kedd, augusztus 28, 2007

Critical Mass 2007.09.22

Egyre közelebb van (relatíve) az őszi Critical Mass, de már pár fontosabb dolgot tudni lehet... Mivel hídfelújítás, metróépítés és eszeveszett útcsere van (emiatt lesz majd anyázás iskolakezdéskor - tekintsék meg példának a Hűvösvölgyit), ezért a CM szervezőség úgy döntött, nem pakol még több szart Budapest autósai alá, és megrövidíti az útvonalat.

Ezek szerint az indulópont nem a pesti rakpart lesz, hanem a Pázmány Péter sétány - nagyjából ZP mögötti ELTE komplexum környéke. Onnantól pedig menni, menni, egészen a Városligetig.

Viszont, nem maradunk extra kilométerek nélkül, mert emellett elkezdődött egy csillagtúra szervezése is minden kerületnek. Mivel én Ágostonnal megyek, ezért vagy 2. vagy 3. kerület lesz a miénk. Eldől.

De nem szeretném, hogy csak mink legyünk (bár még talán jön Helga, Sziszi.. osztálytársak). Az lenne nagyon jó, ha egy néhány ember, akit ismerek és szeret is biciklizni (Anett és ööö ... valakik még biztos vannak (: ), mint egy nagy csapat jönne (amúgy az, hogy a tv2 elbaszta nyelvtanilag az okosabb vagy, mint egy 5.-es plakátokat, megvan? Megavicc). Írjátok meg, hogy IGEN, akarunk veletek menni. Más vágyunk sincs! És akkor látom majd, hogy ez jó (:

Alant a CM útvonala, provided by Google Maps & Zsolt:
Mea culpa, ez csak egy elvetett tervezet. Inkább berakom az áprilisit, de nézzétek úgy, hogy nagyjából a Petőfitől van az indulás:

(Mivel a Maps nagyon megrontja a blogom szerkezeti integritását, inkább maradok a linkelésnél továbbra is.)

Google Maps remek újítása

Most olvastam, hogy a Google Maps megkönnyítette a saját készítésű térképek elhelyezését oldalakon. Lehet, hogy ez egy nagyon régi dolog, de nekem új. Szóval a tovább után lássátok saját kreálmányom!
Ez bizony egy útmutató Pasarét környékéhez. Még erősen fejlesztés alatt (:


View Larger Map

Blogváltozás

No, mától egy kisebb változást csináltam blogban.
Mivel mostanság kezdek kicsit túl szószátyár lenni, ezért a szövegek egyre hosszabbak lesznek. Ezt nem engedhetem, ezért (súgó:kattints az olvass-ra) beimplementáltam egy jó kis rendszert, hogy én szabhassam meg, hol húzódik a hosszúsági határ, ami a főoldalon is megjelenik.

Hátránya, hogy minden egyes iratnál ott a kis link, akkor is, mikor nincs rá szükség. Elméletileg van rá megoldás, gyakorlatilag keresem (;
Addig is, írjátok meg, hogy tetszik e fajta content management.

Más változtatás, hogy kevesítettem a főoldalon levő iratok számát, most már csak 7 darab van naptól független. Jobb oldalt található az archívum, onnan lehet a régebbi drágaköveket szemezgetni.

Görögország

Bár egyáltalán nem követem a görögországi tűzvészt a hírekben, ezt a kép az Indexről nagyon sokkoló.
Ez egy égi felvétel a NASA-tól a keletkezett füstről.

szombat, augusztus 25, 2007

Most nem írok már többet

Azért, mert ugye 8 óra van és aludni térek lassan, no meg eleget írtam, lesz miről agyalni a népeknek.
Ja és Guild Wars preview event van, ez nagyjából azt jelenti, hogy játékfüggő tökfej vagyok. De csak most.

Plusz amúgy meg kaptatok zenét is, igazán nincs ok panaszkodni.

Fogok írni Aug20-ról, két jó buliról. És ennyi. Le vagyok fáradva nagyon.

Creedence Clearwater Revival - Have you ever seen the rain?

Mostanság az alábbi számot hallgatom nagyon sokszor, nagyon nagyon jó:

...vagy sem?

No, eljött a második rész is. Szóval, másnap szombaton úgy tettem, ahogy megígértem. Mármint kimentem a Keletibe. Ott elbúcsúzás hosszú hosszú folyama, főleg azért, mert nem nagyon tudtunk dűlőre jutni, mi legyen velünk eztán, mert egy oldalon ott volt, hogy nagyon összeillünk és stb.
DE 630 km hosszú és széles válaszfal húzódik köztünk. Az, hogy nem láthatom, stb. stb., az úgy nem egy kapcsolat, amire építeni lehet.

