bypass the system

Ma sikeresen beregisztráltam az amerikai iTunes Storeba, így élnek azok a kedves kis dolgok, amik ehhez kötöttek.

Vásárolni még nem vásároltam, egyelőre nincs is miből, de ami inkább érdekelt, az a Genius – zeneszámokat pakol egymás mellé az első kiválasztott hangulatát, stílusát alapul véve. Eddig nagyon jó kis playlistek jöttek ki. Ha még vásárolni is tudnék, egyből nézhetném, milyen egyéb, számomra ismeretlen számokat dob ki, amit ugye rögvest be is zsákolhatok.

Na, de alant a process, ha valakit érint:

iTunes megnyit, onnan Store. App Storeból kiválasztasz egy tetszőleges ingyenes programot (nem kell, hogy iPhone/Touchod legyen), ráklakkolsz a Get gombra. Kijön a regisztrációs ablak. Payment method none, címnek keresel Google Mapsen egy pizzériát (San Diego pizza), és bemásolod a címét jól.

Kb. ennyi, regisztrált vagy. Még egy megerősítőlevelet küldenek, onnantól kezdve boldogság.

Success!

Időtlen idők óta most látom újra ezt a feliratot. Szeretném megköszönni édesanyámnak és a Mark all as read gombnak a segítséget.

Most pedig letöltöm a Windows 7 bétát, és felnyomom BootCamppel. Vagyis holnap nyomom fel, mert most alvás – vár újra a munka!

és egy megkésett kritikaféleség

Skinsre visszatérve… az első rész kellemes volt, a hangsúly az új szereplők bemutatásán volt, a történetből csak nagyon keveset villantottak (bár látszik, hogy Freddie és Cook között még bajok lesznek Effy miatt, no meg Naomi is érdekes).

Mivel ezek elsőévesek, gondolom kevésbé lesz sötét, mint mondjuk a második évad volt. Nagyon érdekel, milyen irányokba fognak elmászkálni. A JJ karakter néha ütögetnivaló, talán kinövi. Meg az ikrek közül a ribancabbik, a neve most nem jut eszembe. Na őt egy szívlapáttal köszönteném, de a testvére aranyos – lábtörlő, akit Effy talán kezelésbe vesz.

Jól indult az új bagázs, már alig várom a csütörtököt a következő adagért. 8/10 mondjuk.

Ladies and gentleman, we have Skins 3x01

Gyerekek, örömhírrel szállok le hozzátok! Mindannyiunk kedvenc brit "tinisorozata", a Skins, újra elkezdődött.

Teljes reboot, minden régi szereplő eltűnt – egyetemre mentek, vagy csak egy másik országba -, egyedül Effy (Kaya Scodelario, 16 éves színész-modell) maradt, akit nagyon szeretünk.



Ha még nem próbáltátok, nem láttátok, akkor itt az ideje! Bár én teljes szívvel ajánlom, és mások is, hogy az első két évadot is megnézzétek, nem veszítetek semmit, ha csak az új részekkel nyittok.

Pécsett

Csütörtökön végre sikerült egy nagyon régi ígéretet beváltani, meglátogattuk Mikivel Gyurit, aki ugye elköltözött még októberben Budapest koszos-büdös városából, hogy egy kicsit jobb legyen neki.

Kora reggel indultunk, hogy ne menjen el az egész nap utazással (három óra lejutni). Útközben befejeztem Bius esszéjét (olvassátok el, annyira remekül jó :D), ezzel el is ment az út nagy része. A maradékon vagy beszélgettünk, vagy aludtunk.

Leérkezve gyorsan megtaláltuk a buszt, ami elvitt minket a Széchenyi térre. Megnyugodtam abban a pillanatban, hogy nem én vagyok a legsutább a világon: Miki a buszvezetőtől kért egy rendes és egy diák jegyet :D Mind a ketten furán néztünk rá.

Gyuri a megállóban várt, egészen jól néz ki, vettünk finom sütiket és elhaladtunk a Györgylakhoz.

Útközben megtudtam egy érdekes dolgot Pécsről. Olyan módon előrehaladtak a szemétkezelésben, hogy köztereken (utcákon, iskolák környékén, stb.) nem szabad dohányozni. Harmincezer pénzre büntetik azt, aki megpróbálja.

György úrnál diskuráltunk sok mindenről, teáztunk-kávéztunk. Nekem volt egy gépjavítási feladatom, amit nem sikerült megoldanom.

