Egy év távlatából

Holnap lesz egy éve, hogy eddigi életem szerintem legnagyobb hibáját elkövettem.Ha valakit érdekel, miről beszélek, legfeljebb visszalapoz.

Nehéz már ennyi idő után objektívan, nosztalgia hályogjától mentesen, visszatekinteni, de hiába próbálok, csak a jó és jobb pillanatokra tudok visszagondolni. Amikor boldogság volt. És hát, hiányzik eléggé, de (vigyázat, klisék!) hát az életben semmi nem egyszerű vagy könnyű, így meg kell tanulni élni ezzel, elengedni, örülni, ha valaki mással boldog - ami nekem remélem sikerült valamennyire.

Most viszont, e nap környékén, csak az jár egyre-másra a fejemben, mi lett volna, HA. Persze valóságérzékelésem, mint már írtam, az év homálya már fedi, ezért nem valóságosan, csak nagyvonalakban, hézagosan.

Boldog évfordulót, Anett...