Még mindig nem tudunk semmit, csak mennek oda s vissza a kedves hangú levelek, de nem tudom.. Nem hiszem, hogy jó lesz ez így, főleg azért, mert ... de erről még nem szólok. Mert ez tényleg titok.

Szóval, most - életemben először! - több nő között (nem nagyon) őrlődöm, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy érzelmileg mit akarok. Ezt hívják bonyolult helyzetnek az okosok.
Engem szimplán idegesít, mert én e téren (érzelmi) az egyszerűség elkötelezett híve vagyok, de a Sors mást tartogathat. Valami lesz, amiről persze, hogy tudni fogtok - talán még arról is, amiről nem írtam.
Köszönöm, hogy olvastok (:

Conny ...

Nos, kettőnk közt EU-s tagországok közti barátságot megszégyenítő kapocs alakult ki. Nagyon jól össze voltunk hangolódva, és két remek estét töltöttünk el együtt, melyet most megosztok, mert miért ne?

Az első persze a balatoni volt, mikor, bár logikai kapcsaim összessége azt üvöltötte: "Ne tedd!" mégiscsak megcsókoltam, miután az ágyba lefektettem (és Ő marasztalt ott, minden sanda feltételezést kikérek magamnak). Ő pedig visszacsókolt, és ez egészen így ment reggel fél hatig, mikor valahogy elaludtunk, majd szép új napra keltünk együtt. Jó érzés volt, de furcsa volt, hogy úgy éreztem, mintha mindig is így lett volna. Vagy legalábbis így kéne/kellett volna lennie. Érdekes..

No, a pénteki nap jól telt, hisz végül is együtt voltunk (is, meg nem is - a strandon nem nyaltuk faltuk egymást), de a legjobb az este volt. Mivel Conny soha nem látta még a csodás Budapestet, rám hárult a nehéz feladat, hogy én őt körbemutatgassam a Vár-Halászbástya-Parlament-Hősök tere vonalon mozogva, amit követtünk is, pontosan így.

Stupszi szülei pont arra mentek, amerre lakom, ezért nagyon hamar és kényelmesen hazajutottunk, ahonnan sebtében nekivágtunk a városnak, mert ránk járt már az idő, esteledett nagyon. Felpattantunk a sárga villamosra (volt ott hű és há, hogy itt ilyen is jár), és a Moszkváig villamosoltunk. Gyorsan gyorsan tizes (vár)busz, és jól megnéztük magunknak mind a Halásbástyát, a Várat.

Nagyon tetszetős volt a bazári hangulat, amit beárnyékolt cseppet az egyre terjengő hír: Jön a zivatar, pakolás! De vásáron kívül volt még valamiféle néptánc előadás, ami kedves volt. Hangulatunk persze olyan magasan volt, hogy mi is táncra perdültünk, és nem néztek hülyének, kivételesen. Utána koccintottunk egy-egy pohárka [valami édes fehérbor]-ral, amit a színpad alatti kis másodsétányon mért a kedves lány nekünk.

De rádöbbentünk, hogy bár már láttuk az egyik leghíresebb látványosságot, van másik, és az idő nem fiatalodott, ezért turisztikai szempontból megválasztottuk a Sikló-féle leközlekedést (és itt jegyzem meg halkan, hogy elég nagy pofátlanság 700 forintot elkérni érte, akkor is, ha turista a célközönség), és máris lent termettünk a Clark Ádám téren és velünk szembe, ímhol, a Lánchíd, aminek egzisztenciáját és célját kielégítettük és átmentünk rajt', hogy eljussunk a Parlament épületéhez.

