péntek, december 12, 2008

Munkaöröm és munkaboldogság

Maholnap van az utolsó nap a nagy szabadság előtt! 9 nap édes pihenés, egy része Berlinben eltöltve a lánykával (:

Fruzsi anyukája meg nagyon aranyos. Felhív, hogy megvan a jegy, mikor dolgozom, bedobja, Aztán jön az ötlet, hogy inkább aludjak náluk, mert onnan mégiscak közelebb van a Keleti. Fura, hogy így két nap után befogadnak. A másik magyarázat, hogy kasztrálni akarnak :D

Amúgy ami ma volt Arribában… az úgy durva. Bár már Istencsászártól megtanultam, hogy munkáról vagy jót, de inkább semmit (őt, ha jól emlékszem, a különféle nem éppen pozitív hangvételű postjai jutatták olyan helyzetbe, hogy eltávozott. Vagy kirúgták), de ezt el kell mondani, mert tényleg ez volt eddig az egyik leghúzósabb.

Egyik része az, hogy mostanság már csak hárman vagyunk a pultban négy helyett, így többet kell gürizni. Kevesebb cigiszünet, uzw. Ma pl. bazinagy roham volt 6-7-től 9-ig bezárólag, egyszer voltam kint cigizni. Két óra kemény pörgés után kicsit nagy volt már a fejem.
Másik pedig, hogy az egyik szakács lebetegedett, és nem volt helyette más, így Zsolt kb. egyedül csinálta az egészet, mert a másik tag hazament. Húsok, saláták, quesák - már amikor nem segítettünk neki, mert különben egy slukkra sem tudott volna megpihenni. És még őt basztatják a legtöbbet. Ha még egyszer úgy, hogy ott vagyok, akkor belőlem kitör az anyázás. Ja, és maholnap is ő jön, szabadnapján, mert valakinek „fontosabb dolga van”.

Szóval hatalmas pörgés, hátul gebasz. Jaj, meg a házhozszállítás is. Azok, akik 10-15 perccel még harcosan beküldik a különféle nagy rendeléseket… ehh.

Tehát igazából összejött ma minden, aminek kellett. De legalább a hazaút jó volt. Anikó kocsivel elvitt minket - öten préselődtünk be egy kicsi kétajtósba -, és végigröhögtük az utat. Most meg itt vagyok, és megint eltelt egy nap.

0 beszólás: