kedd, január 27, 2009

bypass the system

Ma sikeresen beregisztráltam az amerikai iTunes Storeba, így élnek azok a kedves kis dolgok, amik ehhez kötöttek.

Vásárolni még nem vásároltam, egyelőre nincs is miből, de ami inkább érdekelt, az a Genius – zeneszámokat pakol egymás mellé az első kiválasztott hangulatát, stílusát alapul véve. Eddig nagyon jó kis playlistek jöttek ki. Ha még vásárolni is tudnék, egyből nézhetném, milyen egyéb, számomra ismeretlen számokat dob ki, amit ugye rögvest be is zsákolhatok.

Na, de alant a process, ha valakit érint:

iTunes megnyit, onnan Store. App Storeból kiválasztasz egy tetszőleges ingyenes programot (nem kell, hogy iPhone/Touchod legyen), ráklakkolsz a Get gombra. Kijön a regisztrációs ablak. Payment method none, címnek keresel Google Mapsen egy pizzériát (San Diego pizza), és bemásolod a címét jól.

Kb. ennyi, regisztrált vagy. Még egy megerősítőlevelet küldenek, onnantól kezdve boldogság.

Success!



Időtlen idők óta most látom újra ezt a feliratot. Szeretném megköszönni édesanyámnak és a Mark all as read gombnak a segítséget.

Most pedig letöltöm a Windows 7 bétát, és felnyomom BootCamppel. Vagyis holnap nyomom fel, mert most alvás – vár újra a munka!

és egy megkésett kritikaféleség

Skinsre visszatérve… az első rész kellemes volt, a hangsúly az új szereplők bemutatásán volt, a történetből csak nagyon keveset villantottak (bár látszik, hogy Freddie és Cook között még bajok lesznek Effy miatt, no meg Naomi is érdekes).

Mivel ezek elsőévesek, gondolom kevésbé lesz sötét, mint mondjuk a második évad volt. Nagyon érdekel, milyen irányokba fognak elmászkálni. A JJ karakter néha ütögetnivaló, talán kinövi. Meg az ikrek közül a ribancabbik, a neve most nem jut eszembe. Na őt egy szívlapáttal köszönteném, de a testvére aranyos – lábtörlő, akit Effy talán kezelésbe vesz.

Jól indult az új bagázs, már alig várom a csütörtököt a következő adagért. 8/10 mondjuk.

hétfő, január 26, 2009

Ladies and gentleman, we have Skins 3x01

Gyerekek, örömhírrel szállok le hozzátok! Mindannyiunk kedvenc brit "tinisorozata", a Skins, újra elkezdődött.

Teljes reboot, minden régi szereplő eltűnt – egyetemre mentek, vagy csak egy másik országba -, egyedül Effy (Kaya Scodelario, 16 éves színész-modell) maradt, akit nagyon szeretünk.



Ha még nem próbáltátok, nem láttátok, akkor itt az ideje! Bár én teljes szívvel ajánlom, és mások is, hogy az első két évadot is megnézzétek, nem veszítetek semmit, ha csak az új részekkel nyittok.

szombat, január 24, 2009

Pécsett

Csütörtökön végre sikerült egy nagyon régi ígéretet beváltani, meglátogattuk Mikivel Gyurit, aki ugye elköltözött még októberben Budapest koszos-büdös városából, hogy egy kicsit jobb legyen neki.

Kora reggel indultunk, hogy ne menjen el az egész nap utazással (három óra lejutni). Útközben befejeztem Bius esszéjét (olvassátok el, annyira remekül jó :D), ezzel el is ment az út nagy része. A maradékon vagy beszélgettünk, vagy aludtunk.

Leérkezve gyorsan megtaláltuk a buszt, ami elvitt minket a Széchenyi térre. Megnyugodtam abban a pillanatban, hogy nem én vagyok a legsutább a világon: Miki a buszvezetőtől kért egy rendes és egy diák jegyet :D Mind a ketten furán néztünk rá.

Gyuri a megállóban várt, egészen jól néz ki, vettünk finom sütiket és elhaladtunk a Györgylakhoz.

Útközben megtudtam egy érdekes dolgot Pécsről. Olyan módon előrehaladtak a szemétkezelésben, hogy köztereken (utcákon, iskolák környékén, stb.) nem szabad dohányozni. Harmincezer pénzre büntetik azt, aki megpróbálja.

György úrnál diskuráltunk sok mindenről, teáztunk-kávéztunk. Nekem volt egy gépjavítási feladatom, amit nem sikerült megoldanom.

Este hat felé elindultunk a Cella Septichorába, egy síremlék/galériába, ahol Bálint alias Playdog és még pár ember kiállításának megnyitójára. A hely maga elképesztően hangulatos, bár rengeteg, az ember szemébe direkt belevilágító vörös lámpákkal akartak hangulatot csinálni. Ezt nem igazán díjaztuk, de a művészieskedő, „műértő” közönséget sem.

Kis álldogálás után a társaság összes tagja kiment, hogy ott vodkával öblögessünk, a hideg ellen védekezve. Megismerkedtünk még pár emberrel, Zozival, Zserivel, Deával és Katával. Miután elfogyasztottuk az itókát, elindultunk a Trafikba – ez egy ülős-ivós hely Pécs belvárosában. Kellemes hangulat, idegesítő pincér.

Itt sajnos két részre váltunk. Mi felültünk az emeletre, Zozi, Zseri, Miki, Gyuri és én. Néha felnéztek a többiek is, Bálint leginkább, de gyorsan visszaállt a status quo. Sokat beszélgettünk, jól éreztünk magunkat. Zserivel például egészen kellemesen eldiskuráltam mindenféle dologról. De eljött az este, mindenkinek indult a busza, Gyuri is fáradt volt, így hazamentünk. Másnap reggel pedig hazamentünk.

Visszaolvasva ez nem tűnhet túl érdekesnek, de én remekül éreztem magam, nagyon örültem, hogy megint láttam Gyurit, meg akikkel találkoztam azok nagyon érdekes, aranyos emberek voltak. Remélem hamarost láthatom még őket valamikor.

edit: amúgy abban a hitben voltam egészen péntekig, hogy Zserivel valami más is kezd kialakulni. Aztán pedig tévedtem.

szerda, január 21, 2009

Gyógyszeres tudomások frissítése

Ma eljutottam végre Zuglóba (szeptember óta) az EEG eredményért, ami egyeneságú folyománya lehet a gyógyszerleépítés :)

Bizony, minden rendben az agyammal, íme a holter EEG jelentése, mely poliszomnográfiával készült:

Az éber, nyugalmi aktivitásban mk-t félteke felett a hátsó területeken 8-10 Hz frequenciájú (millió forintos kérdés:frekvencia miért nem jó ide?), 20-40 uV feszülségű alfa hullámok láthatók. Elöl beta dominancia.
Csaknem az egész felvételt végig aludta (hazugság, csomó ideig ébren voltam). Jól szervezett alvás.
Lokális jel, oldalkülönbség, paroxysmális jel a felvétel ideje alatt nem mutatkozott.

Vélemény: Szabályos agyi elektromos tevékenység.

Értitek? Nem vagyok sérültagyú. Hurrá.

Gyógyszerleépítés holnap kezdődik. Két hónapig reggel csak fél tabletta, este egy, aztán 2 hónapig este egy. Utána alvásmegvonásos EEG (nem hazavivős, hehe). És utána? TALÁN ÖRÖKRE MEGSZABADULOK A GYÓGYSZEREK RABSÁGÁTÓL. Örömség.

erős idegzet

Ismét Wilikától lopok, aki szerintem tőből vágja le majd a kezem, de nem baj. Ezt muszáj mindenkinek látnia, hogy aztán átértékelje az ifjú emberekről alkotott véleményét (pl. mégsem olyan rossz az átlag):



Egy percig meredtem a képernyőre utána.

Az iPod tapasztalat

Sziszivel elcseréltem bizonytalan időre a Samsung YP-U3-at, mert az XNJB program olyan hibás viselkedést produkál, amely súlyosan ellehetetleníti a kezelést. Először is, a biztos adatáramlat eddig sem volt hibátlan, sokszor ok nélkül felkiáltott, és nem engedett több számot áttenni. A legújabb verzió pedig nem tudja feldolgozni az iTunes library összes számát, így az összes albumnak csak 4-5 száma szinkronizálható, a többi eltűnt. Mivel én nem pár számot, hanem albumot hallgató ember vagyok, nekem ez nagy baj.

Úgyis motoszkál bennem a gondolat, hogy veszek egy új zöld nanót, előtte kipróbálom, milyen az iPod használók élete.

A legfontosabb megfigyelés, hogy iTunes és iPod két nagyon jó barát, nagyon meglátszik, hogy mind a kettőt úgy tervezték, hogy tökéletesen együttműködjön. Csak rádugtam a gépre a kis Nanót, rögtön előugrott az iTunes, szinkronizáció, adatátvitel, minden, amit csak lehet.

Ha utazásom során zenét hallgatok, és utána rádugom a gépre a játékost, frissíti a gépen lévő számok adatait, hogy hányszor hallgattam, stb. ÉS MÉG a last.fm listába is bekerül. Csodálatos.

Podcastot is be lehet állítani úgy, hogy az új adás automatikusan rákerüljön. Gombapresszót hallgatok most már mókás fejjel (warning: tömegközlekedésen nem ajánlott, többször csak nagy nehézségek árán nem röhögtem fel hangosan. Több utas kérdően nézte, mitől virult a fejem, mint egy töknek :).

Egyedül az 1 gigabájtos limit zavar, de majd ha lesz egy szép saját, tervek szerint 16 GB-os, ez már nem jelent korlátot zenei életemben. Hiszen az, hogy egy ilyen kis ketyerét én is veszek, már nem kétséges.

Cselekedtem hamarian

Ha ollót láttok, ne hagyjátok, hogy agyatok azt gondolja: „Levághatnám a hajam könnyen, nem lehet belőle baj!”

Én hagytam, szerencsére tényleg nem lett belőle baj. Egy tincs elől rövidebb, mint a hajam komplexumának összessége, de még össze lehet fogni.

Jobb lett nekem.

Retrospektív rádióstelefon bemutató

Wilika hozzászólása után elgondoltam, hogy ismét írok egy telefonos posztot, bemutatva az összes telefonos mérföldkövemet.

A legelső telefont még általános hatodikban kaptam, az osztályban először. Akkor még nem rohangált mindenki ilyen „csodaketyerével”, elég nagy látványosság volt:



Ma már elég viccesnek tűnő, kétsoros monokróm kijelzős csodám volt, de nagyon szerettem. Alcatel One Touch Club. Elég sokáig megtartottam, szeretgettem. Sajnos rég eltűnt, csak mostanában kezdek nosztalgikus lenni (3650-et nem dobom ki, vitrinbe vele).

Őt követte, ha jól emlékszem, az ikonikus Nokia 3210.



Ennél robosztusabb, többet kibíró telefonom szerintem nem volt. Ma már nem gyártanak ennyi ütéstől, dobástól, stb. ketté nem törő mobilt. Emlékszem, Tatán táborban már azzal szórakoztam, hogy lendületből végigcsúsztattam a fa padlón, hogy aztán az ajtóléccel (mi a pontos kifejezés a lenti izének? most pont nem ugrik be) találkozva egy gyönyörű pattanóívet járjon be… szép idők.

Őt egy rövid ideig csaltam egy Motorolával, amin a rádiózás lehetősége volt az, ami beindította a nyálelválasztásom. Aztán rájöttem, hogy az egész rendszere unszimpatikus, és ifjú bolond módjára, tudatos emberi viselkedés helyett – visszaviszem, hogy rendesen szétszedjék, stb. – inkább szétvertük a húgommal a kertben egy KAPÁVAL.

Ő volt a telefon, v2288, kotonba húzva (alaptartozék):



A fiaskó után visszatértem a 3210-esemhez egy kis időre, hogy aztán újra lecseréljem, most már végleg, egy 3310-esre. Hatalmas képernyő, csodálatos pixelarány. Kicsiny geek lelkem egészen megkedvelte a technika csodáját.



Egészen 2003 decemberéig tartott kapcsolatunk, akkor jött ki a csodálatos 3650-es. Symbian rendszer, SZÍNES KÉPERNYŐ, KAMERA (ezek, ha jól emlékszem, még csak akkor kezdtek terjedni. VGA kamera? 640x480-as felbontás? Bluetooth? Úri mulatságok). Akarom, akarom, apu, vegyük meg! Karácsonyi ajándékom volt ő. Ahogy lentebb írtam, szerettem és dédelgettem.



És most pedig 6300 lapul zsebemben, amit elég rövid idő alatt megkedveltem, de nem volt meg az a rush, az izgatott, minden részletet felfedező hatása rám, mint régebbi telefonjaim voltak. Ez egy hűvös, professzionális kapcsolat, amely az új szerelem fellobbanásáig tart (:

Az írás elkészítésében nagy segítséget nyújtott a telefonguru.hu, ahol minden eddig kiadott telefon adatát és képét meg lehet találni, még azokat is, melyen már a gyártó honlapján sincsenek meg.

kedd, január 20, 2009

Betegen update

Péntekig táppénz (first of my LIFE (:), addig sok pihenés és jólét. Dőzsölés. Olvasás, esetleg egy kis segítségnyújtó esszéírás.

Ha valakinek van valami jó forrása (ami nem Wikipédia) polgári engedetlenségről, esetleg saját beszámolót tud adni a magyar passzív "ellenállásról", annak örülnék.

Amíg beteg vagyok, legalább az összes betegségem elintézem. Szerdán Zugló, EEG lelet (szeptember óta vár rám – szar ember vagyok), kedden pedig elintézek egy gégészetet, egyéb gégészeti gondok miatt.

Egy a gonoszság. Pont akkor lettem beteg (péntek), amikor újra nyeregbe pattantam volna, mert már nem mínuszok vannak, eltekertem volna Pirossal a Toldiba (nem voltam mióta újra kinyitotta kapuit, pedig fogadalmat tettünk Ágóval, hogy odamegyünk jól), iszogatni valamit, ismerkedni a bringás-futáros szubkultúra tagjaival, erre ez van. MEKKORA SZOPÁS.

Nem baj, annál édesebb lesz hétfőn bevetni magam a sűrűjébe.

No meg… lassan kifizetem a MacBookot, így elkezdhetek gondolkodni a következő nagyobb terven, egy olyanon, ami már réges rég motoszkál bennem: a FIXI. Bizony, építek (építtetek, kerékfűzést és satöbbit a profikra hagyom – de annyit próbálok tanulni, amennyit lehet) egy saját örökhajtányt! Ááá, elképesztően csodás érzés lesz. Csak lenne már március. Bár február is jó, hiszen akkor derül ki, hogy saját, önálló lábra állok-e. És ha már dátum: JANUÁR 31 QUIMBY KONCERT A HAJÓN AMIRE MÁR JEGYEM IS VAN. Remélem Ágónak meg Nikinek is. Ha nem, morcos ork leszek.

Jaj, és még valami. Két levelet is kaptam. Egyik a Vodafonetól jött, már megijedtem, hogy máris számláznak, de csak egy üres csekket kaptam, biztonság kedvéért. Fuck you.
És a másik életem első ADÓBEVALLÁSA! Hát, úgy érzem, hogy mostantól nemcsak érzem, hogy a felnőtt világ része vagyok, hanem bürokratikus szinten is bizonyságot nyert. Hurréj for me. Adózok, hogy nektek legyen jólét, ingyenélő söpredék :P Meg nekem bringaút, remélem.

szombat, január 17, 2009

Betegen

Hihetetlen. Egész télen, a mínusz akárhány fokokban vékony zekében és nadrágban sem kaptam el semmilyen borzalmat, még csak nem is fáztam, erre jön az enyhülés, és lebetegszem. Megfázás és torokgyulladás egyszerre…

Itthon tengődöm egy most elkészült zöldséglevessel, mert szilárdat csak kínok által tudok lenyelni.

vasárnap, január 11, 2009

a mai nap legviccesebb dolga

diggen futottam bele ebbe a kis szösszenetbe. Angolul van, nem fordítom le. Elvenne az élvezetéből. Húsz perce vinnyogok :D

Amazon.comon, egy The Secret nevű könyv bemutatása:

Please allow me to share with you how "The Secret" changed my life and in a very real and substantive way allowed me to overcome a severe crisis in my personal life. It is well known that the premise of "The Secret" is the science of attracting the things in life that you desire and need and in removing from your life those things that you don't want. Before finding this book, I knew nothing of these principles, the process of positive visualization, and had actually engaged in reckless behaviors to the point of endangering my own life and wellbeing.
At age 36, I found myself in a medium security prison serving 3-5 years for destruction of government property and public intoxication. This was stiff punishment for drunkenly defecating in a mailbox but as the judge pointed out, this was my third conviction for the exact same crime. I obviously had an alcohol problem and a deep and intense disrespect for the postal system, but even more importantly I was ignoring the very fabric of our metaphysical reality and inviting destructive influences into my life.
My fourth day in prison was the first day that I was allowed in general population and while in the recreation yard I was approached by a prisoner named Marcus who calmly informed me that as a new prisoner I had been purchased by him for three packs of Winston cigarettes and 8 ounces of Pruno (prison wine). Marcus elaborated further that I could expect to be raped by him on a daily basis and that I had pretty eyes.
Needless to say, I was deeply shocked that my life had sunk to this level. Although I've never been homophobic I was discovering that I was very rape phobic and dismayed by my overall personal street value of roughly $15. I returned to my cell and sat very quietly, searching myself for answers on how I could improve my life and distance myself from harmful outside influences. At that point, in what I consider to be a miraculous moment, my cell mate Jim Norton informed me that he knew about the Marcus situation and that he had something that could solve my problems. He handed me a copy of "The Secret". Normally I wouldn't have turned to a self help book to resolve such a severe and immediate threat but I literally didn't have any other available alternatives. I immediately opened the book and began to read.
The first few chapters deal with the essence of something called the "Law of Attraction" in which a primal universal force is available to us and can be harnessed for the betterment of our lives. The theoretical nature of the first few chapters wasn't exactly putting me at peace. In fact, I had never meditated and had great difficulty with closing out the chaotic noises of the prison and visualizing the positive changes that I so dearly needed. It was when I reached Chapter 6 "The Secret to Relationships" that I realized how this book could help me distance myself from Marcus and his negative intentions. Starting with chapter six there was a cavity carved into the book and in that cavity was a prison shiv. This particular shiv was a toothbrush with a handle that had been repeatedly melted and ground into a razor sharp point.
The next day in the exercise yard I carried "The Secret" with me and when Marcus approached me I opened the book and stabbed him in the neck. The next eight weeks in solitary confinement provided ample time to practice positive visualization and the 16 hours per day of absolute darkness made visualization about the only thing that I actually could do. I'm not sure that everybody's life will be changed in such a dramatic way by this book but I'm very thankful to have found it and will continue to recommend it heartily.


