vasárnap, december 20, 2009

Megvagyok és ti?

Leesett a hó gyönyörű Angliában. Erre mindenki bepánikol, iskola– és munkaszünet, stb. Na jó, ez nem London, hanem észak, de akkor is. Kis puhányok, egy pirinyó hó már katasztrófa. Plusz úgy fáznak -2°-ban, hogy öröm nézni.

Sajnos haza nem megyek, így ez lesz az első karácsony, amint nem nagymamámnál töltünk együtt, mint egy családi egység. Talán a zInternet majd összeköt, ha addig sikerül elmagyaráznom anyámnak a Skypeot.

Mi más, mi más… ú. Új angol nyelvű blog Wordpress motor alá, csak hogy kipróbáljam azt is. Még elég friss, úgyhogy írok bele rendesebben. Olvasgassátok azt is, egy mert más és akarom az olvasó-orgazmust, no meg hogy ti is polírozzátok az ang ol nyelvtudást. Aztán aktívkodjatok, komment és bla bla. Meg itt is, lusta fajzatok!

Létrehoztam a iPhone alapot, amiből !MEGLEPETÉS! iPhone-t akarok venni. Az alapba a mindennapi jattom kerül. Eddig egész jól haladok a célforrás felé, alig várom hogy nekem is legyen jézusfónom.

Egyelőre ennyi. Kérdések?

szombat, december 12, 2009

...

Egy számomra kedves ismerősöm filozófiája a következő: „nem játszunk mi lenne ha-t”. Megtörtént megtörtént, és ezt most már magamévá kell tennem és nem rágni magam, hogy s mint lehetett volna ha pl. nem jövök ki Angliába.
Elbúcsúztam, és most már lassan de biztosan le is zártam. Jót tett ez az egy hét itthon ilyen tekintetben.
If it’s meant to be, it’ll be, ha valaminek úgy kell lennie, akkor úgy lesz. Nagyon remélem, hogy valamikor a jövőben ismét együtt leszünk majd…
Alattam felhőtenger, előttem meg a satöbbi.

Na, de mindenki megfeddett, hogy nem írok semmit, így most kihasználom ezt a két és fél órát, hogy össze-vissza írkáljak.
Most már stabilan van két munkám, egyik a Roundhouseban, egy koncertes mókában (ahol jelenleg cirkusz van, élvezetes), a másik pedig a Scala, szintén koncertes, még ha kissé fapadosabb kivitelben. Mindenhol csaposkodom, amit élvezek, bár szívesen lennék igazi bartender, aki egy füstös krimóban hallgattja az ittas jancsik monológjait. Majd lesz az is.

Ezenfelül Ádámmal megbeszéltük jól, hogy ez évben rendesen megünnepeljük Szent Patrik napját, talán még az is kiderül, hogy ki is volt ő. A terv, ha esetleg bárkinek megtetszik, nyugodtan szóljon, csatlakozzon, a következő: Elmegyünk Dublinba!!! Bizony, a lehető legautentikusabb környezetben isszuk magunkat butára a rengeteg írrel. Ádám átröppen Londonba, hogy onnan kivonatozzunk a smaragd szigetgyönyörbe. És igyunk dicső módon.

Ettem ismét Arriba ételt, ami nagyon nagyon finom még mindig, ittam magyar sört, ami ugye sör. Meg ötven fokos cigánypálinkát, roncsoló hatással. Elbúcsúztattam Christ, aki hazarepült a karácsonyi mindenfélére. Aztán visszajön Budapestre egy kis időre, aztán pedig Szent Pétervárba költözik angolt tanítani. Egy kicsit irigylem, de ha összejön, megyek meglátogatni. Még úgysem voltam Oroszországban.

Aktívan keresem továbbra is álmaim munkáját, ezenfelül továbbtanulásba is belekukkantottam Londonban. Szerintem beadom a jelentkezést és ottmaradok, ha felvesznek. Ha nem, akkor tovább akárhová.

Két hónap után itthon rájöttem, hogy szeretem Budapestet. Gyönyörű város, imádnivaló. Sokan nem értékelik igazán, de tényleg. Európa egyik legszebb városában laktok. Élvezzétek!

Mi más mi más. Jaj, ugye új lakásban vagyok, valószínűleg csinálok majd abból is videós bejárást. Megmutatom mennyire szép emberegyeddel lakom. Meg a macskákat. Spoiler, de hát na. Legalább lesz mit várni :)

hétfő, november 09, 2009

making money aint hard

Ma azért kaptam £20-t, mert megnéztem három reklámot, köztük egy Szigetes, és elmondtam róla a véleményem. Gotta love London.

szombat, november 07, 2009

i’m in the money

Megkaptam végre a fizetéseimet mind a két helyről. Nem annyira sok, mint gondoltam, de kezdésnek elég jó. Még egy munka, és kész a kánaán.

péntek, november 06, 2009

ezek az apró dolgok

ma, október 7-e óta hallottam először a hangját. Csodás élmény volt…

csütörtök, november 05, 2009

Látogatás és hejj

Kb. egy órája búcsúztattam el a Kicsut, aki meglátogatott engemet (meg több embert is, de az most nem számít). Voltunk Hyde parkban, Camdenben ettünk indiait és egyéb mókázások.

Most meg egy Starbucksban, várok Macira, hogy fent legyen. Remélem jön, mert fél óra múlva munka, a Scalában.

Holnap pedig megkapom végre a fizetésem! Egy nagy adagot, remélem :)

hétfő, november 02, 2009

selections #5

Megihletődtem, örüljetek. Nagyon. Az itteni metró, the Tube, és a munka utáni állapotom is ihlette ezt a bambulós-lazulós elektronikát.

Hallgassátok, örvendjetek.

selections #5 - tubing the way home

kép by ettől az embertől.

péntek, október 30, 2009

Catching up

No, kissé elhanyagoltam eme remek közlési formát, de csak azért, mert az internet eléggé gyatra (értsd: 5 percenként szakad), ezért különféle helyeken kell kielégítenem internetfüggőségemet.

Munkaügy eddig jól alakul, már két munkahelyem is. Egyik a nagyon nagy presztízsű Roundhouse, a másik pedig a szintén eléggé ismert Scala. Mind a kettőt imádom, csak az a baj, hogy nagyon ütköznek. Mind a kettő esti meló, de jó lenne egy nappali is. Mondjuk biciklis szendvicsfutár, ha még keresnek.
Az viszont elég rossz, hogy még egyik hely sem fizetett, mert vagy nem volt bankszámlám (már van!) vagy egyéb probléma. Mindegy, érzem, hogy hamar megjön a péééénz. És akkor elkezdhetek érdemben lakást nézni. Mert költöznöm kell, hamarost.

Amúgy minden jóság, nemrég voltam elég jó buliban. Kezdek beépülni a zéletbe.

Ennyi. Kérdésekre nyitott vagyok :)

szerda, október 14, 2009

The Castaways – Liar Liar



Nekem most már egyet jelent az ébredéssel ;) de egy jó szám.

Quimby koncert

Még nem írtam a belátható időn belüli utolsó Quimby koncertélmény katedrálisról. Macival mentem el, a Wigwamban volt. No a srácok kitettek magukért, akik egy felvétel miatt extended szettel készültek. Várjunk, mintha ezt már írtam volna… vagy mi van?

Mindegy, megírom mégegyszer, hogy erről felvétel készült, remélem minél hamarább kiadják dvdn, hogy megkapjan jól. Macival csodálatos volt. A fröccs meg egyre olcsóbb lett a koncert alatt, mélypontot érve el a koncert után. Táncitánci is volt ám, jópofa zenékkel. Élmény, ami megmarad sokáig. Kösz, lány :)

hétfő, október 12, 2009

Egyebek

Bringázok a belvárosban csak úgy, hirtelen felbukkan egy ismerős piros riksa. És igen, a Triáker! Kijöttek 5 kocsival ők is, szerencsét próbálni és ilyenek. Levi ült a kormánynál, megadta a számát. Lehet riksás is leszek.

Éljenek a véletlenek :)

videoblog egy

Unatkoztam, ez lett belőle :)

vasárnap, október 11, 2009

This is Blog number 5 (2)

No, angolszászul beszélőknek imitt egy angol nyelvű, friss blog: http://zeosbrain.blogspot.com/


Próbálom egyszerre frissíteni mind a kettőt. Pusza.

The Próbanap

Pénteken megvolt az első próbanapom London gyönyörűen nagy és borzalmasan bonyolult városában. A Scala nevű venueban voltam, KÖSZÖNÖM BETTI ÉS IBI, minden simán ment. Bementem, megkerestem Lisát, a főnököt, útközben találkoztam Mónival, egy másik magyar lánnyal, és be is osztottak a főpultba. Elején kicsit aggódtam, hogy jól fog-e menni, hiszen csaposként még nem tevénykedtem.


Hál istennek nem volt nagyon nehéz. Az elején még kicsit fura volt, főleg a pénzek meg néhány rendelés megértése, de all-in-all, jó volt. 9-től fél 7-ig voltunk ott, 7 környékén érkeztem haza és ki is dőltem. Nagyon jó móka volt, remélem mehetek még, mert tetszetős meló.

Aztán még talán a Roundhouse is szóba jöhet, már írtam emilt. Illetve még megpróbálok megszerezni egy Apple Store munkát. És akkor lesz pénz, lesz minden :)

egy lány története

No, ez egy full disclosure bejegyzés lesz arról, akitől azt a szomorú búcsút intettem szerdán.


Ugye megvettem a repülőjegyet Sziget után, augusztus akárhanyadikán. Egy ismerősöm segítségével lejutottam a SZIN-re (Szegedi Ifjúsági Napok) dolgozóként. A Magyar Kerékpárosklubnál dolgoztam mint önkéntes. Nagyon kellemes volt, jó hangulat és társaság, koncertek, stb.

A Zöld Szín-téren voltunk egy rakás egyéb nonprofit csoporttal (Greenpeace, Amnesty, Fair Trade és a többi). Rögvest mellettünk az Amnesty. Sajnos teendő nem sok akadt, így mindenki jól összebarátkozott a környéken egymással. Így találkoztam harmadik napon Macival (nektek Dorottya :), aki az Amnestynél „dolgozott”. Gyakorlatilag végig játszottunk, beszélgettünk. Olykor-olykor egy sör is lecsúszott. Rögvest megtetszett a lány, aranyos volt, stb. El is kértem a számát nagy merészen egy jövőbeli budapesti kávézás végett – bár akkor már tudtam, hogy az időm itthon meg van számlálva.

Utolsó este össze-vissza csapongtunk, akkor még külön. Én kikötöttem a Tesco Discon, egy magyarok csinálta zenei istenségen. Indie zenék, stb. Jóság. Nem voltam nagyon ittas, éppenhogy 0 forintra jöttem ki, de gondoltam jó ötlet lenne felhívni Macit, jöjjön és mulassunk együtt.

A végére meg is érkeztek, Ő és Szandi, de sajnos pont az utolsó számra. Mindegy, vége volt és midenki fáradt, úgyhogy leheveredtünk a földre, cigizgetni és iszogatni. Egy elég kellemetlen kopasz pasi elkezdett nyomulni Macira, aki kínjában azt találta ki, hogy mi ketten egy pár vagyunk. Egyik dolog a másikhoz vezetett, első csók és aztán a többi. Nagyon kellemes meglepetés volt. Ezután az este ment ahogy ment, találtunk egy afterpartit meg egy dolgozói bulit is, végig együtt. Aztán összeveszett velem valamin, „szakítottunk” és mindenki ment haza.

Pár nappal később van, immár Budapesten. Próba szerencse, írok neki, hátha van kedve találkozni. Volt. Dolgoztam, de amint végeztem rohantam az Irish Catba. Ott találkoztunk, és szerencsémre nem volt ellenne, hogy további csókok és hasonlók legyenek :)

Aztán ritkásan találkozgattunk, egy héten egyszer :) és minden jól ment. Aztán elkezdett hiányozni, ha nem voltunk együtt. Jött egy hét, mikor a műtétje miatt nem találkoztunk. Majd meg bolondultam. Aztán az utolsó hetemen minden nap találkoztunk, ott aludtam, elképesztően jó pár nap volt. Aztán jött a szerda, könnyek és szomorúságos búcsúzás.

