Pécsett

Csütörtökön végre sikerült egy nagyon régi ígéretet beváltani, meglátogattuk Mikivel Gyurit, aki ugye elköltözött még októberben Budapest koszos-büdös városából, hogy egy kicsit jobb legyen neki.

Kora reggel indultunk, hogy ne menjen el az egész nap utazással (három óra lejutni). Útközben befejeztem Bius esszéjét (olvassátok el, annyira remekül jó :D), ezzel el is ment az út nagy része. A maradékon vagy beszélgettünk, vagy aludtunk.

Leérkezve gyorsan megtaláltuk a buszt, ami elvitt minket a Széchenyi térre. Megnyugodtam abban a pillanatban, hogy nem én vagyok a legsutább a világon: Miki a buszvezetőtől kért egy rendes és egy diák jegyet :D Mind a ketten furán néztünk rá.

Gyuri a megállóban várt, egészen jól néz ki, vettünk finom sütiket és elhaladtunk a Györgylakhoz.

Útközben megtudtam egy érdekes dolgot Pécsről. Olyan módon előrehaladtak a szemétkezelésben, hogy köztereken (utcákon, iskolák környékén, stb.) nem szabad dohányozni. Harmincezer pénzre büntetik azt, aki megpróbálja.

György úrnál diskuráltunk sok mindenről, teáztunk-kávéztunk. Nekem volt egy gépjavítási feladatom, amit nem sikerült megoldanom.

Este hat felé elindultunk a Cella Septichorába, egy síremlék/galériába, ahol Bálint alias Playdog és még pár ember kiállításának megnyitójára. A hely maga elképesztően hangulatos, bár rengeteg, az ember szemébe direkt belevilágító vörös lámpákkal akartak hangulatot csinálni. Ezt nem igazán díjaztuk, de a művészieskedő, „műértő” közönséget sem.

Kis álldogálás után a társaság összes tagja kiment, hogy ott vodkával öblögessünk, a hideg ellen védekezve. Megismerkedtünk még pár emberrel, Zozival, Zserivel, Deával és Katával. Miután elfogyasztottuk az itókát, elindultunk a Trafikba – ez egy ülős-ivós hely Pécs belvárosában. Kellemes hangulat, idegesítő pincér.

Itt sajnos két részre váltunk. Mi felültünk az emeletre, Zozi, Zseri, Miki, Gyuri és én. Néha felnéztek a többiek is, Bálint leginkább, de gyorsan visszaállt a status quo. Sokat beszélgettünk, jól éreztünk magunkat. Zserivel például egészen kellemesen eldiskuráltam mindenféle dologról. De eljött az este, mindenkinek indult a busza, Gyuri is fáradt volt, így hazamentünk. Másnap reggel pedig hazamentünk.

Visszaolvasva ez nem tűnhet túl érdekesnek, de én remekül éreztem magam, nagyon örültem, hogy megint láttam Gyurit, meg akikkel találkoztam azok nagyon érdekes, aranyos emberek voltak. Remélem hamarost láthatom még őket valamikor.

edit: amúgy abban a hitben voltam egészen péntekig, hogy Zserivel valami más is kezd kialakulni. Aztán pedig tévedtem.