A SZÉK

Most előhúzok egy régóta dédelgetett tervet, mégpedig azt, hogy megosztom veletek ennek a blognak központját, életem legfőbb létezési helyét, a SZÉKet.
Ezt még apám egy barátjától kaptam ajándékba cserébe azért, hogy megcsináltam a laptopot. Maga a szép egy gyönyörű fekete bőrrel fedett ülőalkalmatosság, mely akár egy főnöki irodába is elmenne, annyira elegáns és kényelmes. Sajnos nem görgős, ezt tanusítja a padló, de ha kis erővel nekidőlök, akkor elkezd dőlni velem és így elképesztően kényelmesen lehet gépezni, filmet nézni, zenélni, olvasni, sőt, időnként még aludni is benne.
Biztosan tudom, hogy addig fogok ezzel a székkel lenni, míg valami hurrikán el nem sodorja, töri apró darabokra vagy valami hasonló baj nem történik vele.
Addig is, marad itt hűségesen ő, Szabolcs, a Szék (tárgyelnevezés lopva Istencsászártól)!