Most pedig a táv nagy, így megegyeztünk, hogy mind a ketten lehetünk mással, de csak módjával :) A lényeg, hogy hiányzik nagyon. That's my story.

péntek, október 09, 2009

két poszt egy áráért

két írás amit a repülőn kotyvasztottam össze, élvezzétek:

I’m on a PLANE

No, repülőn ülök épp és írom ezt a fantasztikus bejegyzést. Időm mint a tenger, kb. másfél óra múlva érek földet. Addig pedig vagy alszom, vagy írok.

És most írós kedvemben vagyok, úgyis van mit, no meg az utóbbi nagy rohanásban elhanyagoltalak titeket. Utolsó két napban annyi mindent intéztem, és annyi emberrel találkoztam, mint egy átlagos hónapban szoktam.

Megvoltak a búcsúbulik is, remek mókák voltak bizony. Arribásokkal megittunk egy sört zárás után, meg még párat, aztán irány a Kuplung, ahol szintén sör, táncolás és ennyi.
A másik pedig szintén Arribában kezdődött, összegyűltünk jó páran, ittuk a finom, habzó sört, és onnan Instant. Az estének egészen meglepő vége lett számomra, de kellemes volt. Kb. 4 körül értem haza. Sajnos akit legjobban szerettem volna ott látni, fogügyi problémák miatt nem tudott eljönni.

Mi egyéb… hát, igazából ennyi. Ha van kérdés, akkor írjatok. Én pedig remélhetőleg hamarosan bejelentkezem az első élményekkel ebből a furcsaaa városból :)

Csak kapjam meg a bringámat egyben.

Elbúcsúzni nagyon rossz volt, főleg attól a valakitől szerda reggel. És hiányzik piszkosul.


Étteremkritika – Vörös postakocsi

Utolsó estémen egy medveszerű lánnyal beültem egy étterembe a Ráday utcán, az étteremek utcáján, a Vörös Postakocsiba. Találomra választott hely volt, alant pedig a benyomások.

Leülünk, várunk egy jó ideig, amikor egy nagyon unott fejű hölgy kihozza az étlapokat. Italrendelés felvétele semmilyen formában. Hamutálat sem sikerült kérnünk. Kiválasztottuk a finomságokat, tatárbeefsteak előételnek, hölgypartnerem egy rakott padlizsános nyammot választott, míg én sült gomolyát salátával. Illetve egy palack 2007-es mátraaljai Pinot Grigio-t.

Sikerült kifáradnia egy pincérnek, felvettük a rendelést és boldogok voltunk. Itt volt az első majdnem-baki. Mivel nem vagyok nagy étteremjáró, ezért egy kicsit meglepett a következő szokás:
Amikor egy palack bort hoznak ki, helyben nyitják ki, a pincér megszagolja a dugót, aztán, felteszem ha párral találkoznak, kitölt a férfinak egy picit, és várja, hogy megkóstólja és rábólintson. No, erre én nem voltam felkészülve, de szerencsére gyorsan kapcsoltam. Ezért dícséret is járt partneremtől.

Megjött az előétel, finomságosság volt. A kenyér pesti toast, nem vészes. Viszont maga a beefsteak, hát az valami fennséges volt. Volt még hozzá kis vaj, paradicsom, uborka, lilahagyma. Minden, mi szem-szájnak ingere. Jól befaltuk. Itt volt az első baki a kiszolgálás részéről. Kihozták a főételt, mert hiszen elkészült. Mi még ettünk volna nyugodtan előételt, de így jártunk. Utána 10 percig szemeztünk a megmaradt tányérral, mire végre elvitték.

Mind a két kaja isteni volt, a sajt finom és omlós, a padlizsán meg meglepő módon finom, egy bolognai szósszal hústalanul. Van valami neve, de már elfeledtem. Majd talán beírja az, aki tudja. Mondjuk mert ott volt. BRÉKING: A SZÓSZ NEVE MILÁNÓI SZÓSZ!

All-in-all, finomat ettünk, de a kiszolgáláson látszott, hogy hamarosan zárnak, ezért sietősen dolgoztak. A legjobb az volt, mikor a pincér elvitte a tányérokat, megnézte, hogy mennyi bor van, aztán kérdés nélkül rátöltött. Akkor már biztos volt, hogy nincs jatt :) Evvan.

Ajánlom? NEM :)

Vörös postakocsi
ráday akárhány
nem ajánlott

Kérem kövessék nyomon étteremajánló kalauzunkat a jövőben is, hogy könnyebb legyen kiválasztani a megfelelő zabáldát – sajnos már csak Londonban. Illetőleg ha tettestársam vállalja, akár Budapesten is :) Aki esetleg fizetne ezért nekem, nekünk, hát hajrá: call.me.zeo[kicsikukac]gmail.com

életjel

minden jó, csak nem igazán jutok nethez. nem éhezem, nem fázom, minden all righty :)
munkám, az még nincs.

pusz

szerda, szeptember 30, 2009

-

Nem írok, mert kismillió dolgot kéne elintéznem, mielőtt megyek. Október 7-én, el innen. A jó hír, hogy esetleg talán van lakhelyem, szóval hurrá.

http://twitter.com/zeo_/status/4459196810

Búcsúbuli most péntek-szombat, MA PEDIG UTOLSÓ MUNKANAP. Szomorkás egy kicsit a hangulatom. Igérem, hogy ha kint leszek, gyakrabban fogok beszámolni, mi hogy és miért :)

Addig is, keresek Nokia 6300-hoz USB kábelt, sürgősen, mert ki kéne kódolnom a telefont, hogy ne kelljen újat venni.

Amúgy pedig minden szép és jó, volt egy kisebb esésem, így a karom most durva. Azonfelül minden élvezet. Most már nagyon várom, hogy menjek. EGY HÉT GYEREKEK, EGY HÉT!

péntek, szeptember 11, 2009

Infarktus

Felébredtem. Üvölteni akartam. Nyöszörgés se jött belőlem. Kitapogattam a
villanykapcsolót. Rám ragadt a lepedő. A fény sem volt igazi. Mintha rám pakoltak volna
valami betontömböt.
Fel akartam állni. Kimenni vizet inni. Megnyugodni. Nem voltam képes rá. Valahogy
kiestem az ágyból. A hányinger fokozódott. Rázott a hideg. Elöntött a forróság. A
fürdőszobáig csak egy méter.
Órákig tartott. Vakítottak a fehér csempék. A víz jó volt.
Szünet.
Feküdtem a linóleumon. Büdös volt. A saját szaromban feküdtem. Be is pisáltam. A
fájdalom csökkent. Megkapaszkodtam a kád szélében. Csúszott a kezem. Felálltam. Nem
én voltam. Minden eltorzult. A méretek, a színek.
Telefon.
– Azt hiszem szívrohamom volt.
Bemondtam a címet. Az ajtóhoz vonszoltam magam. Nem emlékszem, hogy nyitottam
ki.
Emberek jöttek be. Hordágy. Műszeres táska.
– Elvisszük a kórházba!
Tiltakoztam. Így nem. Szarosan, büdösen nem.
– De így. Láttak már ott olyat.
Tiltakoztam. Az egyik megszánt. Besegített a kádba. Leöblítette rólam a mocskot. Nem
szánalomból. Nem akarta a mentőt összeszarozni. Öklendezett. Én is. Kapaszkodtam a
nyakába. Köntösbe csavart. A liftbe nem fért be a hordágy. Kétfelől tartottak.
Sziréna üvöltött. Egy szúrás a karomon.
Szünet.
–- Jobban van?
Hideg, éles, magas hang. Nővér.
– Nem.
Bip bip bip. Meztelenül feküdtem. Katéter, infúzió. Drótok a mellemről a géphez.
– Kórházban van.
Naná, hogy ott. A szívem állt meg, nem az agyam.
– Szólok a doktor úrnak.
Oldalra néztem. Két letakart vénember. Az arcuk zöld.
– Hogy van?
– Remekül.
– Az jó! Infarktusa volt.
– Gondoltam.
– Szerencsére csak kis területet érintett.
Erre mit mondjak? Hurrá? Hallgattam. Sorolta mit ne csináljak.
– Ma még itt marad! Holnap áttesszük egy másik kórterembe.
– Nem maradok.
– Nem kérés volt.
– Azok ott már meghaltak. Nem maradok.
Felültem. Nem ment könnyen.
– Ne csinálja! Nem szabad még!
– Saját felelősségre?
Fiatal doki. Egész jóképű. Sovány, szép szájú. Az arca lüktetett. Nem akart elengedni.
Én kínlódva követeltem. Nem volt választása. A nővér is megsértődött. Kitépte a katétert.
Fájt a pöcsöm. Nem vágtam szájon. Kellett volna.
Telefon. Gyertek értem. Már tudták mit történt. Az egyik eljött. Hozott ruhát. Útközben
kiváltotta a tablettákat. A másik kitakarított. Már nem volt büdös. Körülnyüzsögtek. Kaja..
Párna a hátam mögé.
Egy cigire vágytam. Kávéra. Nyugalomra. Rá.


Egy barátom műve. Részlet. Jelenleg kiadót keres. És igen, az egész ilyen baromi jó.

kedd, szeptember 01, 2009

tartalomjegyzék

Igen, ismét fogok írni, hisz összegyűlt egy jó rakat mókás történet és egyéb elbeszélés a tarsolyban. Ilyenek, mint Sziget (sok-sok minden, ha még emlékszem), SZIN és egyéb.

De amit muszáj megosztanom veletek, az előző, kissé kriptikus írás után, hogy október 7-én elhagyom az országot szerencsét kutatni. Londonba megyek egy hátizsákkal, a biciklimmel és ötlettelenül abból a tekintetből, hogy mit fogok tenni vagy hol fogok lakni.

Na jó, túlzás, hisz egy-két munkát már kinéztem magamnak, no meg egy ismerősöm segített összehozni egy emberrel, aki a Roundhouset vezetgeti. Neki már ment a CV, most várom a választ.

Amíg itthon vagyok, bárki meginna velem egy bármit, búcsúzni akarna, írjon :)

Swingin' London here I come baby, yeah.

kedd, augusztus 18, 2009

-

Booking confirmed

Mr ZOARD MANO ANDRESIK is flying on:
Wednesday 07 October

szombat, július 25, 2009

Ozomatli koncert a Soundon

Na, erről meg el is feledtem a megemlékezést. Ozomatliékat szeretem, remek zenét tolnak, latinos-pörgős. Keress rá.

Meghívták őket Balatonra is, tudtommal először jártak nálunk. Megy a koncert, jó a hangulat, aztán jön ez:





Igen, a KÖZÖNSÉGBEN. Hatalmas volt.

péntek, július 24, 2009

felvételi 2009

Emelt szintű felvételi követelmény esetén a nyelvvizsgára kapott emelt szintű érettségi nem fogadható el

that's all folks…

szerda, július 22, 2009

PaFe

Erről csak röviden, úgyis nagyon elmaradtam. Múlt évben is remek volt, most is. Sok sok jó koncert, olcsóért. Részeg pánkok, szociáltanulmány. Élmény. Jövőre is, utána is. PaFe az igazi fesztiválérzés.

És ott jött össze Ádám és Livi, én ismerettségemnek köszönhetően. Nagyon örülök nekik és sok boldogságot :) Persze a gyászok harmadik nap reggelén leléptek, mert hideg volt. Kihagyták a Quimby koncertet, ami ismét fantasztikus volt. Magam adomnál kezdett el esni az eső. Égi koreográfia. Katarzis.

Kár, hogy Ágostonék ez évben nem jöttek le vizsgák miatt. Meg úgy bárki, aki kihagyta, sajnálja.

Kajacsata a kajasátorban. Telefontöltés és májkrémes-kenyér evés a Tescoban, Szőke Ciklonok és pizza a Santa Fében. No meg az éjszakák, jó társaságban. 2010, Cseri-parkerdő. Én ott leszek.

Bius

Ez a hír még májusi, szóval egy kicsit tényleg lemaradtam az írással. Vettem egy új bicikligyönyörűdrágaságot magamnak. Ráment a csodára összes félretett pénzem, de bármikor ráülök, nem számít semmit, hogy mennyibe került. Megérte.

