Mi történik a Fogassal?-Összeesküvés-elmélet, BKV módra-

Megfigyeltem a BKV részéről egy elképesztő, 135 évnyi történelmet taposó tendenciát.

Adva van egy fogaskerekű vasutunk. 1874 június 24-én indult el először a Városmajor és a Svábhegy között – ez volt a világon a harmadik ilyen rendszerű vasút.

Már akkoriban megoldották a kapcsolódást, a Lánchíd tövétől fél órával a Fogas indulása előtt lovaskocsi indult, hogy aztán a megérkező népeket vissza is vigye. Az ötven krajcáros jegyáron nem volt sok nyeresége a vállalatnak, így az egyensúlyt különféle, a nyomvonal közelében lévő villák és telkek megszerzésével és értékesítésével teremtették meg, illetve az Eötvös-villában létrehoztak egy olyan éttermet, ahol kombinált jegy és ebéd lehetőség volt. De a megcélzott középosztály így is szívta a fogát a magas utazási költség miatt.

Nem volt tehát panaszoktól mentes az új vonal. Eddig érintetlen területeket építettek be, és még a jegy is drága volt. 40 krajcárra csökkentették az árakat, de ez sem volt hihetetlenül kelendő. 1847-ben hétféle, 1905-ben tizenkilenc-féle jegytípussal próbálták utazásra késztetni a kedves közönséget.

1888-ban hozta meg Budapest a határozatot a járat meghosszabbításáról a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyig. Ma már hihetetlen gyorsasággal (1-es villamos, hol is van a végállomásod?), 1890-re készen is lett a toldás.
1895-ben a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. lett a Fogaskerekű finanszírozója, tehát hivatalosan is vasút, a mai MÁV alatt (a horror – lenne ma).

Bár csodásan teljesített, 1896 után elkezdődött a romlás. A hűvösvölgyi és zugligeti vasútvonalak elkészülte után sokan átpártoltak az új járatokra. Az első világháború, és a vele járó anyagbeszerzési gondok nem segítettek a köhögő járaton.
1917-ben vezetőségváltás történt, akik páratlan munkával láttak neki szegény Fogas felújításához – még a legválságosabb 1917-22-es időszakban is folyamatosan közlekedtek, amikor már a vonatok és a villamosok is leálltak napokra.

Az új hatalom fokozatosan rendbe hozott mindent, a svábhegyi lakók állandó kedvezményt kaptak. Egy új, benzinmotoros ún. sínautót is készítettek, amely a kisforgalmú időszakokban teljesít. Ezenkívül teherforgalomra is felkészítettek pár járatot, ezzel megkönnyítve a svábhegyi építéséket.

Ma nyolc villanymozdony teljesít a fogas kerekeken… és itt jön képbe a BKV mostani menetrend-reformja.

Ha valaki arrafelé közlekedett mostanság (61, 59) észrevehette, hogy az eddigi Fogaskerekű vasút megállónak a nevét lecserélték a sokkal általánosabb Városmajorra. De ez még nem minden! Az fok-gyemen (infoizé, ami nagyon jópofa hangot ad ki váltásnál – sajnos nem találtam videót hozzá), átszállási lehetőségként sem a jól megszokott Fogaskerekű látható, hanem 60 (Fogas). Tehát besorolták a megszokott, és számomra értelmezhetetlen, számrendszerbe, és háttérbe szorították a tényt, hogy ő a Fogas! Most még csak azért szerepel egyáltalán zárójelben, mert mindenki hozzászokott. A megállónév-változtatással is ezt a berögződést akarnák kitörölni?

Hát, inkább nem! Ha ti magatok, ismerősök, bringások, családok, kutyák, nagymamák naponta használják eme történelmi jelentőségű tömegközlekedési eszközt, cselekedjetek! Írjatok a BKV-nak, és hangozzék a népharag!

Köszönöm, hogy olvastátok. A történelmi rész nem készülhetett volna el, ha nincs Bálint oldala, ahonnan az egészet átrövidítettem (a teljes cikk itt olvasható).

Végezetül végtelen hatásvadász módon egy eltorzított idézet (vallásos érzelműek, kérem ne sértődjetek meg):
„Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Fogasaim ármányos elpusztítására törnek!
És majd megtudjátok, hogy az én nevem a Nép amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”