Én, mint arra ritkán járó - legutóbb a Nagy Magyar Tüntetés 2006 alatt voltam ott - nagyon meglepődtem a betont szemérmetesen eltakaró műfűn, a kiemelkedő világításon, amin feküdni is lehet s ami nagyon tetszett, a hangsugárzókon, melyek nyugalmas patakcsobogást és madárcsicsergést játszott természetre.
DE! nem csak ez volt a kellemes meglepetés. A Kossuth téren egy komolyzenekar (nyelvújítás: komolyzenei zenekar) tartott főpróbát, a fűben mindenhol párok és családok üldögéltek, varázslatos hangulat libegte be azt a helyet, ahol nemrég még vaskordonok voltak és a legszínesebb elem a rendőrruházat kékje volt.
Követtük a többiek példáját mink, és leültünk, feküdtünk a fűbe, átadni minket a zenének. Sajnos nem tartott sokáig, mert a galád vihar (ami sehol elő sem tűnt) itt is megsiettette a befejezést, szóval záróakkord után felemelkedtünk és elindultunk következő állomásunk felé, ami a Hősök tere volt.
Sajnos arra csak kevés idő jutott, de ott is valamiféle hatalmas színházi próba volt lovakkal kiegészítve.

Sajnos innen már hamar véget ért kis utunk együtt. Még beültünk a SubWay-be (mostanság nagyon megkedveltem, pedig aranyárú szendvicseik vannak sajnos), ott elhülyült egy fél órát, megismertettem vele a The Polyphonic Spree-t, és egyből meg is lett a mi számunk, a Hold me now, ami egy olyannyira jó szám, hogy hát na. Ezt aki meghallgatja, megerősíteni tudja csak. Hallgasd meg! YouTube-on van még talán fanvideó hozzá.
Onnantól már csak a hazáig (Stupszi szüleinek ideiglenes lakóhelyéig) tartó utat tehettük meg közösen, ami közben megígértem, hogy kint leszek az állomáson másnap, búcsúztatni. Ezzel intettünk agyőt, s mondtunk istenhozzádot a remek napunknak.

Amiről most egy pár gondolat: csak később jutott eszembe egy remek allegória, ahogy le tudnám írni az estét.
Olyan érzés volt, mintha az egész város csak azért lett volna ott, hogy nekünk kettőnknek egy külön kis buborék teremjen, aminek az összes többi ember, hang, zene, látvány az aláfestés. Tényleg, ilyen tökéletes napom ... szerintem még nem volt nagyon, három vagy négy órába sűrített tömény boldogság. No persze az, hogy lassan egy éve barátnőtlen vagyok, segített felfogni a helyzet jóságát, de mégis (:

Kicsit hosszú ez, de még nincs vége. Folytatás következik (kezdem túl sokat használni ezt a szót).

BB (BalatonBuli) parto secundo

Na, hát ott hagytam abba történetem, hogy jó nagyon strandoltunk, röplabda és a szokásos. Aztán visszamentünk a telekre, ahol felkészültünk a sütéshez (Lecsó!), beszélgettünk, iszogattunk és a többi hasonló tevékenység.
Tervbe volt véve egy jó nagy berúgás - legalábbis ivászat - amiből maradt: egy pohár eperturmixvodka megivása.

Itt a társaság már kettévált, lányok el pletykálni, mi néhányan pedig az asztal körül beszéltünk sok furcsaságról. Én szívem szerint összetartottam volna a társaságot, de vállamon pihent Conny feje már, akit nem nagyon volt gondolatom felrázni azzal, hogy megmozdulok.

Nos.. most jön az elbeszélés kényesebb része. Szentelek is neki egy teljesen új bejegyzést majd.

Szóval, másnap lett hirtelen... Lementünk még kicsit partra, rendet raktunk, aztán haza és hogy mi volt? Olvass feljebb.

hétfő, augusztus 20, 2007

BB (BalatonBuli)

Nos hát.. Balaton. Bár tudjátok, mégis leírom, nehogy véletlen egy új olvasó kívülállónak érezze magát, hogy Bianca (Stupszi – röviden Stupsnase, Piszeorr) múlt nyáron szervezett egy remekes hangulatú házibuli jellegű eseményt balatonakarattyai telkén, ahol ott volt sok sok táboros ember, ittunk, ettünk, főztünk, jól mulattunk.

Persze erről nem írtam múlt évben – mint ahogy nagyon sok mindenről nem szóltam, sötétben hagytam, ez évben megpróbálok sokkal nagyobb belátást adni kis agyamba. Hogy miért? Nagyon jó kérdés... Ja nem, most lapoztam vissza, és látom, hogy blogspleenes hangulatban voltam.

Nos, visszakanyarintva témám oda, amiről az irat szól: Stupszi ez évben is megtartotta idestova már a II. Balatoni Bulit. Helyszín változatlan volt, csak a jelenlevőkben állt be egy kisebb változás.

Amíg múlt évben Anettel sátoroztunk kettesben a kertben, most egy német ajkú (de még milyen ajkú) lánnyal töltöttem el feledhetetlen napot, napokat. Erről majd bővebben lejjebb.

De sok más ember nem jött, vagy ippenhogy jött. Nem voltak most pl. a német ikrek, John, Tomi és még sorolhatnám, de nem. Képek vannak 2006-ból itt, Anett Picasa-ján. Ez évben nem fotózott senki sem. Be kell szereznem egy digitális masinát olcsóért.

Megint elkórincáltam... Szóval, Sarával mentem le vonattal, ami nem volt olyan nagy durranás, több emberrel hangulatosabb. Legalább kicsit mind a ketten pihentünk, rákészültünk a bulira – amire pedig mégsem kellett volna oly' nagyon.

Leérkeztünk, eladtuk hiába megváltott menettérti jegyünket egy párnak, vesztettünk is rajta 300 pénzt, mert az asszony alkudni akart, pedig a férje jó fej lett volna. Papucsok vagyunk, ez a sorsunk. Tomi bátyám jól értünk jött, mert hát neki kocsija van, nagyon fontos ember Ő :) Nem mintha panaszkodnánk, ez egy sokkal kényelmesebb módszer volt arra, hogy lejussunk a strandra, ahol a többiek már epedezve vártak minket (majdnem mindenkitöbbiek, Szilviék később jöttek csak).

Puszi és ölelések repkedtek, hisz én Biát nagyon rég nem láttam, no meg Conny (németjány) és én is rég találkoztunk. Szinte pont egy éve.

Oké, miután ez megtörtént, gyorsan átvetkőztünk és be a Balatonba! Remek napot választott ki Stupszi, merthogy az idő kellemesen meleg volt... folyt. Köv. Sietni kell tűzijátékot nézni.

Sziget 2007

No, mégiscsak elmentem. Egy napra, s nem többre. Tool volt a kiszemelt koncert ugye, de sajna nem jött össze a kijutás, de végülis nem sajnálom, mert jól, sőt, remekül éreztem magam. Részleteket nem írok, mert annyira nem érdemes. Aki volt kint, tudja, milyen.
Teljesen felesleges szaporítani a szót. Inkább írok mindjárt egy jó kis balatoni buliról :)

vasárnap, augusztus 12, 2007

Szombati események + Stardust

Tegnap megintcsak moziban voltam, most Eszterrel. Megnéztük az Ocean's 13 filmet, ami már nagyon gyér volt a másik kettőhöz képest. Kivéve a zenét, ami még mindig elsőosztályú.

De valami jó mégiscsak kisült a mozilátogatásból, mert megtudtam, hogy a magyar filmimportálók behozzák a Stardust-ot (Csillagpor), bemutató október 18. Jó kis születésnapi ajándék, bár addig el kéne olvasni...
Ja, azok számára, akik nem tudják, miért is örülök ennek nagyon: Ez egy adaptáció, méghozzá Neil Gaiman könyvéből. Ezért várom.

Ocean's 13 5/10-ből, pár jó poén, de a történet nagyon fáradt, semmi meghökkentő.

szombat, augusztus 11, 2007

150 (+3)

Megünneplendő szintén, hogy már 150(+3) bejegyzés tarkítja blogom színes kiltjét! Vivát, vivát!

Bius-nap

Nohát, ma munka utánra meg lett beszélve végre egy találkozó rég nem látott ismerősömmel, Biankával (mostantól Bius).

Hát, ötletek terén néha kicsit szűkös vagyok, ezért elmentünk a mindig megbízható Californiába - bár most nem kávéztunk, hanem smoothies-oltunk. Ez ilyen jégkása, finom, de azért nem az igazi. Inkább az eheti Irish Nut Caffé.
Azt kétszer is ittam, mint reggeli üdítő. Jól is esett, főleg szép lassan lesétálni Király utcai megállóig, egy cigit szívva, amiről persze mategnap megint leszoktam - egy hét alatt két doboz, megijedtem. No, de egy kicsit letértem a járt ösvényről egy szintén jártért.

Szóval, Bius meg én rég találkoztunk, ezért jó sok beszéd folyt ki a szánkból a másik füle felé. Leginkább persze inkább a hölgy mondta és mondta, de én sem voltam rest. Nem mindig legalábbis. De azért inkább hallgattam, merthogy Biusnak komoly kapcsolati bajai merültek fel, ezeket kellett elcsitítani, meghallgatni, megértően bólogatni.

Tudnivaló, hogy a leányzó (ő is olvassa ezt, ezért csak őszintén mondom (: ) kicsit lüke, ezért nagyon jó sok hülyeséget tudunk összehordani ketten, így a három óra, amíg voltunk csak repült.

Californiában voltunk egy 20 percig nagyjából, ahonnan Margitsziget felé vettük a villamos útját fejenként egy doboz serrel felszerelkezve - ami sem hideg sem habos nem volt, gyalázat. Persze Mörfi lesújtott ránk (is), amint kényelmesen leültünk villámok kezdtek el fejünk felett vágtatni a messze égbolton keresztül. Gyorsan felpattantunk, majd jobb ötlet hijján Holdudvar felé indultunk, amit kicsit puccosnak találtunk, be se mertük tenni proli lábainkat.
Inkább elnéztük,hallgattuk a közelben imprompto felállt kis dobegyüttes, ami valójában konga, és tűzlabdások produkcióját az esőben. Hangulatos volt, annak ellenére, hogy a labdások nem igazán akartak együtt mozogni, vagy a zenére.

Mivel kicsit megéheztünk, úgy véltük, hogy a Pizza Hut (vagy Hát, kiejtéstől függő) jó hely lesz lakmározni. Fel BE is szálltunk a Combinóba, ami elfuvarozott a Király utcáig, ahol inkább a KFC mellett tört kardot Bius, mivel ott gyorsabb a kiszolgálás, hisz az idő homokja kifogyóban volt, mert a Volán nem vár, elindul már, és ahogy a dal megy tovább. Ettünk csipős csirkemellet (lehetett volna kínai is, finomabb lett volna) menüben. A krumpli hideg volt, a kóla bugyogástalan (ez ma kísértett?), legalább a csirke csípőssége volt csúcs.
Evés után beszélgettünk még sokat, leginkább kapcsolatokról, megosztottuk búinkat, jóságainkat.

De sajnos, mint mindennek, ennek is végeszakadt. Elkísértem még az Árpád hídhoz vissza, ahol végülis nem Volán várta, hanem egy másik pasi, aki a semmiből tűnt elő egy jó nagy terepjáróval családi autóval. Aztán én is hazamentem. Remek kis befejezése volt ez a hétnek, csak még mindig túl rövid. Gyakrabban kell találkozni (: (igen, ez célzás volt)

Simpsons - The movie

Vicces volt, mint a film. Aki szereti Simpsonst, nézze meg, aki nem, az hülye. Behatóbban nem hiszem, hogy kéne ezzel foglalkozni (:

Ja, de. MOM-ba menjetek, és EREDETI NYELVEN nézzétek meg, mert magyar szinkron is jó-jó, de a különbség ég és föld (mondom ezt úgy, hogy nem láttam még angolul). Jó sárgulást.

Póóókmalac, a póóóóókmalac :)

Ja, pont. 10 / 10

szerda, augusztus 08, 2007

Munkáskörnyezet-változás

No, megint visszaálltam 2 hét pihenődés után munkába, és máris nagy fejszébe vágtuk a fejszénk.
Tudnivaló, hogy bent 2 gép van, a főmasina, ahol a rangidős kapitány ül és a kis mellékárbóc, ahol én, a rabszolga gürizek, szkennelek. Ez a másodlagos gép egy Sulinet Expresszes masina volt, jó 4-5 éves. CRT monitor, meg minden nyalánkság.

De... folyt köv, aludni mentem.
És most már aludtam. Ezért folytatom.

Szóval, ugye kb. május óta dolgozgatok ott, a feladatom pedig abból áll, hogy megfogom a könyvet, be a szkennerbe, beszkennelem, aztán a hátát. Néha a tartalomjegyzéket is - csupa nyalánkság.
Ez eddig egy hosszú hosszú folyamat volt, mert a program aztán fel is dolgozza a képet, ami szegény régi processzort nagyon igénybe vette, ami leginkább a lassúságban jelent meg.


Na de! Új gép dohog a lábamnál, no meg hozzá dukáló laposképernyős TFT (mi lesz a következő? Új szép fekete iMac (képen)? Szép világ lenne). A gép gyors, pillanatok alatt végezhetek így egy könyvvel. Produktivitási isten lettem. Főleg úgy, hogy egy-két makrótrükköt is bevetettem, így minimális egerészés kell sikeres szkenhez.