Régóta nézegettem a Bikemag-en és a Kerékpárpiacon a hirdetéseket, de egyik sem felelt meg nekem. Abban biztos voltam, hogy váznak valamilyen híresebb nevet szeretnék, így a keresés leszűkült Puchokra és Bianchikra. Néha más is becsúszott, de ezek voltak a vezérvonalak. Azért fontos a váz, mert ebből szeretném megvalósítani a fixiépítési álmaim. Flip-flop kerék hátulra, Vuelta Airline, Micha Pista agy, hasonlók. Ezekre esküdnek a többiek. Meg lefűrészelt kos. Ilyenekre fogom elkölteni a pénzem. És jó lesz. Na de na, vissza a történetre:

Nézegetem, nézegetem, egyszer csak kiugrik egy gyönyörűen összerakott Bianchi. Kicsi az eladónak, így jóárasítjak. Bár tudom, hogy a jó ár még mindig nem az én áram lenne, írok azért, mennyibe is lenne a kicsi. És mekkora. 85 essze, 54 vag 56-os váz. Picinyke és drága. De megkérdezni a válaszlevére, hogy mennyiben gondolkodom és mekkora kéne, mert akad még Bianchi. Nézzem meg, mik vannak még. Vazsuval nekilendültünk, hogy na most akkor megnézzük ott, meg egy csomó más helyen, és úgy döntök.

Nem sikerült. Bementem a Donát utcában egy hatalmas kúiába, és már a hallban rengeteg bicikli fogadott. Mind eladó. Örökség. Nem faggatóztunk. Egyre beljebb haladtunk. Mindenhol bicikli, olyanok, hogy hűha. Aztán megkereste nekem az 58 körüli Bianchit. Szerelem első látásra. Fehér bandázs, koskormány. Össze volt rakva gyönyörűen. Ő az enyém volt. Megbeszéltük az árat, és Bius az enyém lett egy rövid CIB Bankos kitérő után. Közben leomlott az ég. Durván.

Bius bizony, mert mindig is tudtam, hogy következő, saját bringámnak ez lesz a neve egy általam nagyon szerett személy után. És még alliterál is, ami mindig kritérium. Előtte ugye volt Betti, az ellopott.

Mivel Ágoston gépével voltunk, inkább úgy láttam jónak, hogy azt elviszem hozzájuk, aztán HÉV-vel vissza, és onnan megrakás. Útközben úgy eláztunk, hogy öröm volt nézni. Egy HP-s srácnak köszönhetjük, hogy nem álltunk meg ott végleg, mert ő eső ellenére is úgy ment a Pacsirtamezőn, hogy inspiráció. Utánamentünk, felértünk Ágóékhoz. Rövid várakozás után vissza Batyira. Ennél hosszabb HÉV út még nem volt. Felpattantam Biusra, mentem egy pár próbakört, hogy szokjam életem első kosát. Fura, még mindig az, mert nagyon előre kell hajolni fékezéshez.

Azóta mindig, mindenhova vele. Szeretem őt, az enyém. Kicsi Bius :) És milyen szép lesz új kerekekkel, aggyal, minden ilyesmivel.

Képek lesznek, azt hiszem.

Költözés

Bizony, június elsején önálló életre keltem én, így húszéves fejjel. Elköltöztem a, családi fészek néven illetett helyről, ahol azért annyira nem volt jó, így a költözés számomra létszükség volt. Egy ablak kellett nekem és privát szféra. Ezt mind megkaptam amikor összeköltöztem két munkatárssal, Ádámmal és Tomival. Jó kis legénylakás, sörözések, filmnézés. You name it. Képek majd lesznek, ha én úgy döntök.

Bárki be akar térni egy látogatásra, sörfogyasztásra, dumálásra, akármire, most már örömmel és sörömmel várom :)

BalatonSound vs. Arriba

Bizony, ez évben először tradíciót kezdett az Arriba, és megmutatta magát a fesztivál úri közönségének. AKIK IMÁDTÁK A CUCCOST. Két műszak volt, délelőtt és délután. Engem persze délután raktak be, így minden koncert kimaradt. Na jó, egy pár lényegesre eljutottam, de így is több volt az, ami érdekelt volna.

De mindegy, mókának jó volt, és pont elég is. 4 napig dolgozni mint egy ló, 3-4 órás alvásokkal, mert mikor már aludnál jóízűen, a sátor egy szaunára kezd hajazni. No mindegy, nagyon jó élményekkel jöttem el, főleg mert megtaláltam első nap a tutit, a Varga Pincészet sátrát, ahol helyben palackozott és jól lehűtött fröccsöket lehetett jóáron vételezni (Irsai Olivér nyamnyam). Ha nem ittam meg legalább 25-30 üveggel, akkor egyel sem. Fesztiválon mindenki büntetlenül alkoholizálhat.

Az emberek úgy jöttek, mintha éhínség után nyitottunk volna ki. Egymást taposták szinte, hogy kit szolgáljunk ki, törték a plexit, ilyesmi. A legjobb az volt, hogy a rendelések tulajainak egy része eltűnt. Így hiabávalóan üvöltöztem magam halálra. Bár biztosan tetszett az embereknek ez a kiszállítási metódus. Itthon kérték is tőlünk, hogy üvöltözzünk, mint ott. Bah.

Szóval, BalatonSound jó volt, sajna kicsit elverte a rossz idő a fürdőzési lehetőségeket a közepén. Sziget ennél milljószor brutálabb lesz. De ott is ott akarok lenni, mert ingyen belépő ftw. No meg a plusz fizetés.

műtét

haladjunk megfordított időrendi sorrendben, mert miért ne. Itt fekszem a János Kórház fül-orr-gégészet osztályán, két baromi nagy tamponnal az orromban. Levegőt nem kapok. És kellemetlen. Orrom, mint egy krumpli. Erős idegzetűek ld. kép, csak link.

Szóval, bejöttem hétfőn 7-re, mert azt mondta az orvos. Azt is mondhatta volna, hogy nyolctól van betegfelvétel. Egy órát malmoztam el céltalanul. Kinyitott végre a hely, bejelentkeztem.

Kórházban lenni, bemenni nagyon depressziós. Mindenhol, itt is, öreg és beteg, műtött emberek. Lehangoló látvány. Nem baj, kedves nővérkétől megkaptam a szobámat, ahol még nem volt senki. Most sincs, és kiélvezem, hogy magányban vagyok, nem kell egy krákogó gégemetszett öregúr visszaemlékezéseit hallgatni.

Nem altattak, csak megbökték a fenekem valamilyen csodaszerrel. Pár perc múlva csodás kábulat, és bár végig magamnál voltam, azt hiszem, már nem emlékszem csak nagyon kicsi részletekre. Láthattam például a kikalapált csontdarabot. El is tenném emlékbe, de gondolom már rég a veszélyes hulladékok között piheg. Teletuszkolták az orrom lukait vattával, és visszavittek az ágyba. Innentől jó pár óráig kép ki, kép be. Kajálás, olvasás. Múlik az idő, de lassan. Valahogy elaludtam, de nem bírtam sokáig, nem lehet orrlégzés nélkül aludni – én biztos nem tudok – így már öt óta ébren (ja, a pontos idő 19:58, kedd). Aztán 9-kor csak úgy hazamentem, hogy elhozzam a laptopot, ami egy jó döntés volt. Azóta geekeskedem. Persze wifi nincs, így maradnak a filmek. És az írás. Holnap reggel megyek, a kihúzás külön móka lesz. Az, hogy mind a két orrom egyszerre és ugyanannyi levegőt kapok, hattalmas :)

Ezt már ugye otthonról írom, a kihúzás tényleg NAGYON kellemetlen dolog volt. És nincs házas élet egy hétig, mert az megerőltetés :(

sok írás elé

Na, mivel úgyis csak fekszem nagy semmitevések közepette a kórházban, egyes egyedül szerencsémre, rengeteg időm van, hogy olyasmikről írjak, amik mindig kimennek a fejemből és/vagy az időm kevés. Vagy csak elbaszom céltalan netezésre – ami az én jó szokásom.

No, összesen x darab bejegyzést akarok írni, témákról, amik érdekelnek.

Először is egy kérdés a nagyérdeműtől. Van-e valakinek ismerőse, barátja valamilyen könyvek kiadásával foglalkozó helynél? Kaptam egy barátomtól egy kéziratot, és segíteni szeretnék kiadni. Mert nagyon jó. Előre is köszönet, nagy.

hétfő, július 20, 2009

na

most elindultam a kórházba. remélem orrom csodás alakja megmarad. see you people on the other side.

kedd, június 30, 2009

BKV kérdőív fail

BKV szűkíti a végzettségeket.



Illetve ez is érdekes:



Amúgy meg próbálom elintézni a pótdíj balhét, van nevemen pár olyan, amit nem én csináltam, telefonálok, abban a hitben, hogy bemegyek, lebeszélem, jóság. DE NEM, mert postai úton kell levelet feladni a BKV istenségnek, e-mail véletlenül sem jó, és ott kérvényezni, hogy nézzenek már rá a dolgokra. Várgh.

vasárnap, június 28, 2009

Quimby @ Teátrum, FMH

Nem tudok sokat írni e csodáról, aki nem volt ott, sajnálja nagyon, mert eddigi legjobb koncertélményem volt, ever.

A srácoknak is jót tett, hogy nem fesztiválközegnek játszanak, hanem egy színházban adhatják elő magukat (ezzel a lehetőséggel főleg Livius élt – volt sztorizgatás és egy elég érdekes jazztörténet-bemutató :), elővehettek egy rakás olyan számot, amit általában soha nem játszanak (volt a Legyen vörös. Azt hittem, sokkot kapok). Mari, Taxi, Olé és az egész koncert végén egy nagyon aranyos akusztikus blokk, Viharon túl, szélcsenden innen. Szerencsére ezt egy lány lekamerázta, hogy mindannyian kicsit ott érezhessétek magatokat:



Tibi, Dódi és Livius lejött a színpadról, és az első sor előtt énekeltek, harmonikáztak. Elképesztő volt.



A videókat itt nézhetitek meg.

All in all, életem legjobb koncertje, ülve, bár majdnem felugrottam egy-két számnál, tombolni. Ígérték, hogy tavasszal csinálnak egy hasonló hangulatú turnét, remélem tényleg.

hétfő, június 22, 2009

Bringával, sikkesen

Ha valaki lemaradt volna róla, saccper három hónapja él egy oldal, melyen tetszetősebbnél tetszetősebb bringás lányok (jó, fiúk is, de ők nem mozgatnak meg annyira) képeit láthatja a műértő közönség.

Az oldal a koppenhágai példát követi, ahol annyi, de annyi szépséges biciklis ember van, hogy csak na.

És a népben él az a buta gondolat, hogy a biciklisták mind nemjólkinéző, csatakos emberek, tapinaciban. A négy főszerkesztő ezt cáfolja meg nap nap után.
Egyiküket a Bringázz a Munkába! kampány révén szippantotta be a társaság.

Na, de nézzétek meg a remek képeket:



Ha fényképezős emberek vagytok, ne legyetek restek, csináljatok fényképet, és küldjétek be a chic@rabic.org-ra.

Egyik kedvenc képem pedig Wilikáé, a virágos kosarú lány:



Na, én jó éjt kívánok.

Közszolgálati közlemény: ELADÁS MEG AJÁNDÉK

Szóval, nagytakarítás: rengeteg lapozgatós kalandjáték könyv került elő, és meg akarok szabadulni.

Akinek kell valamilyen, jelentkezzen. Címeket beírni lusta vagyok.

Ugyanitt eladó SPD-SL pedál és hozzá való 46-as cipő. Pedál eléggé karcos állapotban, de megtisztítom becsülettel. Cipőn kicsit elkopva a pedálkattogó izé, de használható és nagyon kényelmes.



vasárnap, június 21, 2009

Rögzített műtéti procedúra

No, elintéztem magamnak a műtétet. 20-án fekszem a kések, lézerek alá, hogy két nap múlva tampontalanul gyógyuljak otthon – ami akkor már nem itthon lesz, hanem ahová költözöm, hehe.