Este hat felé elindultunk a Cella Septichorába, egy síremlék/galériába, ahol Bálint alias Playdog és még pár ember kiállításának megnyitójára. A hely maga elképesztően hangulatos, bár rengeteg, az ember szemébe direkt belevilágító vörös lámpákkal akartak hangulatot csinálni. Ezt nem igazán díjaztuk, de a művészieskedő, „műértő” közönséget sem.

Kis álldogálás után a társaság összes tagja kiment, hogy ott vodkával öblögessünk, a hideg ellen védekezve. Megismerkedtünk még pár emberrel, Zozival, Zserivel, Deával és Katával. Miután elfogyasztottuk az itókát, elindultunk a Trafikba – ez egy ülős-ivós hely Pécs belvárosában. Kellemes hangulat, idegesítő pincér.

Itt sajnos két részre váltunk. Mi felültünk az emeletre, Zozi, Zseri, Miki, Gyuri és én. Néha felnéztek a többiek is, Bálint leginkább, de gyorsan visszaállt a status quo. Sokat beszélgettünk, jól éreztünk magunkat. Zserivel például egészen kellemesen eldiskuráltam mindenféle dologról. De eljött az este, mindenkinek indult a busza, Gyuri is fáradt volt, így hazamentünk. Másnap reggel pedig hazamentünk.

Visszaolvasva ez nem tűnhet túl érdekesnek, de én remekül éreztem magam, nagyon örültem, hogy megint láttam Gyurit, meg akikkel találkoztam azok nagyon érdekes, aranyos emberek voltak. Remélem hamarost láthatom még őket valamikor.

edit: amúgy abban a hitben voltam egészen péntekig, hogy Zserivel valami más is kezd kialakulni. Aztán pedig tévedtem.

Gyógyszeres tudomások frissítése

Ma eljutottam végre Zuglóba (szeptember óta) az EEG eredményért, ami egyeneságú folyománya lehet a gyógyszerleépítés :)

Bizony, minden rendben az agyammal, íme a holter EEG jelentése, mely poliszomnográfiával készült:

Az éber, nyugalmi aktivitásban mk-t félteke felett a hátsó területeken 8-10 Hz frequenciájú (millió forintos kérdés:frekvencia miért nem jó ide?), 20-40 uV feszülségű alfa hullámok láthatók. Elöl beta dominancia.
Csaknem az egész felvételt végig aludta (hazugság, csomó ideig ébren voltam). Jól szervezett alvás.
Lokális jel, oldalkülönbség, paroxysmális jel a felvétel ideje alatt nem mutatkozott.

Vélemény: Szabályos agyi elektromos tevékenység.

Értitek? Nem vagyok sérültagyú. Hurrá.

Gyógyszerleépítés holnap kezdődik. Két hónapig reggel csak fél tabletta, este egy, aztán 2 hónapig este egy. Utána alvásmegvonásos EEG (nem hazavivős, hehe). És utána? TALÁN ÖRÖKRE MEGSZABADULOK A GYÓGYSZEREK RABSÁGÁTÓL. Örömség.

erős idegzet

Ismét Wilikától lopok, aki szerintem tőből vágja le majd a kezem, de nem baj. Ezt muszáj mindenkinek látnia, hogy aztán átértékelje az ifjú emberekről alkotott véleményét (pl. mégsem olyan rossz az átlag):



Egy percig meredtem a képernyőre utána.

Az iPod tapasztalat

Sziszivel elcseréltem bizonytalan időre a Samsung YP-U3-at, mert az XNJB program olyan hibás viselkedést produkál, amely súlyosan ellehetetleníti a kezelést. Először is, a biztos adatáramlat eddig sem volt hibátlan, sokszor ok nélkül felkiáltott, és nem engedett több számot áttenni. A legújabb verzió pedig nem tudja feldolgozni az iTunes library összes számát, így az összes albumnak csak 4-5 száma szinkronizálható, a többi eltűnt. Mivel én nem pár számot, hanem albumot hallgató ember vagyok, nekem ez nagy baj.

Úgyis motoszkál bennem a gondolat, hogy veszek egy új zöld nanót, előtte kipróbálom, milyen az iPod használók élete.

A legfontosabb megfigyelés, hogy iTunes és iPod két nagyon jó barát, nagyon meglátszik, hogy mind a kettőt úgy tervezték, hogy tökéletesen együttműködjön. Csak rádugtam a gépre a kis Nanót, rögtön előugrott az iTunes, szinkronizáció, adatátvitel, minden, amit csak lehet.

