Gaimanisztika Magyarországon

Minap arról beszélgettünk Wizdoggal, milyen szívesen vennénk mind a ketten, ha Neil Gaimant még többen ismernék itthon, mert tehetsége révén teljes bizonyossággal megérdemli. Ahogy egy könyvajánlóban írja a szerző:

"Nem ígér csodákat, hogy aztán az egész üres ígéret maradjon, nem akar elkápráztatni saját zsenialitásával, mint annyi kortársa, nem áraszt el fárasztó és üres nyelvi leleményekkel.
Egyszerűen érdekes történeteket mond el, érdekes és kényelmesen szerethető vagy gyűlölhető szereplőkkel." [forrás]

Első regényem, amit tőle olvastam, az Amerikai Istenek volt. Ezt még egy régebbi HammerWorld ajánlotta. Íziben letöltöttem (akkoriban még telefonon olvastam el a könyveket), és egy nap alatt kiolvastam, már akkor is angolul. Ez lehetett ... pff, talán 3-4 éve, de már nem igazán emlékszem.
Remek könyv volt, érdekes alaphelyzettel - az isteneket, akiket elfeledtek a modern Amerikában, üldözik és írtják az internet, hitelkártyák és média új istenei, de a főszálba fűzve régi meséket, mondákat és hasonló misztikumokat fűzött bele a szerző. Sajnos nem vagyok olyan jó könyvelemzésben, mint ez az oldal, olvassátok.

Miután letettem, egy jó ideig nem is figyeltem felé, mit csinál, legközelebb talán akkor figyeltem fel ismét, amikor a Bookstationbe kerültem. Onnantól jött a Good Omens, MirrorMask, Stardust, Neverwhere, Fragile Things, és még mindig van jó sok könyve, ami nincs se meg, se olvasva, de törekszem, hogy meglegyenek.

Főnökúron, Gyurin, keresztül ismertem meg Wizdogot ugye, ő mutatta be nekem Gaiman legismertebb művét, amiről én persze mit sem sejtettem addig. Ez pedig a Sandman, egy képregény vagy grafikus novella. Más, mint egy sima képregény, nem gyerekes vagy bármi ilyesmi, ez egy nagyon elszállt és komoly valami, rengeteg utalással, történetszállal. Leírhatatlanul remek művek, az Absolute Sandman első és második kötete listán van, csak egy kicsit drágán mérik.

Magyarországon eddig négy regénye jelent meg: Elveszett próféciák, Amerikai istenek, Tükör és füst, és most, a filmmel egy időben, a Csillagpor is, ami egy remek tendencia, de még lehetne fokozni, ezért remélem, hogy nemsokára magára vállalja valamelyik kiadó, hogy a Sandmant magyarra fordítja, így a magyar olvasókhoz is eljuthat ez a nagyszerű dolog. Én szívesen részt vállalnék benne, ha beindulna.
Addig az időig olvassátok magyarra fordított novelláit, Gaiman oldalán is található egypár. Egyikük különösen tetszett, méghozzá az A Study in Emerald, amiben Lovecraft Nagy Öregei és Doyle Sherlockja vegyül, hogy egy nagyon egyedi fantáziaképet hozzon létre.