szombat, július 25, 2009

Ozomatli koncert a Soundon

Na, erről meg el is feledtem a megemlékezést. Ozomatliékat szeretem, remek zenét tolnak, latinos-pörgős. Keress rá.

Meghívták őket Balatonra is, tudtommal először jártak nálunk. Megy a koncert, jó a hangulat, aztán jön ez:





Igen, a KÖZÖNSÉGBEN. Hatalmas volt.

péntek, július 24, 2009

felvételi 2009

Emelt szintű felvételi követelmény esetén a nyelvvizsgára kapott emelt szintű érettségi nem fogadható el

that's all folks…

szerda, július 22, 2009

PaFe

Erről csak röviden, úgyis nagyon elmaradtam. Múlt évben is remek volt, most is. Sok sok jó koncert, olcsóért. Részeg pánkok, szociáltanulmány. Élmény. Jövőre is, utána is. PaFe az igazi fesztiválérzés.

És ott jött össze Ádám és Livi, én ismerettségemnek köszönhetően. Nagyon örülök nekik és sok boldogságot :) Persze a gyászok harmadik nap reggelén leléptek, mert hideg volt. Kihagyták a Quimby koncertet, ami ismét fantasztikus volt. Magam adomnál kezdett el esni az eső. Égi koreográfia. Katarzis.

Kár, hogy Ágostonék ez évben nem jöttek le vizsgák miatt. Meg úgy bárki, aki kihagyta, sajnálja.

Kajacsata a kajasátorban. Telefontöltés és májkrémes-kenyér evés a Tescoban, Szőke Ciklonok és pizza a Santa Fében. No meg az éjszakák, jó társaságban. 2010, Cseri-parkerdő. Én ott leszek.

Bius

Ez a hír még májusi, szóval egy kicsit tényleg lemaradtam az írással. Vettem egy új bicikligyönyörűdrágaságot magamnak. Ráment a csodára összes félretett pénzem, de bármikor ráülök, nem számít semmit, hogy mennyibe került. Megérte.

Régóta nézegettem a Bikemag-en és a Kerékpárpiacon a hirdetéseket, de egyik sem felelt meg nekem. Abban biztos voltam, hogy váznak valamilyen híresebb nevet szeretnék, így a keresés leszűkült Puchokra és Bianchikra. Néha más is becsúszott, de ezek voltak a vezérvonalak. Azért fontos a váz, mert ebből szeretném megvalósítani a fixiépítési álmaim. Flip-flop kerék hátulra, Vuelta Airline, Micha Pista agy, hasonlók. Ezekre esküdnek a többiek. Meg lefűrészelt kos. Ilyenekre fogom elkölteni a pénzem. És jó lesz. Na de na, vissza a történetre:

Nézegetem, nézegetem, egyszer csak kiugrik egy gyönyörűen összerakott Bianchi. Kicsi az eladónak, így jóárasítjak. Bár tudom, hogy a jó ár még mindig nem az én áram lenne, írok azért, mennyibe is lenne a kicsi. És mekkora. 85 essze, 54 vag 56-os váz. Picinyke és drága. De megkérdezni a válaszlevére, hogy mennyiben gondolkodom és mekkora kéne, mert akad még Bianchi. Nézzem meg, mik vannak még. Vazsuval nekilendültünk, hogy na most akkor megnézzük ott, meg egy csomó más helyen, és úgy döntök.

Nem sikerült. Bementem a Donát utcában egy hatalmas kúiába, és már a hallban rengeteg bicikli fogadott. Mind eladó. Örökség. Nem faggatóztunk. Egyre beljebb haladtunk. Mindenhol bicikli, olyanok, hogy hűha. Aztán megkereste nekem az 58 körüli Bianchit. Szerelem első látásra. Fehér bandázs, koskormány. Össze volt rakva gyönyörűen. Ő az enyém volt. Megbeszéltük az árat, és Bius az enyém lett egy rövid CIB Bankos kitérő után. Közben leomlott az ég. Durván.

Bius bizony, mert mindig is tudtam, hogy következő, saját bringámnak ez lesz a neve egy általam nagyon szerett személy után. És még alliterál is, ami mindig kritérium. Előtte ugye volt Betti, az ellopott.

Mivel Ágoston gépével voltunk, inkább úgy láttam jónak, hogy azt elviszem hozzájuk, aztán HÉV-vel vissza, és onnan megrakás. Útközben úgy eláztunk, hogy öröm volt nézni. Egy HP-s srácnak köszönhetjük, hogy nem álltunk meg ott végleg, mert ő eső ellenére is úgy ment a Pacsirtamezőn, hogy inspiráció. Utánamentünk, felértünk Ágóékhoz. Rövid várakozás után vissza Batyira. Ennél hosszabb HÉV út még nem volt. Felpattantam Biusra, mentem egy pár próbakört, hogy szokjam életem első kosát. Fura, még mindig az, mert nagyon előre kell hajolni fékezéshez.

Azóta mindig, mindenhova vele. Szeretem őt, az enyém. Kicsi Bius :) És milyen szép lesz új kerekekkel, aggyal, minden ilyesmivel.

Képek lesznek, azt hiszem.