Előtte való hétfőn labor, aztán EKG háziorvosomnál. Főnökök is rábólintottak, így nem akadály, hogy két hétig fogok semmittenni. Vagyis remélem nem, de értitek.

Minden jóbaráttól elvárom, hogy 20 és 21 között meglátogasson vagy legalább egy smst dobjon :)

Múzeumok Éjszakája

Elmúlt 20-a, megvolt sokak számára az éves kultúra adag, kora estétől hajnali kettőig lehetett múzeumokat járni.

A Magyar Kerékpárosklub is megszervezte magának a jót: bringás múzeumtúra volt! Én jelentkeztem túravezetőnek, nagyon jó kis móka volt. Az OSZK-ban kezdtünk, ahol Roskó Gábor bicikligyűjtő embereket rajzolt körbe, de volt ott még sok biciklis témájú könyv, újság kirakva. És a Cycle Chic is kirakott pár képet.

Azt mondjuk hozzá kell fűzni, hogy mikor elindultam, még szakadt az eső, így csurom vizesen érkeztem be a Várba. Mikor indultunk, már szerencsére abbamaradt.

Átgurultunk a Néprajzi Múzeumba, közben kis baleset, láncleesés, ilyenek. Ott egy nagyon jó kiállítást néztem meg a finnekről. Vissza is fogok menni, ha rendesen megnyílt. Mindenkit ösztönzök a behatolásra!

Ott elvoltunk, sokan kaptak ajándék bringás naptárat, mindenki boldog. Szép kellemes átgurulás Vajdahunyad várába a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol egy bortárlaton vettünk részt. A túravezető úr nagyon rendes volt, és képben volt mindennel. Sajnos a kóstolóról lemaradtunk, pedig már szomjas volt a társaság.

Semmi gond, közel a Dürer, ahol zárásig beszélgettünk a hátramaradtakkal. Onnan még egy Szeráj-stop, bendőtömés és haza. Holnap pedig Irie Maffia és stb. Gyertek :)
Illetve mindenkinek köszönöm a remek estét, fántásztikusan éreztem magam.

Képek majd lesznek, ha Boci felteszi.

Realistic Crew: Freedom Eats the Soul

Minél több helyre akarom eljuttatni az információt, miszerint megjelent az új Realistic Crew lemez, és mi több, ingyenes letölthető a cégtől emitt.


A Synchron c. számot már imitt-amott be lehett szerezni (karácsonyi válogatás pl.), az albumot még párszor végighallgatom, aztán mondok véleményt.

Berger Dalma pedig már nem a zenekar tagja, én sajnálom.

Ugyan nem témába vág, de az, hogy a radiocafé kirúgta Bella Leventét, kellemetlen és rossz. Még nem találkoztam az új műsorral, ami helyette van, de biztos nem lesz olyan jó. Levi és Tóth Betti párosa hibátlan volt, de az új lány is helyén volt (Petra, aki csak nemrég van/volt? ott)

csütörtök, június 11, 2009

Orrsövény megferdülés

Régóta fennálló problémám, hogy váltakozó orron keresztül csak nagyon kevés levegő áramlik be. Mostanság meguntam, hogy nem tudok úgy bringázni, hogy ne szájon át vegyem a levegőt, mintha kifulladtam volna, vagy pl. alvásnál orron át nem tudok lélegezni (és ez mások szerint elég hangos alváshoz vezet…).

Elmentem a Szent János Kórházba fül-orr-gégészni (lakóhelyem szerint a Kapás utcaiba mehetek, de ott egyszer jártam ue. problémával, az orvos annyira ellenséges volt, hogy fuckit), ahol a sokkal kedvesebb orvos elmondta, mi a sztájsz: „orrsövény-ferdülése van”.

Megoldása operáció, két nap kórházban, tampon orrban, sok jóság. Aztán kb. 1 hét kényszerpihenő. A közeljövőben tervezett életváltozások miatt inkább hamar túlesnék rajt', szóval amint el tudok szabadulni két hétre, befekszem. Majd megírom, mikor. Látogassatok meg! (:

szerda, június 10, 2009

to-do lista

Na, írni fogok majd, ha eljutok odáig:
Pannónia Fesztivál
WWDC
egyebek
belvárosi feszt.

De most lassan 4 óra, én pedig 6 óra múlva dolgozom. Aludni kéne, anékül meghalok.

hétfő, május 25, 2009

Törölköző

MA VAN A TÖRÖLKÖZŐ NAP! Hordd büszkén.

Amúgy pedig elhagytam az ötszázas mérföldkövet. Hurrá blogolás.

vasárnap, május 24, 2009

gasztroblog: currys csirke

Ismét főztem, ismét Gyuri biztosított egy remek receptet, melyet kipróbáltam egy hálás közönségen.

Indiai konyha, nem bonyolult. Sőt.

Hozzávalók:

  • Csirkemell filé (5-6 emberre sok volt 1,8 kiló)
  • Paradicsom (ökölszabály: egy per ember)
  • Curry
  • Chili
  • Olaj
  • hangulatzene

köretként rizs, basmati a legjobb, legfinomabb rizsfajta.

Budapestieknek ajánlom a Teréz krt. huszonvalamennyi (Arribától Nyugati felé sétálsz, jobb oldalt egy Olay delikát azt hiszem) boltot, ahol mindenféle egzotikum megtalálható (fűszerek tömege, mérhető és zsákos rizs), elképesztő. Ja meg elvihető olívabogyó, stb.

Első lépésként tegyetek fel egy lábast forrni, mert a paradicsomot le kell bőrözni. Kis X-et nyesel az aljára, beletenni a forrásban lévő vízbe, egy kicsit hagyni. Leveszed és hideg vízzel leöntöd, majd leszeded a héjat. Kukába vele.

Csirke kockára, lepirítod. Kis folyadékkal (!!! Tényleg kevés, én túl sokat tettem bele, és elég híg lett, amit liszttel egyensúlyoztunk ki) főzöd, paradicsomot is beledobod és szétnyomkodod. Lefeded a lábast, lassú tűzön főzöd iksz ideig. Legvégén rászórsz curryt, amennyi jól esik – elég sok kell, hogy íze legyen. Chili is hasonló, bár azzal óvatosan, hacsak nem akarod szétégetni a fejed.

Rizs pedig nagyon egyszerű. A legfontosabb basmati rizzsel kapcsolatban, hogy NEM PIRÍTOD. Egyszerűen felöntöd vízzel, forrásig hagyod kis lángon, lefedve főzöd tovább, amíg a víz el nem párolog.

A lányoknak nagyon ízlett, sőt, még egy indiai srác is megdicsérte, főszakács vazze, amire nagyon büszke vagyok.

Pár kép a processzusról (a telefonom kamerája rossz, el kell vinni szervizbe):



kedd, május 19, 2009

ma meg

Kicsi munka, aztán váratlanul tudtam találkozni ismerősökkel. Inkább velük voltam, minthogy belvár gyűlésre mentem volna. Nem bántam meg. Ettem finom tésztát gombás mártással.

És rájöttem, hogy a legnagyobb buli több emberrel együtt lakni, akik kijönnek egymással. No meg a belvárosban lakni.

estemég

Van benne valami gyönyörű, ha éjjel tizenegykor besétálunk a Hotel Intercontinentalba, mert annyira kell mosdózni. És még ránk se szóltak.

Bár meg kell hagyni, elegánsak és kifinomultak voltunk. No meg nagyon angolok :)

vasárnap, május 17, 2009

ez meg az

Tegnap este EXIT fesztivál a Gödörben, ami annyit jelentett, hogy kismillióan voltak, rengeteg ismerős volt ott bizonyosan, akikkel nem találkoztam, bár jó lett volna.

Lakás kérdésben pedig talán, nem elkiabálok, de esetleg június végén, július elején elhagyom lakom, és a Déli környékére költözöm Ádámmal és Tomival. Három külön szobába, természetesen :)

szombat, május 16, 2009

hát hol van

eltűnt a szép kis favicon, pedig eddig működött. Sirassuk együtt, mert már nincs.

Amúgy pedig akkor írok, ha van valami, csak úgy nem. Bár kéne néha elmélyedni valamilyen témában, mert az énblognak limitált a közönsége. Majd utánanézek, hogy milyen fantasztikus témával tudnám szórakoztatni embertársaimat.

Amíg nincs új írás, kövessetek twitteren. El akarom érni a 2009 követőt, mert verseny van :)

hétfő, május 04, 2009

what is wrong?

Azóta, hogy switch követtem el, már nem az első szoftverért fizettem. Kíváncsi lennék, mi ennek az oka. Talán mert minden jó szoftver annyira intuitívan illeszkedik az OS X-hez, annyira streamlineolt a kezelőfelülete? Ki tudja.

vasárnap, május 03, 2009

verseny aftershock

Most meg beteg vagyok, náthás és nagyon köhögős. Meg rossz a közérzet. Holnap meg nem tudok kimenni Quimby koncertre, szóval FUCK.

Strandnyitó alleycat



Harmincadikán kinéztünk Mikivel a Széchényi fürdőhöz az alleycat (illegál bringás verseny a városban. Vagy pontokat kell érinteni, vagy feladatokat megoldani. Ez checkpointos volt) verseny kezdetére. Eredetileg nem akartunk indulni (na jó, én kipróbáltam volna magam, de nem egyedül), de ott találkoztunk a Ninjával (aki hatalmasnagy!), akit szegről-végről ismerek az Arribából (na, milyen jó munkahelyem van vazz') és benevezett minket egy kis rábeszélés után.



Öt fürdőt kellett útba ejteni, ahol egy-egy borítékot kellett begyűjteni. Thermál, Palatinus, Király, Rudas és Gellért. Kitaláltuk ügyesen, hogy erre kéne menni, mert így sorban mindet kipipálhatjuk. Az utolsó feladat egy Budapestet ábrázoló képeslap beszerzése volt, amit Demszky úrnak kellett megcímezni.
Annának köszönöm a segítséget (Gellért), mert ő javasolta, hogy megvehetem helyben az eladótól.

Már a Margitszigeten azt hittem, felrobban a tüdőm és a térdem, de végül célba értem. Sajnos hülye voltam, mert a Kálvin tértől a Körút felé mentem, miközben mehettem volna egyből a Corvintető (cél) felé nyugodtan. Ha így cselekedtem volna, talán előbb is beérek.

Egy necces pillanat volt. Miközben kanyarodtam be – kicsit nagy ívben – a Tetőhöz, majdnem elcsapattam magam egy kocsival, de végül csak a tükrét ütöttem vissza. Itt is hülye voltam, mert előbb le kellett volna adni a papírokat mint beszélgetni :D

Így néztem ki beérkezéskor:



Miki ekkor már rég beért (harmadik lett!), én meg izzadtan, lihegve lettem 11. Azért ahhoz képest, hogy első versenyem, és sok futár ellen pluszban, nem is rossz szerintem. Önbizalmam mindenképpen lett tőle, következő versenyen is simán indulok!
Ninjának pedig ismételten kösz.

Utána koncertezett a Buppa. Voltak Ludditák is. Good times.

A fotókat Matt készítette, itt meg lehet nézni az összeset.

kedd, április 28, 2009

helyesírászen

katt

egy kép estére és befejeztem



Lőve az MK irodában :)

mi a twitter (kopipészt)

Alant egy velős leírás a Twitterről, amit megszerettem mostanság:

Olvastál valahol a twitterről, vagy barátaid győzködnek, hogy próbáld ki? Egészen egyszerű dolog feliratkozni a twitter.com oldalon, de mire is jó a twitter? Ha arra a következtetésre jutsz, hogy nem sok értelme van az egésznek, nem vagy egyedül. Én 2006 óta használom a twitter szolgáltatását, és csak így néhány év próbálkozás után kezdek rádöbbenni, mekkora ereje van ennek az eszköznek, és hogy bizony a twitteren csiripelés nem egy rövid, hamar kifulladó trend lesz.

A sok twitterrel foglalkozó cikket, műsort, lelkes twitterfüggő sztárt követve egyre több résztvevő jelenik meg ebben az izgalmas világban. Ha érdekel, hogy mire, hogyan, mikor, hol és főleg mi a fenének használd a twittert, neked készült ez a poszt.

