Az OKTV eldöntő

Hát, ez is megvolt. Három forduló után vége az okosok megmérettetésének, és nem is mondhatnám, hogy olyan nagyon rossz volt. Főleg ez az utolsó kör marad emlékezetes, bár kevésbé a verseny miatt. De vegyük csak sorra, mi volt ezen a versenyen.

Mivel én már csak én vagyok, ezért sikerült olyan 9:20-kor elindulni otthonról úgy, hogy tízre kellett a Kálvin térre érnem. Szerintem sokan furcsán néztek rám, amint öltönyben végigrohantam a Moszkván, de ez a késési tendenciámmal jár. (mellékirat: BKV ellenőrök jó fejek voltak, látták, hogy az életemért futok, és továbblegyintettek megállás nélkül. Nice one!) És Murphy is, mert mind a két metró szinte az orrom előtt ment el. Egye fene, valahogy csak odaértem a TIT épületéhez, ami egy ... hát nem is tudom pontosan, hogy milyen célokat szolgál. Talán egy művelődési ház, mert ugye a termeken kívül helyt ad egy jazzklubnak, különféle rajzok, festények díszítik a falat, és a végén sok muzsikus is megjelent.

Szóval ott vagyok én, kifulladva, betoppanok az előcsarnokba, és kit találok ott? Hát Balázst, akivel még az előző körben haverkodtam össze addig, amíg vártuk sorunk a könyv feladatnál. Megmutatta, hol kell magam regisztrálni, az úr viccesmegrovón náspángolt el verbálisan, hogy én vagyok az Andresik, ej ej. Pont időben érkeztem.

Eligazítás, a sorrendbe tett számokat kilógatták az ajtókra, így megtudtuk, ki hol kezd, és mivel (két részből állt, az egyik képről való beszélgetés, míg a másik az előzőleg megkapott témákról). Én témával kezdhettem, de legutolsó helyen. Balázs kép, szintén utolsó. Kis ötölés-hatolás után úgy döntöttünk, nem nekünk való a várás ebben a közegben, így indítványoztam, hogy menjünk, és igyunk meg egy cup of joe-t a nagyon közeli Californiában. Elfogadtatott és megcselekedtetett ez az indítvány, így pár perccel később már a finom nedűt ittunk - én technikailag nem kávét, hanem az elképesztően finom chai tee lattém. Eldiskuráltunk, aztán visszaballagtunk. Majd várás, várás és végül bejutottam.

Kihúztam az excercise kódnevű témát, beszélgettünk a helyes táplálkozásról és hasonlókról, aztán sunyin átnyergeltem a bringákra és hasonszőrű aktivistoid, kocsiellenes témákra. Miután végeztem, megköszönték. Kimentem. Nem sikerültem jól szerintem.
Megtudakoltam lent, hogy is van tovább, szóba elegyedtem egy sajnos névtelenként maradt balatonalmádi lánnyal, nagyon aranyos volt, aztán mégtöbb beszélgetés Balázzsal, plusz megismertem Ginát és Krisztiánt, akik még anno szintén velünk voltak egy csoportban II. fordulónál. Aztán mehettem képelni.

Ami sokkal jobban sikerült. Egy commuter típusú képet kaptam, de abból valahogy átrepültünk ahhoz, hogy mit akarok én csinálni. Pszichológia, hangzott a válasz, és a vizsgáztatónak - aki tanár, ami szinte társszak - felcsillant a szeme, de jó, satöbbi. Beszéltünk arról, hogy miért vagyunk mi ilyen pesszimisták, mi ez a rossz közérzet, stb stb. A pali nagyon jó fej volt, és boldogságban fürödtem, mert úgy éreztem nagyon jól sikerültem, ebben a körben. Hogy hanyadik leszek, legkésőbb hétfőn megtudom.

Viszont aztán lett jó a nap. És to be continued, egy óra van, én pedig fáradt. Jó éjt!