Költözés

Bizony, június elsején önálló életre keltem én, így húszéves fejjel. Elköltöztem a, családi fészek néven illetett helyről, ahol azért annyira nem volt jó, így a költözés számomra létszükség volt. Egy ablak kellett nekem és privát szféra. Ezt mind megkaptam amikor összeköltöztem két munkatárssal, Ádámmal és Tomival. Jó kis legénylakás, sörözések, filmnézés. You name it. Képek majd lesznek, ha én úgy döntök.

Bárki be akar térni egy látogatásra, sörfogyasztásra, dumálásra, akármire, most már örömmel és sörömmel várom :)

BalatonSound vs. Arriba

Bizony, ez évben először tradíciót kezdett az Arriba, és megmutatta magát a fesztivál úri közönségének. AKIK IMÁDTÁK A CUCCOST. Két műszak volt, délelőtt és délután. Engem persze délután raktak be, így minden koncert kimaradt. Na jó, egy pár lényegesre eljutottam, de így is több volt az, ami érdekelt volna.

De mindegy, mókának jó volt, és pont elég is. 4 napig dolgozni mint egy ló, 3-4 órás alvásokkal, mert mikor már aludnál jóízűen, a sátor egy szaunára kezd hajazni. No mindegy, nagyon jó élményekkel jöttem el, főleg mert megtaláltam első nap a tutit, a Varga Pincészet sátrát, ahol helyben palackozott és jól lehűtött fröccsöket lehetett jóáron vételezni (Irsai Olivér nyamnyam). Ha nem ittam meg legalább 25-30 üveggel, akkor egyel sem. Fesztiválon mindenki büntetlenül alkoholizálhat.

Az emberek úgy jöttek, mintha éhínség után nyitottunk volna ki. Egymást taposták szinte, hogy kit szolgáljunk ki, törték a plexit, ilyesmi. A legjobb az volt, hogy a rendelések tulajainak egy része eltűnt. Így hiabávalóan üvöltöztem magam halálra. Bár biztosan tetszett az embereknek ez a kiszállítási metódus. Itthon kérték is tőlünk, hogy üvöltözzünk, mint ott. Bah.

Szóval, BalatonSound jó volt, sajna kicsit elverte a rossz idő a fürdőzési lehetőségeket a közepén. Sziget ennél milljószor brutálabb lesz. De ott is ott akarok lenni, mert ingyen belépő ftw. No meg a plusz fizetés.

műtét

haladjunk megfordított időrendi sorrendben, mert miért ne. Itt fekszem a János Kórház fül-orr-gégészet osztályán, két baromi nagy tamponnal az orromban. Levegőt nem kapok. És kellemetlen. Orrom, mint egy krumpli. Erős idegzetűek ld. kép, csak link.

Szóval, bejöttem hétfőn 7-re, mert azt mondta az orvos. Azt is mondhatta volna, hogy nyolctól van betegfelvétel. Egy órát malmoztam el céltalanul. Kinyitott végre a hely, bejelentkeztem.

Kórházban lenni, bemenni nagyon depressziós. Mindenhol, itt is, öreg és beteg, műtött emberek. Lehangoló látvány. Nem baj, kedves nővérkétől megkaptam a szobámat, ahol még nem volt senki. Most sincs, és kiélvezem, hogy magányban vagyok, nem kell egy krákogó gégemetszett öregúr visszaemlékezéseit hallgatni.

Nem altattak, csak megbökték a fenekem valamilyen csodaszerrel. Pár perc múlva csodás kábulat, és bár végig magamnál voltam, azt hiszem, már nem emlékszem csak nagyon kicsi részletekre. Láthattam például a kikalapált csontdarabot. El is tenném emlékbe, de gondolom már rég a veszélyes hulladékok között piheg. Teletuszkolták az orrom lukait vattával, és visszavittek az ágyba. Innentől jó pár óráig kép ki, kép be. Kajálás, olvasás. Múlik az idő, de lassan. Valahogy elaludtam, de nem bírtam sokáig, nem lehet orrlégzés nélkül aludni – én biztos nem tudok – így már öt óta ébren (ja, a pontos idő 19:58, kedd). Aztán 9-kor csak úgy hazamentem, hogy elhozzam a laptopot, ami egy jó döntés volt. Azóta geekeskedem. Persze wifi nincs, így maradnak a filmek. És az írás. Holnap reggel megyek, a kihúzás külön móka lesz. Az, hogy mind a két orrom egyszerre és ugyanannyi levegőt kapok, hattalmas :)

Ezt már ugye otthonról írom, a kihúzás tényleg NAGYON kellemetlen dolog volt. És nincs házas élet egy hétig, mert az megerőltetés :(

sok írás elé

Na, mivel úgyis csak fekszem nagy semmitevések közepette a kórházban, egyes egyedül szerencsémre, rengeteg időm van, hogy olyasmikről írjak, amik mindig kimennek a fejemből és/vagy az időm kevés. Vagy csak elbaszom céltalan netezésre – ami az én jó szokásom.

No, összesen x darab bejegyzést akarok írni, témákról, amik érdekelnek.

Először is egy kérdés a nagyérdeműtől. Van-e valakinek ismerőse, barátja valamilyen könyvek kiadásával foglalkozó helynél? Kaptam egy barátomtól egy kéziratot, és segíteni szeretnék kiadni. Mert nagyon jó. Előre is köszönet, nagy.

hétfő, július 20, 2009

na

most elindultam a kórházba. remélem orrom csodás alakja megmarad. see you people on the other side.