Essünk túl rajta, próbáljuk meghatározni, miről szól ez a twitter szolgáltatás. A legtöbben a “mikroblogolás” kifejezést szokták használni, rá, hiszen alapvetően blogokhoz hasonlóan jelennek meg twitter oldalunkon a beírt szövegeink, de egy “igazi” bloghoz képest rendkívül leegyszerűsített, “mikro”-rövid formában.

Mit találnak a látogatók egy tipikus blog oldalon? Személyes élményeket és megjegyzéseket, véleményeket és történeteket a gyakran színekkel és képekkel személyre szabott weboldalon. Általában a legújabb bejegyzések kerülnek az oldal tetejére, és a többi cikk visszafele időrendben következik. Gyakran elérhető egy archívum oldal, ahol a korábbi bejegyzéseket lehet olvasni, néha témákba rendezve.

Noha milliók kaptak kedvet a blogolásra, és létrehoztak saját blogot valamelyik szolgáltatónál, előbb-utóbb mindenki felismeri, hogy egy blog folyamatos tartalommal ellátása bizonyos szintű elszántságot, időt, és figyelmet igényel. A blog megjelenésének testreszabása, a cikkek kategorizálása, címkékkel ellátása, képekkel, fotókkal illusztrálása érdekes és örömteli kreatív hobbi tud lenni, de sokan elveszítik a lendületet a sok feladatot látva.

A twitter teljes mértékben lecsupaszítja ezt a folyamatot. Egyetlen dolgunk van: ha bármi gondolatot, élményt meg akarunk osztani az olvasókkal, egy maximálisan 140 betűből álló bejegyzést kell írnunk, megnyomni az elküldés gombot, és kész. Nem kell, és nem is lehet címet, kategóriát fűzni a bejegyzéshez, semmi nyomás nincs rajtunk, hogy bővebben, részletesebben kifejtsük a témát, képeket készítsünk hozzá, vagy épp az olvasók megjegyzéseire reagáljunk. Olyan, mint a kínai instant tészta - gyorsan megvan, és mégis finom!

Az egyszerűség, könnyű használhatóság meglepő módon hatalmas lehetőségeket rejt magában. Gondoljunk egy ceruzára, milyen egyszerű konstrukció, és mégis bármit rajzolhatunk vele! forrás


Bizony. Jó dolog. Regisztrálj, aztán follow @zeo_. Hajrá Twitter!

hétfő, április 27, 2009

bemutatkozik a logó

Mint láthatjátok kreáltam magamnak szép logót. A szín harmonizál az oldal hátterével (ugyanaz), fontnak pedig a csodaszép museo-t választottam (nézzetek meg, hogy milyen gyönyörűen megrajzolt az et (&) jel felül), melynek három súlyát ingyenes letölthetitek.

És íme, ha szeretnél matricát csinálni, magadra ragasztani és örök boldogságban élni, íme:



Elkészítéshez a Pixelmatort használtam, ami egy eléggé kiforrott és jól kezelhető képszerkesztő Mac OS X alá.

Critical Mass és a II. kerületi csillagtúra

Most kapcsolok, hogy nem is írtam a remek eseményről, hiszen már annyian megtették előttem. Jó volt, rengeteg bringás, mindenki boldog.

Amiről viszont szeretnék írni, az az I. II. kerületi csillagtúra! Megszerveztem végre, mert eddig kimaradtunk a nagy össznépi vonulásból. Ezen még kb. 15-20-an voltunk, robogtunk lefelé a Hűvösvölgyi úton a Moszkva térig, ahol csatlakoztunk a III. kerület hatalmaas (1000 fő simán) tömegéhez.

Nagyon kellemes kis túra volt, ősszel remélem még többen leszünk :)

Bel-Buda és a kerékpárosok

Hejhó budai bringáspajtások!

Felhívást intézek minden olyan II., I. kerületi, és úgy általában bel-budai bringás felé, aki szeretné tenni kerületének bringás irányú fejlesztéséért, írjon nekem.
A kezdő lépéseket hamarost megtesszük.

Jaj, és ne feledj belépni a Magyar Kerékpárosklubba is, hiszen egy kis ágacskája vagyunk, mely hamarosan rügyet bont – éljen a költőiség!

Addig is ragmeg :)

blog facelift

Adtam a blognak egy minimálisan megújított kinézetet. Egyik a logó, szép átlátszó, gyönyörű fonttal – és itt mutatkozik be az új alcím –, a másik pedig a két il primo és il secundo eltüntetése.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet egy gyönyörűen megoldott css trükkre, ugyanis eddig a két sarok nem volt átlátszó, hanem a háttérrel harmonizáló színnel volt lefedve (igazából ezt én is csak most vettem észre, vagy amúgy soha), de én megcsináltam teljesen átlátszóra. És így most minden nagyon szép és jó.

Következő lépésben megtanulok teljes CSS-t írni, és saját magamnak csinálok egy layoutot. Majd egyszer.

tom waits speaking

Az előző Wristcutter idézet filmen, hanggal. Előadja Tom Waits.

vasárnap, április 26, 2009

matematika érettségi

aktuális aggódásom tárgya a közelgő érettségi, mert egy pöppet elhanyagoltam a tanulást, így most gőzerővel kell haladni, ha nem akarok jövő évben is csak burritókat tekerni. Mert nem akarok. Pszichológiát akarok tanulni nagyon.

előbukkanás

Az elmúlt négy napot Pécs szép városában töltöttem a PEN-en, ezért nem írtam. Sokat nem akarok a fesztiválról írni, mert aki volt már bármilyenen, az tudja, aki meg nem, az miért nem ment eddig?

Annyi plusz volt az egészben, hogy az egyetemi karok megversengtek jelmezben (is) a rektorságért. Az orvosok zombikká váltak, volt egy PENdorf faluból származó bajor csapat (ők nyertek), bölcsész sith lovagok, és még egy páran, akik nem voltak olyan jók. Na, és ezek a népek egész végig beöltözve járkáltak. Mókás volt :)

Láthattam az ez3kielt, ami elképesztő volt meg a Firewatert, akiknek ez volt az első koncertjük nálunk. Nem hiszem, hogy így gondolták (kezdetben majdhogynem üres volt a sátor), de a közepére már mindenki táncolt, aki arra járt. Utána meg Quimby, ami ugye Quimby :)

Májusban Pannónia Fesztivál. Csipet csapat már szerveződik (MK tagok, mert Ágoston egy tökkelütött, aki nem akar jönni).

Köszönöm Zserinek, hogy szállást és étket nyújtott. Dzsordzsnak meg boldog névnapot megint, utólag :)

péntek, április 17, 2009

wristcutters

Once upon a time there was a crooked tree and a straight tree, and they grew next to each other. And every day the straight tree would look at the crooked tree and he would say, “You’re crooked. You’ve always been crooked and you’ll continue to be crooked.”

“But look at me! Look at me!” said the straight tree. “I’m tall, and I’m straight.”

And one day the lumberjacks came into the forest and looked around, and the manager in charge said, “Cut all the straight trees!”

And that crooked tree is still there to this day, growing strong, and growing strange.

from Wristcutters. Kritika pedig a Filmbuzin. Részemről 9/10, ajánlott.

csütörtök, április 16, 2009

telefonszinkron

Megtaláltam a telefonszinkronizációs megoldást (már a kezdetek kezdetén is meglett volna, mert 2007-es cikk, de én buta voltam):
http://klauskjeldsen.dk/2007/04/20/how-to-isync-a-nokia-6300-on-mac-os-x/

Bizony, kicsi 6300-ám újra szinkronban. Bár ez még sehol sincs az iPhone képességeitől, de majd már csak az újra fogok befizetni.

hétfő, április 13, 2009

Azok a bizonyos képek NightRide ápr. 11.

Wilika volt olyan jó, és megosztotta a résztvevőkkel (meg úgy mindenkivel, aki szeret képeket nézegetni), én pedig rajta keresztül veletek, fanatikus blogolvasókkal, az éjszakai túra képeit.

Szóval ide klattanyjatok, ha akartok látni.

És a kép, melyről írtam (hülye vigyor = a bringázás felhőtlen élvezete):



És egy remek cikket is figyelmetekbe ajánlok a bringázás térhódításáról.

vasárnap, április 12, 2009

Hetes darab nap!

Jaj, kedves fele- és barátaim! Már csak 7 nap van hátra a tavaszi Critical Massig! Örömujjongás, hejehuja :)

Mindenki megjelenésére kötelezően számítok.

NightRide április 11.

Hajj, nemrég értem haza az első NightRideomról, azaz éjszakai bringatúrázásomról. Nagyon kellemes 20+ kilométert tekertem sok jó fej emberrel (Wilika, Zoli BaM-megnyitóról, Péter, stb.). Remélem hamarosan lesz megint, örömmel megyek. Csak ne akkor, amikor dolgozom, mert haza kellett jönnöm korán – pedig még volt két etap :)

AKI NEM BRINGÁZIK, AZ PRÓBÁLJA KI, MERT NAGYON KELLEMES. Biza' :)

Képek lesznek miután Wil feltette. Rólam készült egy nagyon jó (foreshadowing :)

szerda, április 08, 2009

Péterfy Bori is rakja


Bori a biciklin from kerekparosklub on Vimeo.

Bringázz a munkába, pénzválság, stb.

Régen írtam, gyorsan tudatom veletek, mik zajlanak. Vasárnap megnyitottuk a Bringázz a munkába! kampány tavaszi fejezetét egy hatalmas rendezvény keretében a WestEnd előtt. Én mint aktivista-segítőember voltam ott, és remekül éreztem magam.

Három városi túrát vittem le olyan embereknek, akik szeretnek biciklizni, de nem mernek egyedül az úttesten, ahol menni kéne, mert félnek az autósoktól. Mentünk körúton, mert az a legjobb gyakorlóterep, onnan Király, Kazinczy, Wesselényi, stb. Kellemes, bár elég unalmas volt 15-ös átlagtempóban sort zárni. Főleg háromszor.

Viszont ami utána volt, hát az még jobban emelte a nap fényét. László János minden szervezőt meghívott egy jó kis szódázásra a Margitszigetre, ahová nem mindenki jutott le, de akik igen, azokkal remekül éreztem magam. Plusz egyre jobban belefolyok úgy érzem a bringás életbe.
Beléptem a belvárosi részbe, hogy idebent segítsek azon, amin lehet. Megismertem Vivit, Mikit, Derst, László Jánost. Lényeg a lényegben: jó kis nap volt. Jaj, még az almás lánnyal is találkozhattam :)

Aztán, mi más. Jegyem megvan a Pécsi Egyetemi Napokra, szóval biztosan ott leszek, csak egyelőre az a kérdés, hogy miből. Pénzem eléggé soványka (bár legalább már nem tartozom senkinek). Mindegy, megoldjuk. Ha valaki akar pénzért fordíttatni, én vagyok az embere :)

Gyerekek, bringázzatok a munkába kampány van keményen! Aki már biciklizik, az azért, mert sok nyeremény lesz, aki meg nem, az meg azért, mert biciklizni jóság. És lehet stílusosan is, figyeld csak a sikkes bringásokat :)

Ja, és még valami: a ballon beveszi Amerikát! Bizony, Unicumunk már az egyesült államokban is kapható. Nagyok leszünk, biza :) via Uncrate

Most ennyi. Bringázzatok :)

kedd, március 24, 2009

The Visitor (2008)

Soha nem tudok filmekről jól írni, így inkább csak egyszerűen leírom, miről szól:

Egy középkorú, a világtól teljesen elidegenedett Walter a főszereplő (Richard Jenkins, akit én a Six Feet Underből szeretek nagyon), akit New Yorkba szólít kötelessége. Visszatér régi lakásába, amit belakott egy pár, mert Iván kiadta nekik. Nem rossz szándékúak, amint kiderül, mi történt, bocsánatkérések közepette elmennek.
Walterban azonban feltámad az emberiség, befogadja őket és elkezd feloldódni. Többek között a zene hatására. És aztán jön a dráma, de ezt már nem írom le, mert minek.

Egy gyönyörű, emberi film. Nagyon ajánlott.

Ja, és megismerhettem Fela Kuti munkásságát. Jó zene :)

upc kérdés

Van itt közületek, aki UPC-s? Esetleg volt UPC és T-s is? Netszolgáltató váltás előtt állok, és nem tudom, merre menjek.

