Super Bowl XLI

No, megvolt a "nagy meccs", de sajna nem volt olyan jó. Ezt lehet, hogy csak a csapatom vesztesége mondatja velem, - vagy inkább az, hogy a Colts nyert... - de tényleg nem volt olyan izgalmas attól az egy erős negyedtől eltekintve. Az állás ugye 17-29 lett.
Összegyűltünk öten (a nyolcból) és bementünk a Sport's Champsbe a Mechwart ligetnél, hogy ott jól meccsnézzünk. A hely már alapból nem volt olyan kedves szívemnek, mert alapfogyasztáshoz kötötték az asztalfoglalást, ami érzékenyen érintette tartalékaim, főleg úgy, hogy hárman nem jöttek el, így még a tervezett költés is erősen felment.
A hely maga az elmegy kategória, de biztos, hogy nem egy ... hát, nem is tudok most így egy jó sportkocsma/pubot. Szóval átlagos volt. Ettünk, ittunk, jól mulattunk, közben pedig ment a meccs, amiből sokat hallani nem lehetett sajnos.
Viszont velünk szemben ült egy vegyes amerikai-magyar társaság, ahol a két Colts rajongó (egy mongoloid és egy csaj) olyan undorító otromba módon szurkoltak, hogy a meccs végén tényleg nehezen türtőztettük magunkat, nehogy rájuk borítsuk az asztalt.

Amint vége lett az egésznek (hajnali négykor) kimentünk még egy kicsit a ligetbe dobálni, hisz a labdám elvittem, aztán én hazabattyogtam, hogy legalább egy órát tudjak valahogy aludni míg ők csináltak.. valamit, hogy aztán bemenjenek reggel hatra az Árpádba.

És ez volt a vasárnap-hétfő programja. Hétfő pedig hiperaktív zombi módban éltem meg, amely állapotomat nem szeretem annyira.