral, ami nekem ízlett, de nem vagyok borszakértő (Belga Boros száma mindenkinek megvan? "Ezüstös reflexek, kerek savak, ilyet csak akkó mondj ha ezek neked nem csak szavak." Naggyon jó).
Azután kellemesen eltelt az idő, ettünk ittünk, aztán pedig egy akciódús buszosüldözés után - hálistennek nem Bius, hanem a nővére vezetett - haza is értem.

Szerdán voltam orvosnál kontrollon, és mivel most decemberben lesz három éve, hogy semmi akció nem volt velem, fél év múlva elkezdődhet a gyógyszerleépítés, ergo, nem kell többé a gyógyszer karmaiban élnem, gondolva sokat arra, hogy most mennyit ihatok, bevettem-e és hasonlók. Vuhú!

A hó meg leesett, WLM-nek pedig új verziója jelent meg, grafikailag Vistásított kinézettel. Hát, de jó.

Viszont sajnos a Radiohead albuma, amiért annyit fizetsz, amennyit akarsz, nem sült el olyan jól. A letöltők 62%-a csak az egyéb járulékokat fizette ki (amiből a banda egy pennyt sem kap), átlagban $8.05-nyit fizettek érte. A cikk.
Én 2.8 fontot fizettem érte, az 5.89 dollár körül mozog, tehát kevesebbet, mint az átlag. Persze az is igaz lehet, amit egy kommentben írtak, miszerint így is sokkal jobban jöttek ki, mint ha kiadón át terjesztették volna az anyagot. Nekem mindenesetre szimpatikusabb ez a megoldás. Be is rakom hallgatni.

A dolgok, amik velem voltak

Egyik olvasóm undorítónak titulálta nemírásom, ezért tisztára mosom magam. Tényleg azért nem írok, mert unalmas dolgok SEM történnek nagyon velem, kivéve, hogy:

Volt egy találkozó, táborosokkal, mert kikkel másokkal, de még előtte Anettal töltöttem végre 5 percnél több időt, elmentünk együtt vásárolni az Árkádba, mert Budapesten talán még az az egyik legnormálisabb hely.
Siker koronázta, valamennyire, törekvéseinket, mert nagyon olcsón lehetett kapni ingeket, abból lett két új, és egy pulóver is került a batyuba. Anett pedig egy nadrággal, és hathatós rábeszélésem hatására egy gyűrűvel és fülbevalóval gazdagodott, amik nagyon szépen függtek és ujjra ráhúzódtak. E mellé még megláttam egy jó kis cipőt is, Converse, nem bakancs, csak arra már nem volt, nem is lesz egy ideig, keret.

Ez a kellemetlen és rossz, hogy már egyre több olyan dolog gyűlik fel, amit kéne venni. Például bicikli, ami éppen most ugyan nem aktuális, de jó lenne egy jó canga. Új táskának is örülnék, példának okáért egy bagaboo messenger bagnek (Anett szerint ez hülye szó, tehát válltáska, vagy mifene). Meg a többi kis apróság, MacBook (vagy ha az nem, bármily' laptop), új telefon, és a többi, és a többi. Pedig ezek csak a fizikai, gy.k. nem olyan lényeges dolgok.

Nade, vissza a találkozóra. Szóval, Anettal jövünk visszafelé a nagy vásárlásból, és egy rövidebb kis kávézásból, és már az utcán összefutottunk Tomival, aki nagy magányában bóklászott, nem lelve senkit. Öröme leírhatatlan volt. Majdnem összeborultunk sírva.
De inkább nem, és visszamentünk a kijelölt találkozóhelyre. Nem vártunk sokat, megjött a négy óbudai, Pecc, Peti, Barbi és Botond. Együtt álltunk, vártunk, mikor megelégelve a várakozást feltelefonáltam a két későt, hogy merre járnak. Mind a ketten "elfeledték", hogy találkozó van, és nem tudtak jönni. No nem baj, elindultunk a Zöld Teknősbe, hogy ott leülve közösen teázzunk egy jót, és beszélgessünk, megosszunk életünk történeteit.
Leértünk, el is foglaltunk egy szeparált helységet, ahol csak mink lehettünk, nem zavart a többi vendég (bár figyelembe véve a mi hangszintünket, lehet, hogy fordítva lett volna).
Tudni kell azt, hogy a Zöld Teknős erősen tematizált teázó, mégpedig indiános-vadnyugatos, ezért a szoba egy kis aranyásó kajütjére hajazott. Volt műfa műnaranccsal, rengeteg állat prémje és olajlámpások.
Ittuk teánkat, mikor John is belépett, örültünk neki nagyon. Aztán kevés idő múlva hazamentünk. Öröm és móka volt.

Amúgy befejeztem az Anansi Boys-t is Gaimantól, az is remek, remek olvasmány, és végre megtaláltam azt a boltot - Pendragon -, ahol a Hodder Headline kiadású könyveit tartják, ezért már gazdagabb lettem még egy American Gods-zal, de lesz onnan Stardust, Smoke & Mirrors és még a Neverwhere is. Minden, muhhahahaha, MINDEN. Ezért örülök.

Kedden vagy mikor, még múlt héten, itt aludt Petra, mert ablakot cseréltek náluk, és pont itt kellett aludnia. Néztünk filmet, A forrást (The Fountain), Darren Aronofsky rendezésében (neki köszönhetjük a Rekviem egy álomértet, és a Pí-t is, bár az még csak a listán van). Elképesztően csodálatos film, hihetetlenül magával ragadó a három egymás mellett folyó történetszál, melynek a főszereplői szinte ugyanazok. Tom (Hugh Jackman) küzd felesége életéért, és ez a halál elleni küzdelem motívuma sejlik fel mind három részben. A látványa pedig, főleg a harmadik szálnak, elképesztő.
Aki szereti a kicsit elvontabb filmeket, az bátran tegye próbára ezt a filmet is - de kizárólag nagyképernyőn, HighDef lemezről (; Nekem valószínűleg ez lesz az első filmem, amit úgy nézek meg.
Hejj, a zenéről nem is szóltam még, pedig az is gyönyörű. Clint Mansell szerezte, mint mindegyik Aronofsky filmnek, a zenéjét. Annyira jó, hogy nagyon, a Death is the Road to Awe-t naponta egyszer biztos meghallgatom.

Nézzétek a bemutatóját:

Gaimanisztika Magyarországon

Minap arról beszélgettünk Wizdoggal, milyen szívesen vennénk mind a ketten, ha Neil Gaimant még többen ismernék itthon, mert tehetsége révén teljes bizonyossággal megérdemli. Ahogy egy könyvajánlóban írja a szerző:

"Nem ígér csodákat, hogy aztán az egész üres ígéret maradjon, nem akar elkápráztatni saját zsenialitásával, mint annyi kortársa, nem áraszt el fárasztó és üres nyelvi leleményekkel.
Egyszerűen érdekes történeteket mond el, érdekes és kényelmesen szerethető vagy gyűlölhető szereplőkkel." [forrás]

Első regényem, amit tőle olvastam, az Amerikai Istenek volt. Ezt még egy régebbi HammerWorld ajánlotta. Íziben letöltöttem (akkoriban még telefonon olvastam el a könyveket), és egy nap alatt kiolvastam, már akkor is angolul. Ez lehetett ... pff, talán 3-4 éve, de már nem igazán emlékszem.
Remek könyv volt, érdekes alaphelyzettel - az isteneket, akiket elfeledtek a modern Amerikában, üldözik és írtják az internet, hitelkártyák és média új istenei, de a főszálba fűzve régi meséket, mondákat és hasonló misztikumokat fűzött bele a szerző. Sajnos nem vagyok olyan jó könyvelemzésben, mint ez az oldal, olvassátok.

Miután letettem, egy jó ideig nem is figyeltem felé, mit csinál, legközelebb talán akkor figyeltem fel ismét, amikor a Bookstationbe kerültem. Onnantól jött a Good Omens, MirrorMask, Stardust, Neverwhere, Fragile Things, és még mindig van jó sok könyve, ami nincs se meg, se olvasva, de törekszem, hogy meglegyenek.

Főnökúron, Gyurin, keresztül ismertem meg Wizdogot ugye, ő mutatta be nekem Gaiman legismertebb művét, amiről én persze mit sem sejtettem addig. Ez pedig a Sandman, egy képregény vagy grafikus novella. Más, mint egy sima képregény, nem gyerekes vagy bármi ilyesmi, ez egy nagyon elszállt és komoly valami, rengeteg utalással, történetszállal. Leírhatatlanul remek művek, az Absolute Sandman első és második kötete listán van, csak egy kicsit drágán mérik.

Magyarországon eddig négy regénye jelent meg: Elveszett próféciák, Amerikai istenek, Tükör és füst, és most, a filmmel egy időben, a Csillagpor is, ami egy remek tendencia, de még lehetne fokozni, ezért remélem, hogy nemsokára magára vállalja valamelyik kiadó, hogy a Sandmant magyarra fordítja, így a magyar olvasókhoz is eljuthat ez a nagyszerű dolog. Én szívesen részt vállalnék benne, ha beindulna.
Addig az időig olvassátok magyarra fordított novelláit, Gaiman oldalán is található egypár. Egyikük különösen tetszett, méghozzá az A Study in Emerald, amiben Lovecraft Nagy Öregei és Doyle Sherlockja vegyül, hogy egy nagyon egyedi fantáziaképet hozzon létre.

200

Hurrá hurrá, örülök egy kicsit, mert ezzel a bejegyzések száma kétszer száz. Juppí.

Boldogszületésnap-kívánós

Én szüleim és Bius szülei viccesen pont úgy párosodtak, hogy majdnem egyszerre szülessünk, egy éves eltérés volt csupán a baj, de a nap stimmel nagyon, még ha az óra nem is.

Ezért is szeretnék itt, a blogon kívánni neki egy nagyon boldog születésnapot és felnőttéválást! :) Bár azt mondta, nehogy merjek írni, mégis vállalom a következményt. Hip hip hurrá!

(További érdekesség: Nagyanyám is e napon született.)

(És még további: Bius nagyszüleinek házassági évfordulója is akkor van :P)

Kerekes Band - Folk Error az A38 hajón

Bartók nemrég felfedezte magának a Kerekes Bandet, lehet, hogy én voltam a bűnös, ezért rábeszélt, hogy menjünk már el koncertelni is, mert miért ne.

Már szeptemberben lett volna a koncert, csak az akkori árvíz elmosta a hajót, és vissza kellett vontatni, ezért csúszott október 23.-ra. Mondhatni, remek napot választottak, el is késtünk amiatt, hogy a városban kialakult vészes terrorhelyzet nem akartak közlekedni a Moszkva és a Nyugati között a villamosok pont akkor, amikor én szálltam volna fel, hogy odaérjünk időben. Így is sikerült, csak 15-20 perces késéssel, és a Folk Error, meglepő módon, már ment, bár reménykedtem, hogy lesz olyan szerencsénk, mint volt annó a Kispállal.

De nem szegte jókedvünket ez a kis malőr, kabátokat gyorsan ledobva bementünk a kissé túl ritkás tömegbe, hogy élvezettel hallgassuk és nézzük, milyen remekek a lány és fiúk. Ez is a Kerekeshez hasonló népzenés katyvalék, de itt több a hangsúly a népzenén, mert a lány az énekes, és .. nincs mit szépíteni a helyzeten, a visítva éneklős vonulatot követte. Bartókkal gyakran egymásra néztünk, és volt, hogy fájt, amikor a lány átment szubszónikusba. Szépek voltak, jók voltak. Őket is szeressük nagyon. Nézzetek el az oldalukra, ott bele lehet hallgatni a demófelvételekbe. Kiemelt számok: Elmentek (én őket erről a számről ismertem meg, amikor Nesta reggel berakta egyszer a Caféban), Indulj el.

