szerda, február 25, 2009

best t-shirt ever

human dobta be a közösbe, számomra a szerelem egy pillanat műve volt. Akarom! Valaki szerezze meg nekem!!

A simple plan @ Threadless

kedd, február 24, 2009

személyiségteszt #3

Ismét rám jött az öt perc, és megcsináltam újfent a tesztet, amint eddig kétszer töltöttem ki.

Most így néz ki:



Még mindig úgy vélem, hogy elég akkurátusan ábrázol, de mókás visszatekinteni, milyen voltam három éve. Kinyíltam, most már nagyon, de nem vagyok férfias. Ez sem lep meg, szinte az összes olyan barátom, akivel napi szinten próbálok kapcsolatban maradni, lány. Heteroszociális vagyok, ez van. Lányokkal mindig könnyebben szót értettem (Zsófival még az Árpádban, aztán Dórival Kerékben és így tovább).
Töltsétek ki ti is, aztán küldjétek el az eredményt. Érdekel.


My personalDNA Report

things are looking up

hétfőn olyan dolog történt velem, hogy most nekem nagyon jó. Vigyorgok, mint egy tök.
Nem lakás, az szerdán derül ki, remélem.

Hóesésben pedig igen gyönyörű a Városliget, főleg a kacsaúsztató, ami ilyenkor is fűtve van, és a köd körbelengi a tájat. Bárki, ki este arra jár, ne hagyja ki.

vasárnap, február 22, 2009

Animal Collective: My Girls



Egy kis éji zene.

három nap

Huh, hol is kezdjem az elmúlt három napot körülírni. No, kezdjük az elején szerdával. Ádámmal együtt csak ötig dolgoztunk, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk hozzájuk, megnézzük a Skins, megiszunk egy-egy sört, aztán mindenki megy pihenni. De inkább leültünk az Arribában egy sörre (ennek eredménye ez a kis interjú), aztán még egy margarita, mert vártuk, hogy a mi Károlyunk is végezzék, leugorjunk egy üveg olcsó sörre, és még olcsóbb Jägermeisterra, a Bakegér borozóba. Eliszogattunk ott, de aztán vissza kellett térni leírhatatlan okok miatt.

Míg az okot intézte Dávid, ketten leültünk, és elkezdtünk beszélgetni egy amerikai törzsvendéggel (ja, akit és barátnőit elhívtunk egy másnapi esti „ismerjük meg egymást” iszogatásra), és még épp ott ülő két barátnőjével. Eleinte csak így asztalokon át, aztán át is ültünk, hogy ne kelljen mindenkinek kitekeredett gerinccel diskurálni.

Remek hangulatban voltunk, beszélgettünk, margitoztunk. Aztán szép lassan elindultunk más helyek felé, közben az egyik lánnyal igen kellemes kapcsolatba kerültünk, ami egész este szépen folytatódott. Beültünk egy kis kitérő után a Caledoniába egy jó üveg skót sörre (és ismét van 80! Azt hittem, ott halok meg a gyönyörtől. Tényleg olyan jó! Ha meg akarjátok kóstolni a világ egyik legfinomabb sörét, teljes szívvel és májjal ajánlom), de anyagilag nem volt egy jó ötlet. Drága az a hely, mint a cufak.

Onnan Bakegérbe ismét át zárásig, és amerikai lányok nélkül el esténk általános zárópontjához, a B. Cityhez, ahol még 4-kor is örömmel üldögélhetünk, szeretnek minket nagyon. Na, ez volt az első este. Körülbelül négy-fél ötre Orsiékhoz mentünk (ilyenkor már nem megyek haza), hamarvást elaludtunk, aznap reggel munka.

Felkeltem, meglepően korán, és elég idő állt rendelkezésemre egy kis zuhanyzós-reggelizős hazamenetelhez. Ledolgoztam a hét órám, hazamentem és aludtam másfél-két órát a székecskémben. Aztán vissza tízre, mert ugye ami meg lett beszélve, meg lett beszélve. B. City ismét, iszogatunk, beszélgetünk jól érezzük magunkat, ismét három körül Orsiéknál alvás, munka reggel, stb.

