kedd, április 22, 2008

Pause ON

Hűha. Sok mindenről kéne írni.

Volt például Critical Mass, ahol 80.001 voltunk mink. Isteni érzés volt nézni a sok tekerőt.
Előtte a Millenáris Velodrom is gyönyörű volt, nagy versenypálya, először voltam kint életemben, de valószínű, hogy megyek máskor is. Igazából erről a témáról rengeteget tudnék írni, de sajnos (?) nem fogok, mert tanulás veszi el az időm.
Tömören fogalmazva, mindenkinek köszönöm, aki eljött, aki ott volt, aki szervezett. Sinya nagy, húga is nagy (találkoztam vele rendezés közben, a kutyája egy édespofa), 80.001 ember nagyon NAGY.

Mostantól írásbeli végéig nem valószínű, hogy írok.

Ma reggel viszont láttam egy lányt, aki szép volt, kéz nélkül tekert, és közben jógázott. Vicces és aranyos volt egyszerre (:

csütörtök, április 17, 2008

Iskolahatalom

Úgy néz ki, mégis suli lesz, mert hiába minden kormányzati közlemény, ha az igazgató azt mondja, csak szülő igazolhatja a hiányzást (nonszensz), akkor mit lehet csinálni?

Nyerünk a BKV sztrájkkal

Nem tudom jobban megfogalmazni, mint Kükü szavaival:

Vannak olyan helyzetek, mikor évekig dolgozunk valamiért, ami rettenetesen sok munkát igényel, elviszi sok hétköznapunkat, áldozatokat vállalunk érte, és persze az eredményeit is látjuk, érezzük.
Aztán van olyan helyzet is, hogy egyetlen hét alatt, tizedannyi munkával ugyanakkora eredményt lehet elérni, akár megduplázni mindazt amit az évek alatt sikerült.

Hát igen, tényleg! Most, hogy két héten belül kétszer is sztrájk volt, lesz, múlt héten hétfőn már legalább háromszor annyi bringás volt az utakon, ha nem több, de az még csak egy résznapos leállás volt.
Ami viszont holnap lesz, az maga lehet a gyönyörűség. Múlt hétbeli tapasztalatok alapján biztos lesz pár száz autós, aki belátta, hogy autóval menni egy teljes napos sztrájkba HALÁL, így kénytelen-kelletlen bringára ül.
És Budapest egy napra Amszterdammá változik.

Mi hárman, Ágoston, Sziszi és én iskola helyett (minden hiányzás igazolt, fuckyeah) a városban fogjuk rakni, és kacagunk az autósokon, nyomjuk a CM tudatosságot rendezőpólóban.

Te is legyél része a holnapi Minimal Massnak, amivel izzítasz vasárnapra :) Aznap pedig egy gyönyörű tekerést kívánok mindenkinek. És nem csak CM lesz hétvégén. Nézzide, mi minden még!

szerda, április 16, 2008

FIGYELMEZTETÉS

Népek! Holnap nyit a ZP, végre. Első zenekar a Kiscsillag (ott leszek), második pénteken a 30Y (!!!), akin nagyon ott leszek, szombaton pedig lazulunk a ColorStarra. Remek kezdés, és a folytatás se kutya (check out zp oldal fellépők miatt)

kedd, április 15, 2008

Sonyék új dobása

Ma esti utolsó hír az új Sony reklámról lesz. Mint emlékeztek, korábban is kreatívok voltak (gumiladba, nyúl, zenekar), ez a legújabb, Miami utcáin:
nézd meg itt, mert olyan nagy, hogy szétrontja az oldal esztétikáját (:

Microsoftos baszogatás


Angolul kevésbé értőknek: ha valaki NEM akarja nézegetni ezt a user interfacenek nem nevezhető borzalmat, ami a hotmail, az nem küldheti tovább a leveleit gmailre, csak saját rendszerbe, vagy más hotmail/msn/egyéb MS-es címre. Anyátok. Azt.

BKV sztrájk

Most csütörtökön nyit a Zöld Pardon, és egy rakat ember szinte biztos, hogy nem fog eljönni, mert a BKV dolgozói éjféltől egészen biztos, hogy leteszik a munkát, és egész napos sztrájkba kezdenek.

Az álláspontok nem közelednek, a dolgozók biztos megélhetést, több pénzt, ingyen sört akarnak. A BKV zRt. pedig kilábalni az évek óta húzódó adósságbotrány, -spirál, -válságból. Egy nem-állami cég már rég tönkrement volna. De ebbe a nyilvánvalóan botrányos felépítettségű fekete lyukba csak öntik tonnaszám a pénzt, x éven belül már a második fővezér cserélődik, pedig Antalban (Attila, volt vezérigazgató) volt egy kis reménysugár Aba (Botond, az előző) után.

Nincs pénz. Még évekkel ezelőtt beszéltek egy beléptetőkapuról a metrón belül, abból sem lett eddig semmi. Inkább n*4 ellenőrt fizetnek minden lejárónál, akik lassítanak, bunkók (figyeloda BKVfigyelő, volt, akit fizikailag is bántalmaztak). Máshol viszont egyáltalán nem találkozom velük.

Ez nagyon megmondom-a-frankót-osra sikerült, pedig én sem tudok megoldást, mit lehetne csinálni, sajnos. Nyilvánvalóan támogatni kell a tömegközlekedést a személygépkocsikkal szemben, akikre dugódíjat kéne kivetni, de amíg ilyenek az állapotok, addig az egyszerű Józsi inkább ül órákat a sorban, minthogy felüljön a koszos, büdös, tömött villamosra vagy buszra. A bicikli pedig szóba sem jöhet... És így süllyedünk el a kipufogógázban.

Szomszéd, ön NORMÁLIS?

Épp most szembesültem egy érdekes viselkedéssel. Tudnivaló, hogy a házhoz tartozik egy régi garázs/tároló, amit egyik szomszéd pár használ, akik eddig tök jó fejek voltak, legalábbis azt hittem.

Megkérdeztem még anno, hogy biciklitárolásra használhatom-e a helyet, így télen-tavasszal úgysem pakolásznak ki nap nap után kerti bútort. Eddig minden jó volt, hazajöttem, betettem a bringát, hogy ne kelljen artistamutatványokkal szórakoztatnom magam, mire betuszkolom valahogy Bettit (átneveztem jól) a szobámba. DE! Esik az eső, anyám jön haza, és első kérdése, hogy nem aggódom-e, hogy eltolják az ajtó elöl a biciklim? No, ennek a fele sem tréfa, kinézek zavarodottságomban, hisz biztos vagyok benne, hogy beparkoltam. Csodák csodája, bringám ott áll kint, elázva, az ajtó előtt.

És akkor ezt most HOGY? Ez mennyire egy ... korrekt, kedves szomszédi kapcsolatot feltételez? //

Állatok vagyunk mind

Megfigyeltétek már, hogy minden emberre, több kevesebb képzelettel, egy állatot lehet ráképzelni? Én magam egy maki lennék több ember szerint, a Kerékbe jár egy lány, aki született cápa (nagyon félelmetes), sőt, egyik lányismerősöm egy rókamanguszta (:
Aranyos dolog ezeket észrevenni. Aranyos, mint ez az állat (és a lány, aki így néz ki):

hétfő, április 14, 2008

Bőrgyógyászat

Elképesztő, hol tart a bőrgyógyászati krémek fejlettsége. Az ekcémám eltűnt három nap alatt. Há há! Nyertem!

szerda, április 09, 2008

Nouvelle Vague: Love will tear us apart

Egy kis kellemes zene elalváshoz:

Itt a tavasz!

Ti is látjátok, milyen szép nap volt ma? A levegő még most is balzsamosan kellemes volt, de igazán délután volt jó, és szerencsémre pont ma nem voltam biciklivel, így látthattam azt a sok sok szép lányt, akik szinte elözönlötték Budapestet.

Az 56-oson példának okáért egy olyan gyönyörű lányt láttam, hogy azt hittem, elalélok. Most szerettem volna, hogy legyen valamilyen (profi) fényképezőgépem, mert meg kellett volna örökíteni, hogy mindenki lássa. Vállnál kicsit hosszabb, szőke, göndörkés fürtök, ilyen nagylencse stílusú napszemüveg, érzéki ajkak... Tökéletes. De persze nem kértem meg, hogy álljon modellt, mert a telefonom kamerája nem pont erre van kitalálva. Talán.. majd egyszer.

De a lényeg, hogy itt a tavasz, és minden szép, minden jó. Mosoly az arcotokra (:

Rest of OKTV day

Kiderült tegnap, hogy a 17. ember lettem én! Örülök jól. A cikkem, mint sejtettem, elképesztően rossz lett, habár a másik kárpótolt kicsit.

De, vissza a történetfonálhoz. Szóval mi négyesben nem akartunk hazamenni és hasonló dolgok, ezért elindultunk meginni egy sört az Astoriánál lévő Király kocsmában - aminek egyetlen vonzereje a 135 Ft körüli korsó sör. Sokat beszélgettünk, aztán valahogy szóbakerültek a sorozatok, és fény derült arra, hogy mindannyian SOROZATJUNKIEk vagyunk! Ezen hatalmasan örvendeztünk, és hamar összekovácsolódtunk.

