hétfő, október 15, 2007

Életveszélyben

Nem írtam már egy jó ideje, ez két okra vezethető vissza. Két különálló ok, rajtad múlik, melyiket akarod. Az egyik dráma és thriller, a másik a valóság.
Legyen az első a valóság, hogy a szürke unalmat majd felváltsa az izgalom, ami a félfiktív történetem.

Hát, valóságban azért nem írtam, mert iskola sok, munka mellé még sokabb, kevés idő jut mindenre - teszem én azt a sorozataimra. És ha egy metafizikai mérlegre kéne helyeznem blog-, és sorozatfüggőségem, hát, a blog elviselhetetlenül könnyű (igen, befejeztem Kunderát, elképesztő... Kötelezővé tenném mindenhol, mindenkinek). Amúgy pedig, olyan sok figyelemre méltó dolog nem történt nagyon, hogy egysorosakkal piszkoljam be blogom, de végre történtek dolgok, amik megérik, hogy írjak róluk. Akár még ma.

A kalandos pedig a következő. Az alábbi sorok tartalma (félig) kitalált, fenntartással kezelendő.

Rettegve élek. Nincs nyugovásom. Mióta azt a levelet megkaptam, állandóan hátra, hátralesek, várom a találkozást a végzettel. Nem tudhatom, mikor és hol talál meg a Géza.
A Géza egy kedves lányismerősöm, Emőke, volt barátja, kapcsolatuk nagyjából 2-3 hónapja érhetett véget. A Géza kicsit instabilnak mondható a sok elfogyasztott pálinkák hatására - amit még anyja ivott meg, miközben őt várta.
Nem is olyan rég Emőkével kapcsolatunk máshová csápolt, mint ami barátságnak mondható, de ki lehetne rám emiatt mérges? Emőke individuum, egyedi személy, barát nélkül és kölcsönös vonzalom van - volt - lesz - köztünk? Ez itt még nem biztos, de lényegtelen történetemhez.
Kaptam minap Gézától egy levelet. Szöveghűen idézek:
"Teljesen hülyének nézel?

Évek óta örök vesztes, senki, sunyi, tenyérbemászó, helyezkedő patkányként gondoltam rád, de puszta illedelmességből(amiért tedd össze a két kezed) nem foglalkoztam veled, mert minek...

...most,gerinces emberként, megadom neked azt, amit megérdemelsz, szóval te meg ne jelenj ott, ahol én vagyok,ne kavard a szart, és ne haverkodj, mert letöröm azt a hülye mikrofon fejedet és belehúgyozok!

Remélem elég érthető voltam!

És tanulj meg köszönni!" [a levél nem teljes]

Remélem mindenki kiérzi a fenyegetés komolyságát. Megérthetitek, kedves olvasóim, miért félek még ide is írni. A kör óta félek attól is, hogy keze a monitorból kinyúl, hogy a feljebb vázolt cselekvést végrehajtsa. És én féltem mikrofon fejem, úgy hozzászoktam. Sajnos nincs rá módom, hogy felbéreljek egy biztonsági kontingenst, akik életem védik e vadállat ellen, ki már kimutatta foga fehérjét. Ami rosszabb, hogy nem csak bennem indított el lelki változást, hanem egyéb érintett személyekben, amire viszont kicsit jobban morcos vagyok.
A klimax ... egyre közelebb és közelebb van.

0 beszólás: