műtét

haladjunk megfordított időrendi sorrendben, mert miért ne. Itt fekszem a János Kórház fül-orr-gégészet osztályán, két baromi nagy tamponnal az orromban. Levegőt nem kapok. És kellemetlen. Orrom, mint egy krumpli. Erős idegzetűek ld. kép, csak link.

Szóval, bejöttem hétfőn 7-re, mert azt mondta az orvos. Azt is mondhatta volna, hogy nyolctól van betegfelvétel. Egy órát malmoztam el céltalanul. Kinyitott végre a hely, bejelentkeztem.

Kórházban lenni, bemenni nagyon depressziós. Mindenhol, itt is, öreg és beteg, műtött emberek. Lehangoló látvány. Nem baj, kedves nővérkétől megkaptam a szobámat, ahol még nem volt senki. Most sincs, és kiélvezem, hogy magányban vagyok, nem kell egy krákogó gégemetszett öregúr visszaemlékezéseit hallgatni.

Nem altattak, csak megbökték a fenekem valamilyen csodaszerrel. Pár perc múlva csodás kábulat, és bár végig magamnál voltam, azt hiszem, már nem emlékszem csak nagyon kicsi részletekre. Láthattam például a kikalapált csontdarabot. El is tenném emlékbe, de gondolom már rég a veszélyes hulladékok között piheg. Teletuszkolták az orrom lukait vattával, és visszavittek az ágyba. Innentől jó pár óráig kép ki, kép be. Kajálás, olvasás. Múlik az idő, de lassan. Valahogy elaludtam, de nem bírtam sokáig, nem lehet orrlégzés nélkül aludni – én biztos nem tudok – így már öt óta ébren (ja, a pontos idő 19:58, kedd). Aztán 9-kor csak úgy hazamentem, hogy elhozzam a laptopot, ami egy jó döntés volt. Azóta geekeskedem. Persze wifi nincs, így maradnak a filmek. És az írás. Holnap reggel megyek, a kihúzás külön móka lesz. Az, hogy mind a két orrom egyszerre és ugyanannyi levegőt kapok, hattalmas :)

Ezt már ugye otthonról írom, a kihúzás tényleg NAGYON kellemetlen dolog volt. És nincs házas élet egy hétig, mert az megerőltetés :(