Amikor a második kör is elfogyott (esküszöm, hogy véletlen volt. Kimentem a mosdóba, és mire visszajöttem, mágikusan megjelent!), vonakodva elindultunk azzal a céllal, hogy hazamegyünk már. Majdnem sikerült. Csak hát Gina, aki egri, vásárolni akart, és mivel a Váci utca közel volt... Long story short, még vagy egy vagy valahány órácskát kóboroltunk, és nagyon jól éreztük magunkat.

De minden jónak vége egyszer, menni kellett, de megegyeztünk, hogy ezt máskor is eljátszuk. Talán most pénteken! Ha másért nem, ezért megérte az OKTV (: //

csütörtök, április 03, 2008

Az OKTV eldöntő

Hát, ez is megvolt. Három forduló után vége az okosok megmérettetésének, és nem is mondhatnám, hogy olyan nagyon rossz volt. Főleg ez az utolsó kör marad emlékezetes, bár kevésbé a verseny miatt. De vegyük csak sorra, mi volt ezen a versenyen.

Mivel én már csak én vagyok, ezért sikerült olyan 9:20-kor elindulni otthonról úgy, hogy tízre kellett a Kálvin térre érnem. Szerintem sokan furcsán néztek rám, amint öltönyben végigrohantam a Moszkván, de ez a késési tendenciámmal jár. (mellékirat: BKV ellenőrök jó fejek voltak, látták, hogy az életemért futok, és továbblegyintettek megállás nélkül. Nice one!) És Murphy is, mert mind a két metró szinte az orrom előtt ment el. Egye fene, valahogy csak odaértem a TIT épületéhez, ami egy ... hát nem is tudom pontosan, hogy milyen célokat szolgál. Talán egy művelődési ház, mert ugye a termeken kívül helyt ad egy jazzklubnak, különféle rajzok, festények díszítik a falat, és a végén sok muzsikus is megjelent.

Szóval ott vagyok én, kifulladva, betoppanok az előcsarnokba, és kit találok ott? Hát Balázst, akivel még az előző körben haverkodtam össze addig, amíg vártuk sorunk a könyv feladatnál. Megmutatta, hol kell magam regisztrálni, az úr viccesmegrovón náspángolt el verbálisan, hogy én vagyok az Andresik, ej ej. Pont időben érkeztem.

Eligazítás, a sorrendbe tett számokat kilógatták az ajtókra, így megtudtuk, ki hol kezd, és mivel (két részből állt, az egyik képről való beszélgetés, míg a másik az előzőleg megkapott témákról). Én témával kezdhettem, de legutolsó helyen. Balázs kép, szintén utolsó. Kis ötölés-hatolás után úgy döntöttünk, nem nekünk való a várás ebben a közegben, így indítványoztam, hogy menjünk, és igyunk meg egy cup of joe-t a nagyon közeli Californiában. Elfogadtatott és megcselekedtetett ez az indítvány, így pár perccel később már a finom nedűt ittunk - én technikailag nem kávét, hanem az elképesztően finom chai tee lattém. Eldiskuráltunk, aztán visszaballagtunk. Majd várás, várás és végül bejutottam.

Kihúztam az excercise kódnevű témát, beszélgettünk a helyes táplálkozásról és hasonlókról, aztán sunyin átnyergeltem a bringákra és hasonszőrű aktivistoid, kocsiellenes témákra. Miután végeztem, megköszönték. Kimentem. Nem sikerültem jól szerintem.
Megtudakoltam lent, hogy is van tovább, szóba elegyedtem egy sajnos névtelenként maradt balatonalmádi lánnyal, nagyon aranyos volt, aztán mégtöbb beszélgetés Balázzsal, plusz megismertem Ginát és Krisztiánt, akik még anno szintén velünk voltak egy csoportban II. fordulónál. Aztán mehettem képelni.

Ami sokkal jobban sikerült. Egy commuter típusú képet kaptam, de abból valahogy átrepültünk ahhoz, hogy mit akarok én csinálni. Pszichológia, hangzott a válasz, és a vizsgáztatónak - aki tanár, ami szinte társszak - felcsillant a szeme, de jó, satöbbi. Beszéltünk arról, hogy miért vagyunk mi ilyen pesszimisták, mi ez a rossz közérzet, stb stb. A pali nagyon jó fej volt, és boldogságban fürödtem, mert úgy éreztem nagyon jól sikerültem, ebben a körben. Hogy hanyadik leszek, legkésőbb hétfőn megtudom.

Viszont aztán lett jó a nap. És to be continued, egy óra van, én pedig fáradt. Jó éjt!