szerda, július 22, 2009

Bius

Ez a hír még májusi, szóval egy kicsit tényleg lemaradtam az írással. Vettem egy új bicikligyönyörűdrágaságot magamnak. Ráment a csodára összes félretett pénzem, de bármikor ráülök, nem számít semmit, hogy mennyibe került. Megérte.

Régóta nézegettem a Bikemag-en és a Kerékpárpiacon a hirdetéseket, de egyik sem felelt meg nekem. Abban biztos voltam, hogy váznak valamilyen híresebb nevet szeretnék, így a keresés leszűkült Puchokra és Bianchikra. Néha más is becsúszott, de ezek voltak a vezérvonalak. Azért fontos a váz, mert ebből szeretném megvalósítani a fixiépítési álmaim. Flip-flop kerék hátulra, Vuelta Airline, Micha Pista agy, hasonlók. Ezekre esküdnek a többiek. Meg lefűrészelt kos. Ilyenekre fogom elkölteni a pénzem. És jó lesz. Na de na, vissza a történetre:

Nézegetem, nézegetem, egyszer csak kiugrik egy gyönyörűen összerakott Bianchi. Kicsi az eladónak, így jóárasítjak. Bár tudom, hogy a jó ár még mindig nem az én áram lenne, írok azért, mennyibe is lenne a kicsi. És mekkora. 85 essze, 54 vag 56-os váz. Picinyke és drága. De megkérdezni a válaszlevére, hogy mennyiben gondolkodom és mekkora kéne, mert akad még Bianchi. Nézzem meg, mik vannak még. Vazsuval nekilendültünk, hogy na most akkor megnézzük ott, meg egy csomó más helyen, és úgy döntök.

Nem sikerült. Bementem a Donát utcában egy hatalmas kúiába, és már a hallban rengeteg bicikli fogadott. Mind eladó. Örökség. Nem faggatóztunk. Egyre beljebb haladtunk. Mindenhol bicikli, olyanok, hogy hűha. Aztán megkereste nekem az 58 körüli Bianchit. Szerelem első látásra. Fehér bandázs, koskormány. Össze volt rakva gyönyörűen. Ő az enyém volt. Megbeszéltük az árat, és Bius az enyém lett egy rövid CIB Bankos kitérő után. Közben leomlott az ég. Durván.

Bius bizony, mert mindig is tudtam, hogy következő, saját bringámnak ez lesz a neve egy általam nagyon szerett személy után. És még alliterál is, ami mindig kritérium. Előtte ugye volt Betti, az ellopott.

Mivel Ágoston gépével voltunk, inkább úgy láttam jónak, hogy azt elviszem hozzájuk, aztán HÉV-vel vissza, és onnan megrakás. Útközben úgy eláztunk, hogy öröm volt nézni. Egy HP-s srácnak köszönhetjük, hogy nem álltunk meg ott végleg, mert ő eső ellenére is úgy ment a Pacsirtamezőn, hogy inspiráció. Utánamentünk, felértünk Ágóékhoz. Rövid várakozás után vissza Batyira. Ennél hosszabb HÉV út még nem volt. Felpattantam Biusra, mentem egy pár próbakört, hogy szokjam életem első kosát. Fura, még mindig az, mert nagyon előre kell hajolni fékezéshez.

Azóta mindig, mindenhova vele. Szeretem őt, az enyém. Kicsi Bius :) És milyen szép lesz új kerekekkel, aggyal, minden ilyesmivel.

Képek lesznek, azt hiszem.

2 beszólás:

vazsu írta...

Sok boldogságot! Örülök, hogy ott lehettem az új szerelem születésénél. :)

xoxo vazsu

Zeo írta...

Én köszönöm, hogy jöttél :)