UPC-ben szimpatikus a hűségidőmentesség és a sebesség (10 fucking megabit???), meg az ár sem vészes. VISZONT úgy hallottam még anno, hogy a csakis legális dolgokat letöltő programokat visszafogja néha.

Nos?

csütörtök, március 19, 2009

a keynote margójára

Sorozatjunkie szívem megdobbant, miközben néztem a prezentációt e kép láttán:



Nem Lost-nézőknek: Az Oceanic 815 volt az a repülő, amelyik lezuhant a Szigetre. Jóféle móka, kár, hogy kiemelte, hogy mindenki érezze a viccességet.

szifon 3.0

Megmutatták, hogy tudnak ők, ha nagy a nép nyomása. Bár hogy ezt miért nem lehetett a legelsőben is megoldani, kétujjas tapi. No mindegy, a keynote jópofa volt az új appokkal (levélfújós-Operaház Fantomja nagyon jó).

Most már nagyon akarom a cuccot, főleg hogy Józsinál olvastam arról a tényről, miszerint a T-Mobil 20 esszéért kikódolja a telefont, ha előfizetésben vetted, akkor azért ki kell fizetni a kötbért, előfizetési díjakat. Akit érdekel mélyebben a dolog hogyanja, itt olvasgasson.

Az a baj, hogy 165 ezrem még keményen összeráncol szemöldökkel sincs, nem is lesz a jövőben.

Áprilisi fizetés allokálva új biciklire. Gyönyörű fixi lesz, amivel élvezet menni. Bár mostanság megfordult a nézőpont, koppenhágásan utazom naponta. Zakóban, rendes nadrágban, mellőzve a szép SPD cipellőm. És szeretek csúszni, tekerés nélkül. Ez pedig bajos lenne egy fixin. Meglátjuk. Van még időm.

Április 19-én pedig Critical Mass!

bye Gloria

A California után a második Starbucks-szerű intézmény, vállalhatóbb kivitelben imho. Most meg bezárják a három helyüket. Bocs, a mammutin kívül már be is zárták mind.

Fenntartom az álláspontom, hogy a Hősök terén levő boltjuk volt az egyik legkellemesebb hely kávézni, beszélgetni.

Kár értük.

St. Patrick

17-én Ádámmal dolgoztunk, aztán pedig rávettem, hogy az írek iránti tiszteletből üljünk már be a Kaledoniába egy jó 80-re. Odaérve remek hangulat fogadott, ilyenkor tudom sajnálni, hogy nem Írországba születtem.

Bárcsak lett volna több pénzem/időm, és korábban is érkeztem volna. Együtt táncolni, énekelni lett volna jó, csak sajnos korán keltem másnap. És amúgy is bringával voltam, két sörnél többet nem iszom akkor ;)

hétfő, március 16, 2009

Google adsense

Külső hirdető cégeket is használunk hirdetéseink megjelenítésére, amikor meglátogatja webhelyünket. Ezek a cégek felhasználhatnak egyes adatokat (nem használhatják fel azonban nevét, e-mail címét vagy telefonszámát) ezen vagy más webhelyen végzett látogatásáról, annak érdekében, hogy megfelelő (és Önt érdeklő) hirdetéseket biztosíthassanak. Ha további tájékoztatást szeretne kapni erről a gyakorlatról, és annak lehetőségéről, hogy a vállalatok ne használhassák fel az információkat, kérjük, kattintson ide.


Google írt, hogy ezt vagy valami hasonlót dobjak ki. Full disclosure.

szombat, március 14, 2009

párnacsatázz

Április 4. Duna korzó, Vigadó előtt.

Aki ott volt, azért, aki nem (mint én), azért.

Szervezi a Negyedik Köztársaság.

sidenote: vicces volt, hogy facebook-os eseménymeghívót előbb kaptam meg, mint a szervezők hivatalos levelét.

Last.fm bemutatja a Boffint

Darthwalk feedjei között láttam meg eme kis gyöngyszemet, a last.fm csapatának új béta programját, a Boffint.

Aranyos, egyszerű kis programról van szó. Első indításkor bekéri a belépési adatokat, végigkutatja a zenei könyvtárat és lecímkézi az előadókat a tagok által adott címkékkel (magyar, trip-hop) – ezek általában sokkal pontosabbak, mint amit alapból tartalmaz a metaadat.

És a végén így néz ki. Kiválogatod, hogy éppen milyen zenéhez van kedved, aztán hadd szóljon.



Figyeld meg az információs sávot, aranyos.

Ami még tetszett, hogy leltározás közben átúsznak az előadók képei a listán. Gyönyörű volt, csak néztem és néztem. Ajánlott program.

péntek, március 06, 2009

Who you gonna call?

csütörtök, március 05, 2009

szemtelen

Egyre romlik a szemem, ami megrémiszt. Alig egy éve voltam utoljára kontrollon, akkor is emeltek egy negyedet, és most is. Immár -2-nél tartok. A doktor viszont azt javasolta, hogy mindenképpen várjak 23 éves koromig, mert a férfiúi szemidegrendszer és stb. addig fejlődik, romlik.

Jaj, és még kedvezmény is van, nőnapi, így 14000-ért vehettem meg az amúgy 2200 22000-es lencsét. Éljen éljen, marad talán pénzem e hónapban, hogy a jövő havi fixi tervezet végre teljes gőzzel nekiinduljon, és az áprilisi CM-en azon banditázzak.

Szerintem egyelőre ennyi. Ja, és megtudtam a mai napon, hogy barna alappal a zöld nagyon ocsmány :) Ádám ugyanis ilyen Bagaboo pénztárcát rendelt magának, amit ma vettem át mint születésnapi ajándék. Ronda, mint a bűn.

Tour De Mouches


Tour De Mouches
Originally uploaded by ukaaa
muha :)

írás helyett bemásolok

Történt velem ez meg az, írni talán kéne róla, de inkább nem. Inkább üdvözlöm a márciust és az egyre közeledő tavasz ezzel a kis videóval, amit még a Swissmiss-en találtam nagyon rég.


Fifty People, One Question: New York from Fifty People, One Question on Vimeo.

Na jó, tömören röviden: lakást nem kaptam meg, de nagyon boldog vagyok ennek ellenére még mindig. Bicikli kereke lapos, de lusta vagyok elvinni a szerelőhöz. Majd.
Hétfőig szabadságon vagyok, ami elképesztően jó érzés.

szerda, február 25, 2009

best t-shirt ever

human dobta be a közösbe, számomra a szerelem egy pillanat műve volt. Akarom! Valaki szerezze meg nekem!!

A simple plan @ Threadless

kedd, február 24, 2009

személyiségteszt #3

Ismét rám jött az öt perc, és megcsináltam újfent a tesztet, amint eddig kétszer töltöttem ki.

Most így néz ki:



Még mindig úgy vélem, hogy elég akkurátusan ábrázol, de mókás visszatekinteni, milyen voltam három éve. Kinyíltam, most már nagyon, de nem vagyok férfias. Ez sem lep meg, szinte az összes olyan barátom, akivel napi szinten próbálok kapcsolatban maradni, lány. Heteroszociális vagyok, ez van. Lányokkal mindig könnyebben szót értettem (Zsófival még az Árpádban, aztán Dórival Kerékben és így tovább).
Töltsétek ki ti is, aztán küldjétek el az eredményt. Érdekel.


My personalDNA Report

things are looking up

hétfőn olyan dolog történt velem, hogy most nekem nagyon jó. Vigyorgok, mint egy tök.
Nem lakás, az szerdán derül ki, remélem.

Hóesésben pedig igen gyönyörű a Városliget, főleg a kacsaúsztató, ami ilyenkor is fűtve van, és a köd körbelengi a tájat. Bárki, ki este arra jár, ne hagyja ki.

vasárnap, február 22, 2009

Animal Collective: My Girls



Egy kis éji zene.

három nap

Huh, hol is kezdjem az elmúlt három napot körülírni. No, kezdjük az elején szerdával. Ádámmal együtt csak ötig dolgoztunk, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk hozzájuk, megnézzük a Skins, megiszunk egy-egy sört, aztán mindenki megy pihenni. De inkább leültünk az Arribában egy sörre (ennek eredménye ez a kis interjú), aztán még egy margarita, mert vártuk, hogy a mi Károlyunk is végezzék, leugorjunk egy üveg olcsó sörre, és még olcsóbb Jägermeisterra, a Bakegér borozóba. Eliszogattunk ott, de aztán vissza kellett térni leírhatatlan okok miatt.

Míg az okot intézte Dávid, ketten leültünk, és elkezdtünk beszélgetni egy amerikai törzsvendéggel (ja, akit és barátnőit elhívtunk egy másnapi esti „ismerjük meg egymást” iszogatásra), és még épp ott ülő két barátnőjével. Eleinte csak így asztalokon át, aztán át is ültünk, hogy ne kelljen mindenkinek kitekeredett gerinccel diskurálni.

Remek hangulatban voltunk, beszélgettünk, margitoztunk. Aztán szép lassan elindultunk más helyek felé, közben az egyik lánnyal igen kellemes kapcsolatba kerültünk, ami egész este szépen folytatódott. Beültünk egy kis kitérő után a Caledoniába egy jó üveg skót sörre (és ismét van 80! Azt hittem, ott halok meg a gyönyörtől. Tényleg olyan jó! Ha meg akarjátok kóstolni a világ egyik legfinomabb sörét, teljes szívvel és májjal ajánlom), de anyagilag nem volt egy jó ötlet. Drága az a hely, mint a cufak.

Onnan Bakegérbe ismét át zárásig, és amerikai lányok nélkül el esténk általános zárópontjához, a B. Cityhez, ahol még 4-kor is örömmel üldögélhetünk, szeretnek minket nagyon. Na, ez volt az első este. Körülbelül négy-fél ötre Orsiékhoz mentünk (ilyenkor már nem megyek haza), hamarvást elaludtunk, aznap reggel munka.

Felkeltem, meglepően korán, és elég idő állt rendelkezésemre egy kis zuhanyzós-reggelizős hazamenetelhez. Ledolgoztam a hét órám, hazamentem és aludtam másfél-két órát a székecskémben. Aztán vissza tízre, mert ugye ami meg lett beszélve, meg lett beszélve. B. City ismét, iszogatunk, beszélgetünk jól érezzük magunkat, ismét három körül Orsiéknál alvás, munka reggel, stb.

Már kicsit kábán állok a lábamon, de nem baj, jól érzem magam így szocializálódva. Danival végzünk, ki megkérdezi, hogy nem maradok-e egy sörre? DEHOGYNEM. Második körünket Mo, gondoskodó főnökünk állta, kellemesen meglepve minket. Aztán az új ötlet, hogy menjünk le a Kuplungba iszogatni. Na, nem kell engem noszogatni! Ádámot felhívom, gyere, mert iszunk. Ez az utolsó már nem tartott olyan sokáig, éjfél körül már hazafelé.

Ebben valószerűen az is közrejátszott, hogy a lány, kivel én nagyon szívesen lennék, nem igazán nyitott (még) rá, mert egy barátnőjének is tetszem, s nem venné ki magát jól vele. Girl code. Nonszensz és irritáló. Na, nem picsogok tovább, ma pedig már nem iszom semmit, amit májam is köszön. És szabadnap holnap, édes pihenés. Jó éjt, kedves gyerekek.

rendőrök őriznek

megyek munkába Orsiéktól egy újabb átmulatott éjszaka után (erről mindjárt írok), tudnivaló, hogy onnan csak kulccsal lehet kimászni a külső kapun, amit az ablakon visszaadok. No, kint állok az utcán, Orsiék még cigiznek, az ablak pedig zárva. Elkezdem nyomkodni, mert nincs zárva, de ragad.

Erőteljesen próbálkozom, hátam mögött viszont egy hang kiált rám, kérdezve tetteim okát. Megfordulok, egy rendőr ült kocsijában. Próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet, de nem voltam agyam magaslatán, így kicsit gyanúsnak tűnhettem. Erélyesen kérte, hogy mutassam meg személyi igazolványomat. Pár ember nézte, mi ez a felfordulás, de ekkor Orsi a megmentésemre sietett az ablakon át, kinek odanyújtottam a kulcsot. Ekkor véget ért rövid tragédiám, és a rendőr tovasuhant.

Aztán kacagtam az úton végig.

kedd, február 17, 2009

gombapresszó idézet

Tomiék találd ki a kihagyott szót játszottak.

„– A méheket meg lehet tanítani a hümhümhümre is.
– Önmegtartóztatás!”

hétfő, február 16, 2009

A nagy ötlet

Tegnap este munka után hirtelen felindulásból elmentünk négyen, a csipetcsapat (Károly, Orsi, Ádám és én), egy kis munka utáni pihentető sörözésre (nem kell nagy alkoholizálásra gondolni, három sört ittunk). Utána általában Orsinál pihenjünk ki magunkat, mert ő egyedül nem lakik a világ végén.

Általában ott mindenféle világmegváltó dolgokról beszélgetünk teljesen véletlenszerűen, sörutóhatásként (ehhez az estéhez kötődik egy nagyon mókás beszólás: „Károly, most már komfortos az orrodnak?” Na jó, utólag talán nem annyira vicces. Ott az volt :)).

És akkor itt jött egy remek ötlet, mert blogokról volt szó, hogy az milyen nagy sutaság – nem az én álláspontom –, és a többi. Aztán Károly megszólalt, hogy lehetne akkor egy Arriba blog. ÉS TÉNYLEG. Így hát prezentálom: Arriba, the blog. Még nem tudom, mi lesz rajta, mi legyen, érzékelem, mi lehet és nem. Vagy az egészet beszüntetjük holnap. Kollaborálás legyen.

Nem biztos, hogy sokáig él eme dolog, de a remény hal meg utoljára, hogy ez egy jó ötlet, és támogatható. Néha nézzetek rá, hátha jó lesz. Ja, és gyertek ma meg holnap, kedvezményes születésnapi hét.

Ma például félárú burrito nap volt, jöttek a népek rendesen. Sok visszatérő törzsvendég (Tom, Octavio, stb.), de rengeteg újonc is, kik kíváncsian ették meg életük talán első burritóját (a Burger Kinges akármi nem számít). De úgy sokan, hogy már az ajtónál kanyarogtak vissza, és még jöttek és jöttek. Szerencsémre olyan flow élményem volt, hogy egy kicsit sem idegeskedtem (na jó, az első órában talán), gyors voltam, precíz és kedves. Remek érzés volt. És szombaton akciós margarita? Álom lesz este dolgozni, direkt akkora kértem magam.

Na, úgy érzem, elég sokáig nyújtottam ezt a bejegyzést rétest, elkalandoztam össze és vissza szokáshoz híven. Jó éjszakát kívánok nektek gyerekek. Ma pihenek, nem dolgozom :)

ps.: sürgős szükségem lenne szkennerel rendelkező kispajtásra! Még ma, legkésőbb holnap. e-felvételi.

péntek, február 13, 2009

biciklihangulat

elalvás előtt:

RSS egyszerűen

Kitettem oldalra könnyű RSS feliratkozási lehetőséget. Hogy mi az RSS? Olvasd el itt, vagy ha jó vagy angolból, nézd meg a kisfilmet. Tegyük fel, hirtelen rám jön a tíz perc, és megírok egyszerre vagy tíz bejegyzést. Ha olvasót használsz, csak a frissek jelennek meg, nem kell oldalakat lapozgatnod, várakoznod.

Én kis saját megjegyzésem a magyar leíráshoz, hogy nem a programot ajánlom, hanem a fantasztikus Google Reader oldalt. Már nem csak tartalomolvasó, hanem közösségi funkciók is szerepet kaptak benne – hírek, érdekes írások megosztása, megjegyzésekkel, stb.

Legyetek ti is jók, használjatok RSS-t! :)

Én már tudom, hol leszek idén áprilisban

Nem akarok ebből a blogból egy programajánló kisfüzetet csinálni, de ha már megyek, akkor nektek is megírom, hátha kedvet kaptok, és egy blogger találkozik olvasóival (mintha nem ismernélek mindannyiótokat személyesen :)) esemény keretében leutazunk Pécsre, az ez évi Pécsi Egyetemi Napokra!

Mert lesz, és így, hogy már van pécsi kapcsolat, meg is lettem hívva, hogy részt vegyek egy nem-olyan-bazi-nagy-fesztivál-mint-a-sziget mulatságon. És a fellépők listája elég impozáns.

Nézzétek meg ti is, és döntsetek. Megerősítő leveleket a szerkesztőségbe várok :)

vasárnap, február 08, 2009

Indul a következőőőő

This is it! Akik ősszel néztek bocin, hogy milyen suta dolog már, amire én és pajtásaim buzdítani akarjuk a népet, merthogy hideg van meg ősz, meg egyáltalán… na de várjunk, elhagytam, hogy mire.

HÁT BRINGÁZZ A MUNKÁBA! ismét április 6-tól május 8-ig. Ez évben először, de nem utoljára, újfent megküzdenek egymás ellen a cégek, hogy hol tekernek többet (biciklit).

Újdonság, hogy nem maradnak már ki az egyetemisták sem. ELTE vs. BGF és a többi. Jóóó lesz :)

Ne feledjétek. Bringázzatok! Egészségessé és fitté tesz :)

Tavasszal újra Bringázz a Munkába, április 6-tól május 8-ig.

szombat, február 07, 2009

Mi történik a Fogassal?
-Összeesküvés-elmélet, BKV módra-

Megfigyeltem a BKV részéről egy elképesztő, 135 évnyi történelmet taposó tendenciát.

Adva van egy fogaskerekű vasutunk. 1874 június 24-én indult el először a Városmajor és a Svábhegy között – ez volt a világon a harmadik ilyen rendszerű vasút.

Már akkoriban megoldották a kapcsolódást, a Lánchíd tövétől fél órával a Fogas indulása előtt lovaskocsi indult, hogy aztán a megérkező népeket vissza is vigye. Az ötven krajcáros jegyáron nem volt sok nyeresége a vállalatnak, így az egyensúlyt különféle, a nyomvonal közelében lévő villák és telkek megszerzésével és értékesítésével teremtették meg, illetve az Eötvös-villában létrehoztak egy olyan éttermet, ahol kombinált jegy és ebéd lehetőség volt. De a megcélzott középosztály így is szívta a fogát a magas utazási költség miatt.

Nem volt tehát panaszoktól mentes az új vonal. Eddig érintetlen területeket építettek be, és még a jegy is drága volt. 40 krajcárra csökkentették az árakat, de ez sem volt hihetetlenül kelendő. 1847-ben hétféle, 1905-ben tizenkilenc-féle jegytípussal próbálták utazásra késztetni a kedves közönséget.

1888-ban hozta meg Budapest a határozatot a járat meghosszabbításáról a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyig. Ma már hihetetlen gyorsasággal (1-es villamos, hol is van a végállomásod?), 1890-re készen is lett a toldás.
1895-ben a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. lett a Fogaskerekű finanszírozója, tehát hivatalosan is vasút, a mai MÁV alatt (a horror – lenne ma).

Bár csodásan teljesített, 1896 után elkezdődött a romlás. A hűvösvölgyi és zugligeti vasútvonalak elkészülte után sokan átpártoltak az új járatokra. Az első világháború, és a vele járó anyagbeszerzési gondok nem segítettek a köhögő járaton.
1917-ben vezetőségváltás történt, akik páratlan munkával láttak neki szegény Fogas felújításához – még a legválságosabb 1917-22-es időszakban is folyamatosan közlekedtek, amikor már a vonatok és a villamosok is leálltak napokra.

Az új hatalom fokozatosan rendbe hozott mindent, a svábhegyi lakók állandó kedvezményt kaptak. Egy új, benzinmotoros ún. sínautót is készítettek, amely a kisforgalmú időszakokban teljesít. Ezenkívül teherforgalomra is felkészítettek pár járatot, ezzel megkönnyítve a svábhegyi építéséket.

Ma nyolc villanymozdony teljesít a fogas kerekeken… és itt jön képbe a BKV mostani menetrend-reformja.

Ha valaki arrafelé közlekedett mostanság (61, 59) észrevehette, hogy az eddigi Fogaskerekű vasút megállónak a nevét lecserélték a sokkal általánosabb Városmajorra. De ez még nem minden! Az fok-gyemen (infoizé, ami nagyon jópofa hangot ad ki váltásnál – sajnos nem találtam videót hozzá), átszállási lehetőségként sem a jól megszokott Fogaskerekű látható, hanem 60 (Fogas). Tehát besorolták a megszokott, és számomra értelmezhetetlen, számrendszerbe, és háttérbe szorították a tényt, hogy ő a Fogas! Most még csak azért szerepel egyáltalán zárójelben, mert mindenki hozzászokott. A megállónév-változtatással is ezt a berögződést akarnák kitörölni?

Hát, inkább nem! Ha ti magatok, ismerősök, bringások, családok, kutyák, nagymamák naponta használják eme történelmi jelentőségű tömegközlekedési eszközt, cselekedjetek! Írjatok a BKV-nak, és hangozzék a népharag!

Köszönöm, hogy olvastátok. A történelmi rész nem készülhetett volna el, ha nincs Bálint oldala, ahonnan az egészet átrövidítettem (a teljes cikk itt olvasható).

Végezetül végtelen hatásvadász módon egy eltorzított idézet (vallásos érzelműek, kérem ne sértődjetek meg):
„Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Fogasaim ármányos elpusztítására törnek!
És majd megtudjátok, hogy az én nevem a Nép amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”

csütörtök, február 05, 2009

Polgári engedetlenség

Itt volt egy felhívás, hogy olvassátok el Bius esszéjét, de meghalt.

Béke poraira
2009.02.05. 12:26 - 2009.02.07. 1:18

szerda, február 04, 2009

jó lenne, ha

Rengeteg olyan zenekart hallgatok, amik itthon nem hiszem, hogy nagyon ismertek. Legalábbis annyira ismertek, hogy koncertközelben lássam őket anélkül, hogy akár Bécsbe kéne utaznom.

sigur rós, Bon Iver, The Dodos, The National, Ting Tings, Okkervil River, és még sok satöbbi.

Szóval nem hiszem, hogy itt fellépnének (bár a remény hal meg utoljára). Van egy olyan dédelgetett álmom, ha nyerek a lottón rengeteg pénzt, fognám, és csinálnék egy fesztivált, ami párját ritkítja. És mindenki idejönne, Budapestre, egy remek pár napot szerezve – nekem biztos, talán még száz embernek.

Milyen szép lenne :)

i just watched her go

Tegnap bejött valaki, akit nagyjából egy éve láttam utoljára. Egy kis múlt van mögöttünk, én úgy érzem, tökéletesen összeillenénk. Sajnos egyedül vagyok ezzel a véleménnyel.

Azt hinné az ember, hogy idővel könnyebb lesz ezen túllépni, de egy csöppent sem volt az. De vagyunk annyira jóban, hogy inkább kibírom ezt a kis rosszat, csak hogy néha találkozzak és beszélhessek vele.

Mivel úgyis olvasod, minden-mindegy alapon írtam ki ezt magamból.

hétfő, február 02, 2009

Zenei rövidposzt

Ez zakatol mostanság a fejemben:



The Ting Tings: That's not my name

Enjoy

kedd, január 27, 2009

bypass the system

Ma sikeresen beregisztráltam az amerikai iTunes Storeba, így élnek azok a kedves kis dolgok, amik ehhez kötöttek.

Vásárolni még nem vásároltam, egyelőre nincs is miből, de ami inkább érdekelt, az a Genius – zeneszámokat pakol egymás mellé az első kiválasztott hangulatát, stílusát alapul véve. Eddig nagyon jó kis playlistek jöttek ki. Ha még vásárolni is tudnék, egyből nézhetném, milyen egyéb, számomra ismeretlen számokat dob ki, amit ugye rögvest be is zsákolhatok.

Na, de alant a process, ha valakit érint:

iTunes megnyit, onnan Store. App Storeból kiválasztasz egy tetszőleges ingyenes programot (nem kell, hogy iPhone/Touchod legyen), ráklakkolsz a Get gombra. Kijön a regisztrációs ablak. Payment method none, címnek keresel Google Mapsen egy pizzériát (San Diego pizza), és bemásolod a címét jól.

Kb. ennyi, regisztrált vagy. Még egy megerősítőlevelet küldenek, onnantól kezdve boldogság.

Success!



Időtlen idők óta most látom újra ezt a feliratot. Szeretném megköszönni édesanyámnak és a Mark all as read gombnak a segítséget.

Most pedig letöltöm a Windows 7 bétát, és felnyomom BootCamppel. Vagyis holnap nyomom fel, mert most alvás – vár újra a munka!

és egy megkésett kritikaféleség

Skinsre visszatérve… az első rész kellemes volt, a hangsúly az új szereplők bemutatásán volt, a történetből csak nagyon keveset villantottak (bár látszik, hogy Freddie és Cook között még bajok lesznek Effy miatt, no meg Naomi is érdekes).

Mivel ezek elsőévesek, gondolom kevésbé lesz sötét, mint mondjuk a második évad volt. Nagyon érdekel, milyen irányokba fognak elmászkálni. A JJ karakter néha ütögetnivaló, talán kinövi. Meg az ikrek közül a ribancabbik, a neve most nem jut eszembe. Na őt egy szívlapáttal köszönteném, de a testvére aranyos – lábtörlő, akit Effy talán kezelésbe vesz.

Jól indult az új bagázs, már alig várom a csütörtököt a következő adagért. 8/10 mondjuk.

hétfő, január 26, 2009

Ladies and gentleman, we have Skins 3x01

Gyerekek, örömhírrel szállok le hozzátok! Mindannyiunk kedvenc brit "tinisorozata", a Skins, újra elkezdődött.

Teljes reboot, minden régi szereplő eltűnt – egyetemre mentek, vagy csak egy másik országba -, egyedül Effy (Kaya Scodelario, 16 éves színész-modell) maradt, akit nagyon szeretünk.



Ha még nem próbáltátok, nem láttátok, akkor itt az ideje! Bár én teljes szívvel ajánlom, és mások is, hogy az első két évadot is megnézzétek, nem veszítetek semmit, ha csak az új részekkel nyittok.

szombat, január 24, 2009

Pécsett

Csütörtökön végre sikerült egy nagyon régi ígéretet beváltani, meglátogattuk Mikivel Gyurit, aki ugye elköltözött még októberben Budapest koszos-büdös városából, hogy egy kicsit jobb legyen neki.

Kora reggel indultunk, hogy ne menjen el az egész nap utazással (három óra lejutni). Útközben befejeztem Bius esszéjét (olvassátok el, annyira remekül jó :D), ezzel el is ment az út nagy része. A maradékon vagy beszélgettünk, vagy aludtunk.

Leérkezve gyorsan megtaláltuk a buszt, ami elvitt minket a Széchenyi térre. Megnyugodtam abban a pillanatban, hogy nem én vagyok a legsutább a világon: Miki a buszvezetőtől kért egy rendes és egy diák jegyet :D Mind a ketten furán néztünk rá.

Gyuri a megállóban várt, egészen jól néz ki, vettünk finom sütiket és elhaladtunk a Györgylakhoz.

Útközben megtudtam egy érdekes dolgot Pécsről. Olyan módon előrehaladtak a szemétkezelésben, hogy köztereken (utcákon, iskolák környékén, stb.) nem szabad dohányozni. Harmincezer pénzre büntetik azt, aki megpróbálja.

György úrnál diskuráltunk sok mindenről, teáztunk-kávéztunk. Nekem volt egy gépjavítási feladatom, amit nem sikerült megoldanom.

Este hat felé elindultunk a Cella Septichorába, egy síremlék/galériába, ahol Bálint alias Playdog és még pár ember kiállításának megnyitójára. A hely maga elképesztően hangulatos, bár rengeteg, az ember szemébe direkt belevilágító vörös lámpákkal akartak hangulatot csinálni. Ezt nem igazán díjaztuk, de a művészieskedő, „műértő” közönséget sem.

Kis álldogálás után a társaság összes tagja kiment, hogy ott vodkával öblögessünk, a hideg ellen védekezve. Megismerkedtünk még pár emberrel, Zozival, Zserivel, Deával és Katával. Miután elfogyasztottuk az itókát, elindultunk a Trafikba – ez egy ülős-ivós hely Pécs belvárosában. Kellemes hangulat, idegesítő pincér.

Itt sajnos két részre váltunk. Mi felültünk az emeletre, Zozi, Zseri, Miki, Gyuri és én. Néha felnéztek a többiek is, Bálint leginkább, de gyorsan visszaállt a status quo. Sokat beszélgettünk, jól éreztünk magunkat. Zserivel például egészen kellemesen eldiskuráltam mindenféle dologról. De eljött az este, mindenkinek indult a busza, Gyuri is fáradt volt, így hazamentünk. Másnap reggel pedig hazamentünk.

Visszaolvasva ez nem tűnhet túl érdekesnek, de én remekül éreztem magam, nagyon örültem, hogy megint láttam Gyurit, meg akikkel találkoztam azok nagyon érdekes, aranyos emberek voltak. Remélem hamarost láthatom még őket valamikor.

edit: amúgy abban a hitben voltam egészen péntekig, hogy Zserivel valami más is kezd kialakulni. Aztán pedig tévedtem.

szerda, január 21, 2009

Gyógyszeres tudomások frissítése

Ma eljutottam végre Zuglóba (szeptember óta) az EEG eredményért, ami egyeneságú folyománya lehet a gyógyszerleépítés :)

Bizony, minden rendben az agyammal, íme a holter EEG jelentése, mely poliszomnográfiával készült:

Az éber, nyugalmi aktivitásban mk-t félteke felett a hátsó területeken 8-10 Hz frequenciájú (millió forintos kérdés:frekvencia miért nem jó ide?), 20-40 uV feszülségű alfa hullámok láthatók. Elöl beta dominancia.
Csaknem az egész felvételt végig aludta (hazugság, csomó ideig ébren voltam). Jól szervezett alvás.
Lokális jel, oldalkülönbség, paroxysmális jel a felvétel ideje alatt nem mutatkozott.

Vélemény: Szabályos agyi elektromos tevékenység.

Értitek? Nem vagyok sérültagyú. Hurrá.

Gyógyszerleépítés holnap kezdődik. Két hónapig reggel csak fél tabletta, este egy, aztán 2 hónapig este egy. Utána alvásmegvonásos EEG (nem hazavivős, hehe). És utána? TALÁN ÖRÖKRE MEGSZABADULOK A GYÓGYSZEREK RABSÁGÁTÓL. Örömség.

erős idegzet

Ismét Wilikától lopok, aki szerintem tőből vágja le majd a kezem, de nem baj. Ezt muszáj mindenkinek látnia, hogy aztán átértékelje az ifjú emberekről alkotott véleményét (pl. mégsem olyan rossz az átlag):



Egy percig meredtem a képernyőre utána.

Az iPod tapasztalat

Sziszivel elcseréltem bizonytalan időre a Samsung YP-U3-at, mert az XNJB program olyan hibás viselkedést produkál, amely súlyosan ellehetetleníti a kezelést. Először is, a biztos adatáramlat eddig sem volt hibátlan, sokszor ok nélkül felkiáltott, és nem engedett több számot áttenni. A legújabb verzió pedig nem tudja feldolgozni az iTunes library összes számát, így az összes albumnak csak 4-5 száma szinkronizálható, a többi eltűnt. Mivel én nem pár számot, hanem albumot hallgató ember vagyok, nekem ez nagy baj.

Úgyis motoszkál bennem a gondolat, hogy veszek egy új zöld nanót, előtte kipróbálom, milyen az iPod használók élete.

A legfontosabb megfigyelés, hogy iTunes és iPod két nagyon jó barát, nagyon meglátszik, hogy mind a kettőt úgy tervezték, hogy tökéletesen együttműködjön. Csak rádugtam a gépre a kis Nanót, rögtön előugrott az iTunes, szinkronizáció, adatátvitel, minden, amit csak lehet.

Ha utazásom során zenét hallgatok, és utána rádugom a gépre a játékost, frissíti a gépen lévő számok adatait, hogy hányszor hallgattam, stb. ÉS MÉG a last.fm listába is bekerül. Csodálatos.

Podcastot is be lehet állítani úgy, hogy az új adás automatikusan rákerüljön. Gombapresszót hallgatok most már mókás fejjel (warning: tömegközlekedésen nem ajánlott, többször csak nagy nehézségek árán nem röhögtem fel hangosan. Több utas kérdően nézte, mitől virult a fejem, mint egy töknek :).

Egyedül az 1 gigabájtos limit zavar, de majd ha lesz egy szép saját, tervek szerint 16 GB-os, ez már nem jelent korlátot zenei életemben. Hiszen az, hogy egy ilyen kis ketyerét én is veszek, már nem kétséges.

Cselekedtem hamarian

Ha ollót láttok, ne hagyjátok, hogy agyatok azt gondolja: „Levághatnám a hajam könnyen, nem lehet belőle baj!”

Én hagytam, szerencsére tényleg nem lett belőle baj. Egy tincs elől rövidebb, mint a hajam komplexumának összessége, de még össze lehet fogni.

Jobb lett nekem.

Retrospektív rádióstelefon bemutató

Wilika hozzászólása után elgondoltam, hogy ismét írok egy telefonos posztot, bemutatva az összes telefonos mérföldkövemet.

A legelső telefont még általános hatodikban kaptam, az osztályban először. Akkor még nem rohangált mindenki ilyen „csodaketyerével”, elég nagy látványosság volt:



Ma már elég viccesnek tűnő, kétsoros monokróm kijelzős csodám volt, de nagyon szerettem. Alcatel One Touch Club. Elég sokáig megtartottam, szeretgettem. Sajnos rég eltűnt, csak mostanában kezdek nosztalgikus lenni (3650-et nem dobom ki, vitrinbe vele).

Őt követte, ha jól emlékszem, az ikonikus Nokia 3210.



Ennél robosztusabb, többet kibíró telefonom szerintem nem volt. Ma már nem gyártanak ennyi ütéstől, dobástól, stb. ketté nem törő mobilt. Emlékszem, Tatán táborban már azzal szórakoztam, hogy lendületből végigcsúsztattam a fa padlón, hogy aztán az ajtóléccel (mi a pontos kifejezés a lenti izének? most pont nem ugrik be) találkozva egy gyönyörű pattanóívet járjon be… szép idők.

Őt egy rövid ideig csaltam egy Motorolával, amin a rádiózás lehetősége volt az, ami beindította a nyálelválasztásom. Aztán rájöttem, hogy az egész rendszere unszimpatikus, és ifjú bolond módjára, tudatos emberi viselkedés helyett – visszaviszem, hogy rendesen szétszedjék, stb. – inkább szétvertük a húgommal a kertben egy KAPÁVAL.

Ő volt a telefon, v2288, kotonba húzva (alaptartozék):



A fiaskó után visszatértem a 3210-esemhez egy kis időre, hogy aztán újra lecseréljem, most már végleg, egy 3310-esre. Hatalmas képernyő, csodálatos pixelarány. Kicsiny geek lelkem egészen megkedvelte a technika csodáját.



Egészen 2003 decemberéig tartott kapcsolatunk, akkor jött ki a csodálatos 3650-es. Symbian rendszer, SZÍNES KÉPERNYŐ, KAMERA (ezek, ha jól emlékszem, még csak akkor kezdtek terjedni. VGA kamera? 640x480-as felbontás? Bluetooth? Úri mulatságok). Akarom, akarom, apu, vegyük meg! Karácsonyi ajándékom volt ő. Ahogy lentebb írtam, szerettem és dédelgettem.



És most pedig 6300 lapul zsebemben, amit elég rövid idő alatt megkedveltem, de nem volt meg az a rush, az izgatott, minden részletet felfedező hatása rám, mint régebbi telefonjaim voltak. Ez egy hűvös, professzionális kapcsolat, amely az új szerelem fellobbanásáig tart (:

Az írás elkészítésében nagy segítséget nyújtott a telefonguru.hu, ahol minden eddig kiadott telefon adatát és képét meg lehet találni, még azokat is, melyen már a gyártó honlapján sincsenek meg.