Egy hosszabb átszerelés után a Kerekesék léptek a pódiumra. Rájuk már jobban ráindult a tömeg, és jó elől, ahol mi álltunk, már táncolás is volt, amit mi is végeztünk. Kétféle számuk van, az egyik a vígadós-mulatós, a másik pedig az elszállós fajta, mind a kettő remek. YouTubejuk itt van, tele számokkal. Meg az oldal, hallgatnivalóért.

Remek egy buli volt, én szívesen mennék máskor is ilyen magyaros estre. Gyertek Ti is. Következő Folk Error december 13 West Balkán, következő Kerekes október 31 Menta Terasz. Azután pedig november 17 Gödör.

Kerekes Band - Jellyfish:


Folk Error - Indulj el:

Lemaradások

No hát, sok sok mulasztásom jött össze az elmúlt néhány hétben, hát, próbálok valamit összefirkálni. Azért jobb, hogy így, ritkásan írok, mert így mindig összegyűlik annyi, hogy érdeseket lehessen írni, nem kell a semmiről ódákat zengnem.

No nézzük sorjában. Hát ugye, elsőként írok egy kicsit Eszti meglepetés bulijáról, amit a budakalászi Hejben [sic] tartottunk meg neki. Jöttünk egy jópáran, volt, akit ismertem, de többen voltak, akiket nem, bár ott találkoztam osztálytársakkal is, meglepő módban. Jó volt, beszélgetős, sörözős, de én hamar elmentem, mert...

Másnap meghivatalos voltam Ágostonnal a Critical Mass szervezős bulira, Szentendrére (20 kilométer biciklivel, amennyit most mentem először, de remélem nem utoljára). Sajnos nem is mondhatni, hogy erősen bírtam, mert míg a többiek gyorsan lehagytak, még Ágoston is, addig én egy 20 perces késéssel érkeztem meg egyedül a budakalászi Tesco, vagy Sparhoz, ahol megálltunk, vettünk enni,-innivalót, majd tekertünk tova. Sajnos végig kisebbségi érzésem volt amiatt, hogy nem vagyok egy jó, ügyes, gyors bringás, mert az átlagsebességem jó, ha 20 km/h volt, míg a többiek... Hát igen. Be is szólt valamelyik, mert ő, hát ő aztán HMCS.
De nem baj, gyakorolva fejlődik az ember!
Mikor megérkeztünk végre a Dunának partjára, letáboroztunk, tüzet raktak a legények, és mindenki sütögetni kezdte azt, ami éppen nála volt. Volt ott gomba, banán, kolbász és saslik is. Képek, videók itt és itt.

Mához egy hete volt még egy másik kedves lányismerősöm 18.-ik születésnapja, ezért persze, hogy neki is kellett bulit csinálni, méghozzá a Blue River Pub állóhajón, az Erzsébet hídnál. Oda vegyes társassággal mentem, fele táboros, fele osztálytárs. Szerintem nagyon jól sikerült, főleg mert egy fél órával a megérkezésünk után megjött egy váratlan egyén, Julcsi, - szintén táboros - és remeket roptam vele, és barátnőivel is, egészen bele az éjbe. Aztán hazamentünk.

Ehhez a bejegyzéshez a legfrissebb koncertélményből merítek, egy olyan bandától, akik valami egészen különlegeset tettek, és tesznek le a magyar zenei életben. Magyar népzene és funky keveréke (ők ethno funknak nevezik). Nagyon egyedi, mindenkinek ismernie kéne. Egyik legjobb számuk, a Csángó Boogie következik (koncertről hamarosan):