Ha utazásom során zenét hallgatok, és utána rádugom a gépre a játékost, frissíti a gépen lévő számok adatait, hogy hányszor hallgattam, stb. ÉS MÉG a last.fm listába is bekerül. Csodálatos.

Podcastot is be lehet állítani úgy, hogy az új adás automatikusan rákerüljön. Gombapresszót hallgatok most már mókás fejjel (warning: tömegközlekedésen nem ajánlott, többször csak nagy nehézségek árán nem röhögtem fel hangosan. Több utas kérdően nézte, mitől virult a fejem, mint egy töknek :).

Egyedül az 1 gigabájtos limit zavar, de majd ha lesz egy szép saját, tervek szerint 16 GB-os, ez már nem jelent korlátot zenei életemben. Hiszen az, hogy egy ilyen kis ketyerét én is veszek, már nem kétséges.

Cselekedtem hamarian

Ha ollót láttok, ne hagyjátok, hogy agyatok azt gondolja: „Levághatnám a hajam könnyen, nem lehet belőle baj!”

Én hagytam, szerencsére tényleg nem lett belőle baj. Egy tincs elől rövidebb, mint a hajam komplexumának összessége, de még össze lehet fogni.

Jobb lett nekem.

Retrospektív rádióstelefon bemutató

Wilika hozzászólása után elgondoltam, hogy ismét írok egy telefonos posztot, bemutatva az összes telefonos mérföldkövemet.

A legelső telefont még általános hatodikban kaptam, az osztályban először. Akkor még nem rohangált mindenki ilyen „csodaketyerével”, elég nagy látványosság volt:



Ma már elég viccesnek tűnő, kétsoros monokróm kijelzős csodám volt, de nagyon szerettem. Alcatel One Touch Club. Elég sokáig megtartottam, szeretgettem. Sajnos rég eltűnt, csak mostanában kezdek nosztalgikus lenni (3650-et nem dobom ki, vitrinbe vele).

Őt követte, ha jól emlékszem, az ikonikus Nokia 3210.



Ennél robosztusabb, többet kibíró telefonom szerintem nem volt. Ma már nem gyártanak ennyi ütéstől, dobástól, stb. ketté nem törő mobilt. Emlékszem, Tatán táborban már azzal szórakoztam, hogy lendületből végigcsúsztattam a fa padlón, hogy aztán az ajtóléccel (mi a pontos kifejezés a lenti izének? most pont nem ugrik be) találkozva egy gyönyörű pattanóívet járjon be… szép idők.

Őt egy rövid ideig csaltam egy Motorolával, amin a rádiózás lehetősége volt az, ami beindította a nyálelválasztásom. Aztán rájöttem, hogy az egész rendszere unszimpatikus, és ifjú bolond módjára, tudatos emberi viselkedés helyett – visszaviszem, hogy rendesen szétszedjék, stb. – inkább szétvertük a húgommal a kertben egy KAPÁVAL.

Ő volt a telefon, v2288, kotonba húzva (alaptartozék):



A fiaskó után visszatértem a 3210-esemhez egy kis időre, hogy aztán újra lecseréljem, most már végleg, egy 3310-esre. Hatalmas képernyő, csodálatos pixelarány. Kicsiny geek lelkem egészen megkedvelte a technika csodáját.



Egészen 2003 decemberéig tartott kapcsolatunk, akkor jött ki a csodálatos 3650-es. Symbian rendszer, SZÍNES KÉPERNYŐ, KAMERA (ezek, ha jól emlékszem, még csak akkor kezdtek terjedni. VGA kamera? 640x480-as felbontás? Bluetooth? Úri mulatságok). Akarom, akarom, apu, vegyük meg! Karácsonyi ajándékom volt ő. Ahogy lentebb írtam, szerettem és dédelgettem.



És most pedig 6300 lapul zsebemben, amit elég rövid idő alatt megkedveltem, de nem volt meg az a rush, az izgatott, minden részletet felfedező hatása rám, mint régebbi telefonjaim voltak. Ez egy hűvös, professzionális kapcsolat, amely az új szerelem fellobbanásáig tart (:

Az írás elkészítésében nagy segítséget nyújtott a telefonguru.hu, ahol minden eddig kiadott telefon adatát és képét meg lehet találni, még azokat is, melyen már a gyártó honlapján sincsenek meg.