három nap

Huh, hol is kezdjem az elmúlt három napot körülírni. No, kezdjük az elején szerdával. Ádámmal együtt csak ötig dolgoztunk, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk hozzájuk, megnézzük a Skins, megiszunk egy-egy sört, aztán mindenki megy pihenni. De inkább leültünk az Arribában egy sörre (ennek eredménye ez a kis interjú), aztán még egy margarita, mert vártuk, hogy a mi Károlyunk is végezzék, leugorjunk egy üveg olcsó sörre, és még olcsóbb Jägermeisterra, a Bakegér borozóba. Eliszogattunk ott, de aztán vissza kellett térni leírhatatlan okok miatt.

Míg az okot intézte Dávid, ketten leültünk, és elkezdtünk beszélgetni egy amerikai törzsvendéggel (ja, akit és barátnőit elhívtunk egy másnapi esti „ismerjük meg egymást” iszogatásra), és még épp ott ülő két barátnőjével. Eleinte csak így asztalokon át, aztán át is ültünk, hogy ne kelljen mindenkinek kitekeredett gerinccel diskurálni.

Remek hangulatban voltunk, beszélgettünk, margitoztunk. Aztán szép lassan elindultunk más helyek felé, közben az egyik lánnyal igen kellemes kapcsolatba kerültünk, ami egész este szépen folytatódott. Beültünk egy kis kitérő után a Caledoniába egy jó üveg skót sörre (és ismét van 80! Azt hittem, ott halok meg a gyönyörtől. Tényleg olyan jó! Ha meg akarjátok kóstolni a világ egyik legfinomabb sörét, teljes szívvel és májjal ajánlom), de anyagilag nem volt egy jó ötlet. Drága az a hely, mint a cufak.

Onnan Bakegérbe ismét át zárásig, és amerikai lányok nélkül el esténk általános zárópontjához, a B. Cityhez, ahol még 4-kor is örömmel üldögélhetünk, szeretnek minket nagyon. Na, ez volt az első este. Körülbelül négy-fél ötre Orsiékhoz mentünk (ilyenkor már nem megyek haza), hamarvást elaludtunk, aznap reggel munka.

Felkeltem, meglepően korán, és elég idő állt rendelkezésemre egy kis zuhanyzós-reggelizős hazamenetelhez. Ledolgoztam a hét órám, hazamentem és aludtam másfél-két órát a székecskémben. Aztán vissza tízre, mert ugye ami meg lett beszélve, meg lett beszélve. B. City ismét, iszogatunk, beszélgetünk jól érezzük magunkat, ismét három körül Orsiéknál alvás, munka reggel, stb.

Már kicsit kábán állok a lábamon, de nem baj, jól érzem magam így szocializálódva. Danival végzünk, ki megkérdezi, hogy nem maradok-e egy sörre? DEHOGYNEM. Második körünket Mo, gondoskodó főnökünk állta, kellemesen meglepve minket. Aztán az új ötlet, hogy menjünk le a Kuplungba iszogatni. Na, nem kell engem noszogatni! Ádámot felhívom, gyere, mert iszunk. Ez az utolsó már nem tartott olyan sokáig, éjfél körül már hazafelé.

Ebben valószerűen az is közrejátszott, hogy a lány, kivel én nagyon szívesen lennék, nem igazán nyitott (még) rá, mert egy barátnőjének is tetszem, s nem venné ki magát jól vele. Girl code. Nonszensz és irritáló. Na, nem picsogok tovább, ma pedig már nem iszom semmit, amit májam is köszön. És szabadnap holnap, édes pihenés. Jó éjt, kedves gyerekek.