Pannónia Fesztivál part deux

Nem halogatom tovább, megírom a leírást ízibe. Hol is kezdjem.. Írtam róla itt, aztán meggyőztem Ágostont és Sziszit jól, hogy ez király lesz, és megyünk. Nem volt könnyű, de a fellépők listája és az olcsó ár mellettem volt.

Kiötöltük, hogy egybeköthetnénk a fesztiválozást egy bringatúrával Devecserből, hisz nincsen messze Várpalotától. Hogy miért Devecser? Nos, ennek is bringás oka van.

Pár kilométerre a várostól egy hatalmas zsibvásár van, ahol romák árulnak mindenféle limlomot és olykor remek bicikliket, mint ahogy ezt több cangás urban legendből hallottuk. Lenéztünk, és tényleg roppant sok drótszamár pihent ott. Persze sok rossz állapotú, vagy gyerek, női vázas, de Sziszi, kinek csak egy régisége van, talált magának egy gyönyörű montit, az eredeti bolti ár harmadáért (hogy ez hogy lehetett... arra ne gondoljunk).

Megvette, és ott álltunk négy biciklivel hárman. De! Nem fogott ki rajtunk ilyen semmiség. Pikk pakk szétszereltük, egyik táskára a váz, másikra a két kerék, és mentünk vissza a vasútállomásra, mint málhás szamarak. Akkor jött egy végzetes hívása Sziszinek. Keresztapja hazajött Németországból csak azért, hogy születésnapja miatt felköszöntse, ezért haza kellett mennie rögvest. Vitte magával a két bringát, így legalább megoldódott a logisztikai probléma.

Így számban csökkenten, de lélekben töretlenül indultunk neki a rendes túrának ketten. Gyönyörű tájakon mentünk végig a Bakonyban, bár a sok dombmenetben megizzadtunk rendesen.

Pár érdekesség, amivel út közben találkoztunk (képeket, remélem, tudok szerezni Ágostontól számotokra): egy táblával, ami jelölte az Élmunkás lakótelep irányát (és nem csak egy ott maradt tábláról van szó, Volán buszállomása is van).

Ajkán egy borzalmas városnap. Egy fahangú nő énekelt, volt sok bódé, virsli, kolbász, mustár.

Úrkúton megálltunk enni, ott fedeztük fel a Pulcek-burgert, ami az ottani kocsma/büfé pultosáról kapta a nevét, aki egy nagydarab egyén. Ezért a szendvics is nagy volt, belaktunk vele nagyon.

Na jó, olvasva talán nem tűnik olyan érdekesnek, de nagyon jópofa kis színfoltokkal futottunk össze útközben. A túra útvonala itt nézhető meg, a megtett út nagyjából 40 kilométer volt. És hogy a fesztivál maga milyen volt? A trilógia utolsó részéből megtudjátok :)