És ami durva, hogy még utána is jöttek hozzászólások. A leggyönyörűbbet kiemelném:

It would appear the world enjoys playing a sick game of irony. I recently discovered this wonderful piece of literature after the death of someone very close to me, my brother. Why is this important to comment on you may ask. Well my brother's name was Marcus Craig the same Marcus you mention in this horrific tale. Although, you probably knew him better then I ever did, I am shocked to see the description of his death so carelessly described. Marcus was a good man, if not misunderstood. He stood up generally for what he believed in and as you are aware was openly homosexual. It would appear to me that my brother Marcus is no more then a man punished for accepting himself as a homosexual. Marcus was murdered simply because his free time activities involved showing compassion and care for another male in a romantic way. Someday somehow I will have my vengeance.

szombat, január 10, 2009

Teljes Telefoncsere Terv

Akik személyesen ismernek, tudják, hogy milyen remek telefonom volt. Egy öt éves 3650, melyet csak a jóindulat és a cellux tartotta össze. Talán nem tett neki jót, hogy vagy százszor a földre ejtettem. Így néz ki a drága:



Amikor megvettem ezt a telefont, 2003 decemberében, akkor még egy nagyonis modern telefon volt. A Symbian rendszer második hírnöke, kamera. Kicsit furák voltak a gombjai, nagyon sok embernek nem tetszett, nekem nagyon a szívemhez nőtt. Kis ufó-kinézete van, heftje is rendben van, lehetett érezni, ha a zsebemben van.

Mindennek megvan az árnyoldala. Szerencsétlen telefonom vezetékei megkoptak idővel, és manapság gyakran eljátssza, hogy csak úgy kikapcsol, mert unatkozik. Persze általában pontosan akkor, amikor egy fontos hívás jönne (pl. Arribából, hogy MEGINT ELALUDTÁL – mostanság volt, egy hetes szabadságom után, hogy nagy botoran nem telefonáltam, hogy mikor dolgozom másnap, és tízre kellett volna bent lennem. Én azt hittem, ötre. Felkelek elégedetten 2-kor, telefont nem láttam, hogy kikapcsolva hever valahol. GMailt megnyitom, 200 pontos üzenet piheg sunyin: „10-RE KELLETT VOLNA JÖNNÖD!!!”. Leizzadok, stb. telefon bekapcsol. 16 nem fogadott hívás, plusz a többiektől is egy-kettő. Na, ilyen mókás helyzeteket teremtett). Így, ezt a bizonytalanságot megelégelve elég hamari módon úgy döntöttem, hogy telefont és előfizetést is veszek, hisz mostanság pont olyan jó az anyagi helyzetem, hogy ezek mind sikerüljenek (irónia – MacBookot nyögöm, édes teher).

Régóta szemeztem a 6300-val, bár jobb lett volna, ha annak az i-s változatát szerzem meg, wifivel, de túlélem. Előfizetéssel együtt tízezer, akkor jó. Betértem a Vodafonehoz, és megkötöttem a szerződést. Egyet sajnálok, hogy a lány bontotta ki először a telefonom, hogy ellenőrizze, működik-e. Geekségem itt mutatkozik meg.



Szép telefon, jó telefon. Tetszik. Egyedül az zavar, hogy az iSync, ami a 3650-nel remekül funkcionált (naptár- és telefonkönyv-bejegyzéseket mentett el, aztán töltött vissza), ezzel már nem volt képes kapcsolatba lépni, így megint kézzel másolgathatom az összes számot. De legalább van headsetem, bringára, hands-free operáláshoz.