Már kicsit kábán állok a lábamon, de nem baj, jól érzem magam így szocializálódva. Danival végzünk, ki megkérdezi, hogy nem maradok-e egy sörre? DEHOGYNEM. Második körünket Mo, gondoskodó főnökünk állta, kellemesen meglepve minket. Aztán az új ötlet, hogy menjünk le a Kuplungba iszogatni. Na, nem kell engem noszogatni! Ádámot felhívom, gyere, mert iszunk. Ez az utolsó már nem tartott olyan sokáig, éjfél körül már hazafelé.

Ebben valószerűen az is közrejátszott, hogy a lány, kivel én nagyon szívesen lennék, nem igazán nyitott (még) rá, mert egy barátnőjének is tetszem, s nem venné ki magát jól vele. Girl code. Nonszensz és irritáló. Na, nem picsogok tovább, ma pedig már nem iszom semmit, amit májam is köszön. És szabadnap holnap, édes pihenés. Jó éjt, kedves gyerekek.

rendőrök őriznek

megyek munkába Orsiéktól egy újabb átmulatott éjszaka után (erről mindjárt írok), tudnivaló, hogy onnan csak kulccsal lehet kimászni a külső kapun, amit az ablakon visszaadok. No, kint állok az utcán, Orsiék még cigiznek, az ablak pedig zárva. Elkezdem nyomkodni, mert nincs zárva, de ragad.

Erőteljesen próbálkozom, hátam mögött viszont egy hang kiált rám, kérdezve tetteim okát. Megfordulok, egy rendőr ült kocsijában. Próbáltam neki elmagyarázni a helyzetet, de nem voltam agyam magaslatán, így kicsit gyanúsnak tűnhettem. Erélyesen kérte, hogy mutassam meg személyi igazolványomat. Pár ember nézte, mi ez a felfordulás, de ekkor Orsi a megmentésemre sietett az ablakon át, kinek odanyújtottam a kulcsot. Ekkor véget ért rövid tragédiám, és a rendőr tovasuhant.

Aztán kacagtam az úton végig.

kedd, február 17, 2009

gombapresszó idézet

Tomiék találd ki a kihagyott szót játszottak.

„– A méheket meg lehet tanítani a hümhümhümre is.
– Önmegtartóztatás!”

hétfő, február 16, 2009

A nagy ötlet

Tegnap este munka után hirtelen felindulásból elmentünk négyen, a csipetcsapat (Károly, Orsi, Ádám és én), egy kis munka utáni pihentető sörözésre (nem kell nagy alkoholizálásra gondolni, három sört ittunk). Utána általában Orsinál pihenjünk ki magunkat, mert ő egyedül nem lakik a világ végén.

Általában ott mindenféle világmegváltó dolgokról beszélgetünk teljesen véletlenszerűen, sörutóhatásként (ehhez az estéhez kötődik egy nagyon mókás beszólás: „Károly, most már komfortos az orrodnak?” Na jó, utólag talán nem annyira vicces. Ott az volt :)).

És akkor itt jött egy remek ötlet, mert blogokról volt szó, hogy az milyen nagy sutaság – nem az én álláspontom –, és a többi. Aztán Károly megszólalt, hogy lehetne akkor egy Arriba blog. ÉS TÉNYLEG. Így hát prezentálom: Arriba, the blog. Még nem tudom, mi lesz rajta, mi legyen, érzékelem, mi lehet és nem. Vagy az egészet beszüntetjük holnap. Kollaborálás legyen.

Nem biztos, hogy sokáig él eme dolog, de a remény hal meg utoljára, hogy ez egy jó ötlet, és támogatható. Néha nézzetek rá, hátha jó lesz. Ja, és gyertek ma meg holnap, kedvezményes születésnapi hét.

Ma például félárú burrito nap volt, jöttek a népek rendesen. Sok visszatérő törzsvendég (Tom, Octavio, stb.), de rengeteg újonc is, kik kíváncsian ették meg életük talán első burritóját (a Burger Kinges akármi nem számít). De úgy sokan, hogy már az ajtónál kanyarogtak vissza, és még jöttek és jöttek. Szerencsémre olyan flow élményem volt, hogy egy kicsit sem idegeskedtem (na jó, az első órában talán), gyors voltam, precíz és kedves. Remek érzés volt. És szombaton akciós margarita? Álom lesz este dolgozni, direkt akkora kértem magam.

