Beütött a crach

Kedden, reggel hétkor anyám üvöltve rohant be a szobámba, miszerint azonnal jöjjek, mert ázik az egész szoba (kiderült hamar, hogy túldramatizálás, de legalább felkeltem hamar), és segítsek pakolni.

Szétkapkodtuk a két polcot, és akkor láttuk, hogy az oldalsó fal egész része beázott alul, és hatalmas tócsában áll a víz.
Na, akkor gyorsan szerelőhívás, én közben betelefonáltam, hogy nem tudok bemenni, mert én voltam az otthonmaradó.

Persze ez még nem lett volna elég, az áram is vészesen fogyóban volt (0.7 kWh), ezért villámsebességgel kellett letekernem a Batthyányra áramért. Posta nyolckor nyit, ott első voltam, aztán jött a vicc. ELMŰ: Nyitás 9-kor. Remek… akkor van időm megreggelizni a Nagyiban. Toastot ettem üdítő banán turmixszal (the best shit). Aztán vissza, ahol az öregek már sorban ültek.
És ami a legelbaszottabb: már kilenc előtt is beengedtek embereket egyesével az ELMŰhöz (gázhoz nem), csak az én egyszerű kódkérésemet nem lehetett elintézni. Na mindegy, kódot megkaptam, aztán gyorsan haza.

Anyám már elment dolgozni, mire megjött az első szervizcsapat… akik csak hümmögtek és hümmögtek. Aztán kihívták a vízvezeték szerelőt (nem, sajnos nem Mariot), és kiderült, hogy eltört a főnyomócső (ami az egész háznak viszi a vizet), és már péntek óta ömlik a víz a házba, vagyis inkább a ház alá.
Az ok: mikor csinálták a Hűvösvölgyin a Nagy Vízvezetéket, és ráengedték a teljes nyomást a mi kis szarságunkra, az széttörött, mert ez egy ramaty.

Másnap kijöttek a kemények, akik vésővel estek neki valószínűleg az egésznek, de akkor már nem voltam jelen. Most egy hatalmas luk tanyázik anyám szobájában, és meg kell várni, míg felszárad a padló. Karácsonyra talán újrapadlózhatunk. Képeket majd csinálok, nagyon szépen néz ki a szoba.