Üdvözöllek, új telefon – úgyis csak addig leszel meg, amíg nem fussa egy iPhonera :D

Jaj, akiknek még nem szóltam, új számom van. Emilben érdeklődhetnek a cégnél: arrogant[pont]zeo[kukac]gmail[pont]com. Egyelőre a régi is él, de ha lehet, és biztos, hogy el akartok érni, akkor vegyétek igénybe a kikapcsolásbiztos brand new telefont :)

csütörtök, január 08, 2009

Bon Iver: For Emma



Justin Vernon zenéje csodálatos, és egyre csodálatosabb lesz… Találtam egy nagyon jó kis podcastot arra fogékonyaknak: NPR koncertfelvételeket tesz fel. Egyik ezek közül Bon Iveré, naponta biztos, hogy egyszer végighallgatom.

Hallgassatok ti is sok Bon Ivert. Meg Dodost. Meg Animal Collectiveot, Pale Young Gentlement, Quimbyt (kakukktojás) – KONCERT 31-én –, I'm From Barcelonát és sok egyéb kellemes, nyugodt zenét, ami bele lehet borzongani. Pusszancs (:

kedd, január 06, 2009

.

Minden vizsgázónak kéz– és lábtörést. Kelleni fog nekik :)

Két film röviden

Valami Amerika 2:

Jópofa, visszaidézi az előző hangulatát, vicces. Ajánlott pároknak, de haveri köröknek is.

Rocknrolla:

Nem írom le magyar címét. Guy Ritchie ismét nyeregben, bár még van egy kis gond, főleg időkezelés terén. Sok lassú menet van a filmben, a sztori sem ragadott magával annyira. Aki szerette a Blöfföt és a Ravasz, az agyat, annak ajánlom. Lányoknak talán nem annyira (:

vasárnap, január 04, 2009

Happier, newer

üdv mindenkinek 2009-ben. Remélem mindenkinek jól telt az ünnep – nekem biztos. radiocafé szilveszter, végre, Merlinben.

Előtte munka 10-ig, nem öröm, bár megoldottuk, hogy menjen gyorsabban. Záráskor mindenkit kirúgtunk a francba, és bezártunk 15 perc alatt. Mocsok volt mindenhol, de ha úgyis én takarítok reggel, ki bánja, ha én nem? Ágostonék bejöttek fél 10 körül, hogy együtt induljunk – jött vele és Nikivel két barátjuk, Norbi és Mami. Norbit rögtön szívembe zártam, hiszem szereti a sigur róst! Ilyen ember rossz már nem lehet. Előttük Fruzs is betért, aki szakított velem, mert csak. Zavart? Nem igazán.

Szóval, zárás és közös indulás, az utcán embertömegek a fagyasztó hideg ellenére. Merlinhez közelítve jajongtunk Ágostonnal, mert ment már a Quimby, pedig arra akartunk menni nagyon. Megrohamoztuk a bejáratot, ahol a baráti kapcsolatokat felhasználva betörtünk a sor legelejére – muha! Onnan futva tettük meg a távot a sátorhoz, és mindenkit fellökve előrenyomultunk. Remek volt! Nagyon hiányzott már, hiszen legutóbb ZP-ben léptek fel, amire még jegy is volt.
Koncert közben egy másik Fruzsival megismerkedtem, koncert végére össze is jöttünk.

A visszaszámlálás hirtelen jött el, boldog új évet kívántunk össze és vissza. Innentől szokásos dolgok, koncertek, táncolás, lazulást, kurva hidegben hazamenés.

A Trafókoncert nagyon jó volt, mindenkit utálok, aki nem jött el. Az új számok nagyon jól szólnak, alig várom, hogy mancsomba kaparintsam a lemezt is.

Mi más? Hát… szerintem most egyelőre ennyi. Biciklizéshez baromi hideg van, bár a tegnapi reggel gyönyörűen tiszta volt.

Ezt a bejegyzést kérésre készítettem, hogy a valakinek ne tanulnia kelljen, hanem ezt a remek írást olvasgatnia (: Pedig pont fordítva lenne jó, nem?!?