Na, úgy érzem, elég sokáig nyújtottam ezt a bejegyzést rétest, elkalandoztam össze és vissza szokáshoz híven. Jó éjszakát kívánok nektek gyerekek. Ma pihenek, nem dolgozom :)

ps.: sürgős szükségem lenne szkennerel rendelkező kispajtásra! Még ma, legkésőbb holnap. e-felvételi.

péntek, február 13, 2009

biciklihangulat

elalvás előtt:

RSS egyszerűen

Kitettem oldalra könnyű RSS feliratkozási lehetőséget. Hogy mi az RSS? Olvasd el itt, vagy ha jó vagy angolból, nézd meg a kisfilmet. Tegyük fel, hirtelen rám jön a tíz perc, és megírok egyszerre vagy tíz bejegyzést. Ha olvasót használsz, csak a frissek jelennek meg, nem kell oldalakat lapozgatnod, várakoznod.

Én kis saját megjegyzésem a magyar leíráshoz, hogy nem a programot ajánlom, hanem a fantasztikus Google Reader oldalt. Már nem csak tartalomolvasó, hanem közösségi funkciók is szerepet kaptak benne – hírek, érdekes írások megosztása, megjegyzésekkel, stb.

Legyetek ti is jók, használjatok RSS-t! :)

Én már tudom, hol leszek idén áprilisban

Nem akarok ebből a blogból egy programajánló kisfüzetet csinálni, de ha már megyek, akkor nektek is megírom, hátha kedvet kaptok, és egy blogger találkozik olvasóival (mintha nem ismernélek mindannyiótokat személyesen :)) esemény keretében leutazunk Pécsre, az ez évi Pécsi Egyetemi Napokra!

Mert lesz, és így, hogy már van pécsi kapcsolat, meg is lettem hívva, hogy részt vegyek egy nem-olyan-bazi-nagy-fesztivál-mint-a-sziget mulatságon. És a fellépők listája elég impozáns.

Nézzétek meg ti is, és döntsetek. Megerősítő leveleket a szerkesztőségbe várok :)

vasárnap, február 08, 2009

Indul a következőőőő

This is it! Akik ősszel néztek bocin, hogy milyen suta dolog már, amire én és pajtásaim buzdítani akarjuk a népet, merthogy hideg van meg ősz, meg egyáltalán… na de várjunk, elhagytam, hogy mire.

HÁT BRINGÁZZ A MUNKÁBA! ismét április 6-tól május 8-ig. Ez évben először, de nem utoljára, újfent megküzdenek egymás ellen a cégek, hogy hol tekernek többet (biciklit).

Újdonság, hogy nem maradnak már ki az egyetemisták sem. ELTE vs. BGF és a többi. Jóóó lesz :)

Ne feledjétek. Bringázzatok! Egészségessé és fitté tesz :)

Tavasszal újra Bringázz a Munkába, április 6-tól május 8-ig.

szombat, február 07, 2009

Mi történik a Fogassal?
-Összeesküvés-elmélet, BKV módra-

Megfigyeltem a BKV részéről egy elképesztő, 135 évnyi történelmet taposó tendenciát.

Adva van egy fogaskerekű vasutunk. 1874 június 24-én indult el először a Városmajor és a Svábhegy között – ez volt a világon a harmadik ilyen rendszerű vasút.

Már akkoriban megoldották a kapcsolódást, a Lánchíd tövétől fél órával a Fogas indulása előtt lovaskocsi indult, hogy aztán a megérkező népeket vissza is vigye. Az ötven krajcáros jegyáron nem volt sok nyeresége a vállalatnak, így az egyensúlyt különféle, a nyomvonal közelében lévő villák és telkek megszerzésével és értékesítésével teremtették meg, illetve az Eötvös-villában létrehoztak egy olyan éttermet, ahol kombinált jegy és ebéd lehetőség volt. De a megcélzott középosztály így is szívta a fogát a magas utazási költség miatt.

Nem volt tehát panaszoktól mentes az új vonal. Eddig érintetlen területeket építettek be, és még a jegy is drága volt. 40 krajcárra csökkentették az árakat, de ez sem volt hihetetlenül kelendő. 1847-ben hétféle, 1905-ben tizenkilenc-féle jegytípussal próbálták utazásra késztetni a kedves közönséget.

1888-ban hozta meg Budapest a határozatot a járat meghosszabbításáról a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyig. Ma már hihetetlen gyorsasággal (1-es villamos, hol is van a végállomásod?), 1890-re készen is lett a toldás.
1895-ben a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. lett a Fogaskerekű finanszírozója, tehát hivatalosan is vasút, a mai MÁV alatt (a horror – lenne ma).