Persze az sem állta meg a helyét, hogy a régigéptartó-szerkezet, egy vasból készült tákolmány, maradjon továbbra is meg, ezért fogtunk egy közelben heverő félkör-alakú falapot, és jól ráfúrtuk az asztalra.
Persze nem volt problema nélküli, kisebb-keskenyebb volt a fal az elvártnál, ezért amint beértem 9-re, egy jó kis reggeli reszeléssel kezdhettem napom. Aztán egész napos géptelepítés-, és beállítás.


De megérte, mert rájöttem, hogy ha tudok haladni, jobban élvezem azt, amit csinálok. Éljen én.

No, ennyi lett volna a bejegyzés folytatása, most pedig írok még kettőt, egyet a Simpson filmről, másikat pediglen a mategnapi napról, aminek a vége a lényegi. Jóhogy, különben nem írnék róla (:

szombat, augusztus 04, 2007

And now something completely different! Sziget

So, I was thinking to myself: Damn, lots'o people read this blog often (course I'm stretching the meaning of lots to breaking point, I'm well aware of that), who should be perfect at speaking English at about intermediate level.
So, as a hoot and a treat for all ye merry lasses and gents, this whole post shall be conjured up from the bottomless pit o' my mind in all of it's manifestation in English! How jolly is that?

Course, if you spot minor flaws here'n'there, let me know. It's all in the possibilities of chance that I simply forgot, how to write in English properly.

Of course you just say: bollocks and scorn on me for abandoning my native tongue in favour of a (the?) lingua franca, then be it, I shall take the lashing. none is forcing thee to read mhee. To the rest, cheerio!

So, this post will be written mainly about Sziget, but my train of thought can be derailed from time to time.
Sziget, ah, the great Hungarian festival, a holy Bacchanalia and mutual cultural exchange ground. It seems to me, that in recent years it has taken to a fancy that this week long hedonism is to be reserved for the somewhat more prosperous people. By that, I mean foreigners. Don't get me wrong, not being xenophobic here, just stating, that prices for a week pass, especially sleeping ones, are obscenely high. Taken the student's average pocket money + savings + salary.

Myself would have wanted to go out, not only on one day, but many, as the concerts that interest me most are held on very different days (check the side, built-in nifty calendar), but only one day will have to suffice. The one I shall make a point of attending is August the 13th, as Tool will be performing for the assembled masses. I wish to be mass. As the rest of the Sziget goes, great concerts shall be sorely missed, but, alas, I will survive.

So, that would be for it tonight. Now I will watch a new, upcoming Tim Burtonese series called Pushing Daisies, and afterwards head into the realm of dreams. Best of the evening to y'all!

Sidenote: I just got a private message from a girl in Romania, whom with I had no contact at all, telling me how she hopes that we will congregate during Sziget. Isn't that a bit quaint?

péntek, augusztus 03, 2007

Megjártam Miskolcot

Ahol engem halálra fogásztak a három nap alatt, amit ott töltöttem. Sajna a fogaim krétás jellegűek, ami röviden azt jelenti, hogy bármit teszek, védem őket, babusgatom, mégis rövid időn belül ígyis és úgyis szanaszét romlanak. Ami nem jó.
Öt darab fogam lett be-, vagy áttömve. A legjobb az egészben a lidocain, mikor nem érzed az ínyed, érje hideg vagy meleg. Ilyenkor szeretem csócsálni. Na de elég a dentalizálásból, inkább arról fogok beszélni, hogy mennyire jó dolgokat csináltam MÉG.

Hát ugye rokonoknál voltam, a kiterjedtebb família nagy része, már akikkel kapcsolatot tartok, ugye Livi?, leledzik.

Ott van például nagyanyám testvérének férje (anyám keresztapja, énnekem ... nagynagybátyám?), Bandi, aki vadász és e mellé remek szakács. Húgommal ettünk sok vadat, halat s mi jó falat. Kivéve a hal részét.
Szalonnáztunk, aztán füstölt kolbász. Másnap vaddisznó, rákövetkezőn pedig csirkeszárny. Szerintem most pluszban vagyok kilóilag.

Ezeken a szociális eseményeken kívül valójában másod-unokatestvéremmel kockultunk, számítógépeztünk, filmet néztünk és a többi, de még itt a maradék nyár, hogy elmenjünk majdan egyszer barlangfürdőbe és a többi wellness-t kergetni, ráugrani és jól megdagonyázni abban.

Miskolcon a cigányok még mindig ijesztően sokan vannak.

Jó kis három nap volt, nagyon élvezve volt. És most vissza a zúzdába.