Kötőjel és kötőjel közötti van különbség. Az ún. en dash (–) hosszabb, mint a kötőjel (-). Párbeszédnél, közbevetésnél – mint például ez is – ezt kellene használni. Van még em dash is (—), de ezt mi, magyarok, nem használjuk. Az en az emnek a fele.
A másik pedig (Index Korrektor blogról átnyúlva):
Továbbá „a tulajdonnévi kapcsolatot nagykötőjellel jelöljük, a közös utótagot pedig kiskötőjellel kapcsoljuk a formációhoz”.
Megörültem, éljenek a finom distinkciók:
Kis–Tót-duó = Kis Péter és Tót Pál duója,
Kis–Tót duó = a Kis Péterről és Tót Pálról elnevezett duó,
Kis-Tót-duó = Kis-Tóték (pl. Kis-Tót Pál és Kis-Tót Pálné) duója,
Kis-Tót duó = a Kis-Tót Péterről elnevezett duó.
Azért ez már durva. És te en dashhal írsz közbevetést!?
Mellékzönge: most néztem utána egy régóta foglalkoztató dolognak. Közbeékelésnél csak akkor kerül írásjel akárhová (szigorúan a jel UTÁN példa: meglátta Bálintot – régóta tetszett neki –, és megszólította), ha ékelődés nélkül is lenne. Ezt szerintem sok régi bejegyzésben elrontottam, inkább televesszőztem mindent. tudásom forrása
Bejegyzések
0 beszólás:
Megjegyzés küldése