Bár csodásan teljesített, 1896 után elkezdődött a romlás. A hűvösvölgyi és zugligeti vasútvonalak elkészülte után sokan átpártoltak az új járatokra. Az első világháború, és a vele járó anyagbeszerzési gondok nem segítettek a köhögő járaton.
1917-ben vezetőségváltás történt, akik páratlan munkával láttak neki szegény Fogas felújításához – még a legválságosabb 1917-22-es időszakban is folyamatosan közlekedtek, amikor már a vonatok és a villamosok is leálltak napokra.

Az új hatalom fokozatosan rendbe hozott mindent, a svábhegyi lakók állandó kedvezményt kaptak. Egy új, benzinmotoros ún. sínautót is készítettek, amely a kisforgalmú időszakokban teljesít. Ezenkívül teherforgalomra is felkészítettek pár járatot, ezzel megkönnyítve a svábhegyi építéséket.

Ma nyolc villanymozdony teljesít a fogas kerekeken… és itt jön képbe a BKV mostani menetrend-reformja.

Ha valaki arrafelé közlekedett mostanság (61, 59) észrevehette, hogy az eddigi Fogaskerekű vasút megállónak a nevét lecserélték a sokkal általánosabb Városmajorra. De ez még nem minden! Az fok-gyemen (infoizé, ami nagyon jópofa hangot ad ki váltásnál – sajnos nem találtam videót hozzá), átszállási lehetőségként sem a jól megszokott Fogaskerekű látható, hanem 60 (Fogas). Tehát besorolták a megszokott, és számomra értelmezhetetlen, számrendszerbe, és háttérbe szorították a tényt, hogy ő a Fogas! Most még csak azért szerepel egyáltalán zárójelben, mert mindenki hozzászokott. A megállónév-változtatással is ezt a berögződést akarnák kitörölni?

Hát, inkább nem! Ha ti magatok, ismerősök, bringások, családok, kutyák, nagymamák naponta használják eme történelmi jelentőségű tömegközlekedési eszközt, cselekedjetek! Írjatok a BKV-nak, és hangozzék a népharag!

Köszönöm, hogy olvastátok. A történelmi rész nem készülhetett volna el, ha nincs Bálint oldala, ahonnan az egészet átrövidítettem (a teljes cikk itt olvasható).

Végezetül végtelen hatásvadász módon egy eltorzított idézet (vallásos érzelműek, kérem ne sértődjetek meg):
„Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Fogasaim ármányos elpusztítására törnek!
És majd megtudjátok, hogy az én nevem a Nép amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”

csütörtök, február 05, 2009

Polgári engedetlenség

Itt volt egy felhívás, hogy olvassátok el Bius esszéjét, de meghalt.

Béke poraira
2009.02.05. 12:26 - 2009.02.07. 1:18

szerda, február 04, 2009

jó lenne, ha

Rengeteg olyan zenekart hallgatok, amik itthon nem hiszem, hogy nagyon ismertek. Legalábbis annyira ismertek, hogy koncertközelben lássam őket anélkül, hogy akár Bécsbe kéne utaznom.

sigur rós, Bon Iver, The Dodos, The National, Ting Tings, Okkervil River, és még sok satöbbi.

Szóval nem hiszem, hogy itt fellépnének (bár a remény hal meg utoljára). Van egy olyan dédelgetett álmom, ha nyerek a lottón rengeteg pénzt, fognám, és csinálnék egy fesztivált, ami párját ritkítja. És mindenki idejönne, Budapestre, egy remek pár napot szerezve – nekem biztos, talán még száz embernek.

Milyen szép lenne :)

i just watched her go

Tegnap bejött valaki, akit nagyjából egy éve láttam utoljára. Egy kis múlt van mögöttünk, én úgy érzem, tökéletesen összeillenénk. Sajnos egyedül vagyok ezzel a véleménnyel.

Azt hinné az ember, hogy idővel könnyebb lesz ezen túllépni, de egy csöppent sem volt az. De vagyunk annyira jóban, hogy inkább kibírom ezt a kis rosszat, csak hogy néha találkozzak és beszélhessek vele.

Mivel úgyis olvasod, minden-mindegy alapon írtam ki ezt magamból.

hétfő, február 02, 2009

Zenei rövidposzt

Ez zakatol mostanság a fejemben:



The Ting Tings: That's not my name

Enjoy